Banánköztársaság
Der Standard: „elsötétedés”, avagy demokráciastressz
„Elsötétedés” – Hans Rauscher neves osztrák publicista szerint alighanem ez a megfelelő szó, amellyel le lehet írni a jelenlegi ausztriai és nemzetközi helyzetet, benne a pandémiával, az iszlamista terrorral, az egyes uniós tagállamokban mutatkozó tekintélyelvű tendenciákkal, Erdoğan gyújtogatásával, és a sorsdöntő amerikai elnökválasztással.
„A kilátások nem jók, és egyre több jel utal arra, hogy már beléptünk a jólét szférájaként számon tartott Európában eddig jól bebiztosított életünk szétzilálódásának szakaszába”
– írta Rauscher.
Itt van mindjárt a pandémia,
amelyre a vezetők igyekeznek legalább valamennyire adekvát választ adni, amit azonban az elvakítottak kórusa kísér, akik mindezt nem akarják látni és tudni. A válságtudat mind a vezetőknél, mind a polgároknál nem volt – és részben még most sem – elég erős, ezért most egyre drasztikusabb intézkedéseket kell hozni, amelyek esetleg nem is tűnnek elég hatásosnak, de mindenesetre fenyegetik a jólétet. A covid még erősen meg fogja nehezíteni a világ dolgát.
<<<<<<<<<<< A Városi Kurír legfrissebb hírei >>>>>>>>>>>>>>>
Sajnos azonban ebben a világban éppen hatalmas politikai mozgások zajlanak
Az egyik akut, és látensen legveszélyesebb ilyen folyamat az iszlám világon belül mutatkozik. A muzulmánok nem találják a helyüket a modern világban, amely végső soron azt is jelenti, hogy a vallást a neki járó helyre utasítják. A sok muzulmán állam és társadalom kudarca – sehol sincsenek rettenetesebb háborúk, mint az iszlám világban –, egyrészt oda vezet, hogy az üdvöt egyre merevebb fundamentalizmusban keresik, másrészt azt idézik elő, hogy a saját kudarcról a szekuláris Nyugat elleni támadásokkal akarják elterelni a figyelmet. Az, hogy egy tunéziai menekült Nizzában lefejezett egy idős asszonyt, komor jele annak, hogy Észak-Afrikában és a Közel-Keleten fiatal férfiak milliói nem látnak perspektívákat, és a sikeresebb „hitetlenek” elleni undorító erőszakcselekményekbe vetik magukat.
Nagy probléma, hogy közvetlen szomszédainkról van szó.
Az iszlamista veszéllyel szemben keményebb magatartásra, de egyben a radikalizálódástól fenyegetett muzulmánoknak teendő jobb ajánlatokra van szükség.
Emlékeztetőül: még nem is olyan régen történt, hogy nálunk fiatal emberek jelentkeztek az SS-be és az SA-ba, mert úgy látták, hogy ez kiutat kínál a kilátástalanságból.
Az iszlamizmus nem tud a demokráciával együtt élni,
mert az utóbbi létében ellentmond a muzulmán üdv-ideológiának, mint minden más hasonlónak is. Ám belülről is veszélyben van a nyugati demokrácia.
Miközben keresztény fundamentalisták Lengyelországban, és cinikus „keresztények” Magyarországon az EU két fontos tagállamában gyakorlatilag felszámolják a demokráciát; amikor egy szociopata és önjelölt autokrata, mint Trump lerombolja az Egyesült Államok nemzetközi demokratikus erőként betöltött szerepét, akkor csak annyit lehet mondani, hogy nem ezt képzeltük a kommunizmus kelet-európai összeomlása után.
Pandémia, migrációs hullám, iszlám terrorizmus, az Egyesült Államok fenyegető lemondása a vezető hatalom szerepéről, az Erdoğanhoz hasonló megalomán autokraták zavarkeltő manőverei, és a tekintélyelvű államkapitalizmust modellként kínáló Kína egyre pökhendibb magatartása elbizonytalanodáshoz vezet.
Ilyen időkben felvirágoznak az olyan jelenségek, mint a teljesen őrült összeesküvés-elméletek,
vagy a maszkviselést ellenzők tömegtüntetései. William Butler Yeats 1920-ban, az első világháború, valamint felesége súlyos spanyolnáthája hatására azt írta:
„A dolgok szétesnek, és a központ nem tudja tartani magát.”
Most, száz évvel később újra sok minden szétesőben van,
és az első fontos jelzést arra nézve, hogy a központ tudja-e magát tartani, az amerikai elnökválasztás eredménye adja majd – írta Rauscher.
