Felhívás lemondásra! – az SZFE-szabadságharc margójára

Nagy jó urak abban az SZFE kuratóriumban! Mit művelnek ? „AZ” előtt voltak valakik. Volt nevük, jó állásuk, személyes hitelük, tisztes baráti körük. Ismét írom Valakik voltak. Most?  Kik, mik Önök?

Kurátor urak! Tegyenek valami jót! Mondjanak le!

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, és a színművészeti egyetem hipp-hopp kinevezett irányító, mindenható testülete, a kuratórium elnöke, e mellett még méhány fontos, tekintélyes intézmény vezetője. Nagyon sokan úgy tartják: remek, kreatív művész. Vajon miért akarja mindenkinek vagy bárkinek is mindenképpen elmagyarázni, hogy  mi a nemzet, meg a haza, meg a kereszténység? És hogy milyen a helyes színművészeti nevelés?

Bacsa György, a MOL stratégiai ügyvezető igazgatója. Jogász és közgazdász. Nagyon jó iskolákba járt, fiatal ember létére nagyon szép pályát futott be. Oktatáshoz, színházhoz – tudtommal – eddig nem volt semmi köze. Vajon több vajat szeretne a kenyerére?

Világi Oszkár, a szlovákiai SLOVNAFT igazgatóságának elnöke, vezérigazgatója mellesleg pedig tulajdonosa a dunaszerdahelyi focicsapatnak. Elképzelhető, hogy kurátori kinevezésében ez is szerepet játszott?  Merthogy színházi múltja nincs. Ők ketten az olajszakmából alighanem az intézmény fenntartásához szükséges pénzről gondoskodnak majd, habár a számlát egyelőre még az állam állja. Ők  – gondolom – azért szeretik a színházat.

<<<<<<<<<<< A Városi Kurír legfrissebb hírei >>>>>>>>>>>>>>>

De Vidnyánszkyn kívül is vannak művészek a testületben.

Lajos Tamás operatőr-producer. Szép pálya áll mögötte, díjakat kapott, neve van a szakmában. Már tanított is az SZFE-n.

Rátóti Zoltán színész-rendező művészi sikerei nyomán neve közismert lett, saját jogon vált népszerűvé.

Uraim!

Önök elfogadták a kinevezést a kuratóriumba. (Éljünk a feltételezéssel, hogy talán meg is kérdezték Önöket erről.) Mindenesetre a kezdet kezdetén szép feladatnak látszhatott ez a tagság, a „csepűrágók” új nemzedékét új módszerekkel terelni-nevelni a világot jelentő deszkák felé. Ámde azóta eltelt több mint hatvan nap. A művészpalánták és tanáraik nagyon határozottan az alapítvány-alapítók vagyis a kormány,  a kuratórium és a közvélemény tudomására hozták, hogy nem kérnek az oktrojált változtatásokból, és annyit legalább elvárnak, hogy az arra illetékesek és jogosultak velük, az érintettekkel tárgyalják meg az SZFE átalakításának terveit, és nem tűrik el, hogy a nyakukba ültetett urak belerondítsanak az életükbe és munkájukba. Ezért az egyetemet elfoglalták és a tanítást-tanulást  a maguk módján folytatják.

Időközben megjelent a hadszíntéren az új kancellár

Szarka Gábor ezredes, remélhetőleg fontos katonai feladatok megoldása okán nyerte el ezt a magas rendfokozatot, s már több iskola irányításában szerzett szakmai tapasztalatot. De színészpalántákkal láthatóan még nem találkozott, mert a „rend helyreállítása érdekében“ tett bármely erőltetett, pitiáner, kicsinyes látszatintézkedését a hallgatók megkontrázták, s működését, mint jogellenes beavatkozást – elutasították.

Pillanatnyilag tehát patthelyzet van. A magát felelősségi körön kívül helyező Palkovics miniszter  és hátországában az egész kormány a nevetségességig érvel a mellett, hogy az egész a kuratórium és az egyetem közötti szakmai vita; a közvélemény és a sajtó pedig látván látja, hogy itt szabad szellemű művészjelöltek harcolnak erős társadalmi hátszéllel intézményük autonómiájáért, az oktatás szabadságáért, és a rájuk érvényes jogrend betartatásáért. Akciójuk persze túlmutat az egyetemi önállóság és a tanszabadság követelésén, mert jelképévé vált a még eléggé körvonalazatlan nemzeti ellenállásnak, amely az önző, ostoba erőszakos és hazug kormány ártalmas működése ellen formálódik.

De a kérdés továbbra is nyitott

Mit keresnek ezek a bizonyára saját erőből szép karriert, társadalmi pozíciót, anyagi javakat szerzett emberek ebben  a vesztett csatában? Mi dolguk van még ott? Miért nem vállalják be:

“ Fiatalok! Ha nem kellünk nektek, mi azt tudomásul vesszük, és tovább állunk. Mert a mi vállunkra így most csak a szégyen nehezedik, és ez ennek a kuratóriumnak a tevékenységét lehetetlennmé, elfogadhatatlanná teszi.“

 

És valóban! Jó urak! Tegyenek valami hasznosat a közjó érdekében! Mondjanak le kuratóriumi tagságukról és nyissanak utat a megoldásnak!

Újabb épületet vettek blokád alá az SZFE hallgatói: "...úgy van esély arra, hogy folytathassák a tanulást, ha elfoglalják a termeket, és a kulcsok is náluk vannak..."