Gábor György: mi a probléma azzal, hogy van (vagy volt) 1 db (azaz egy darab) „ellenzéki” rádió?

Különös hangulatú cikk látott napvilágot a Magyar Nemzet elnevezésű beazonosíthatatlan objektum hasábjain. Egy bizonyos Felföldi Zoltán nevű szerző, se szó, se beszéd, nyilvános cikkben jelentette fel a Dr. Karas Mónika vezette Médiatanácsot. Ez, ebben a tacepaóban – lássuk be – felettébb szokatlan és rendkívül bátor lépésnek számít!

Történt ugyanis, hogy a feljelentő pennát ragadott, s megírta, hogy a veszteséges Klubrádió tizenkét éve törvénytelenül működik.

Ezt én nem tudom, de ha igaz Felföldi állítása, akkor ebből az következik, hogy a Médiatanácsnak mint felettes hatóságnak tizenkét éven át ez nem szúrt szemet, s törvénytelen módon, egyúttal a feladatra való tökéletes alkalmatlanságukat bizonyítva tizenkét éven át nem léptek fel a törvénytelen gyakorlatot folytató rádió ellen.

Izgatottan várom most a Legfőbb Ügyészség mielőbbi és határozott fellépését a törvénytelenséget tizenkét éve fenntartó Médiahatósággal és annak vezetőjével szemben.

Vagy lehet, hogy egy eddig ismeretlen kormányoldali vírusnak köszönhetően a Legfőbb Ügyészség sem vesz észre immár tizenkét éve a fentieknél jóval nagyobb és súlyosabb, bűnszövetkezetben elkövetett bűncselekményeket?

Másrészt Felföldi érvelése remekbe szabott

Mert több helyen is mint a mindig éber, a sötétben bujkáló, rémhírterjesztő diverzánsok leleplezésére folyton kész, elkötelezett párt(bozót)harcos nagy nyomatékkal mondja a Klubrádióról, hogy „ellenzéki média”. Tényleg? Én ezt nem is tudtam! Én azt hittem, hogy egy rádió, amelyben sokszor mondanak olyat, amivel egyetértek, máskor meg olyat, amivel nem értek egyet. Hol így, hol úgy, ez normál körülmények között így szokott lenni. Ezzel szemben van olyan rádió (nem egy, mindegyik), ahol kizárólag olyan hangzik el, amivel sosem értek egyet. Még véletlenül sem. Hogyan lehetséges ez?

Nem tudom, de az érdekel, hogy vajon milyen törvény hivatott eldönteni egyes hírközlő szervekről, hogy ellenzéki vagy kormánypárti vagy akármilyen oldali?

S ha egy felettes instancia, mondjuk maga Felföldi Zoltán, besorolja a hírközlő szerveket, annak vajon milyen törvényi következményei lesznek?

És egyáltalán, ha már minősítget a szerző: mi a franc problémát okoz neki és megbízóinak, hogy van (vagy volt) 1 db (azaz egy darab) „ellenzéki” rádió? Miért ne lehetne? Mi a gond ezzel? Egypárti diktatúrákban persze nem, de azokon kívül ez is megszokott.

Végül gyönyörű a régi, jól bevált, pártállami mondat,

ami megremegtet, elborzaszt, iszonyattal tölt el minden honfiút és honleányt, mint az ötvenes években, azonképp ma is, amikor már nincs ugyan vasfüggöny, de a nyelveket még mindig alig-alig beszélő, s pénz híján utazásra képtelen lakosság számára továbbra is fennáll valamiféle mentális vasfüggöny. A szerző imigyen mennydörög:

a Klubrádiót külföldi erők támogatják! Szent Isten! KÜLFÖLDIEK! Hogy a villámszóró Zeusz sújtaná agyon az ilyeneket! KÜLFÖLDRŐL!!! Még rágondolni is maga a pokoljárás.

De azért mégis megkérdem: na és?

Ha így lenne, akkor újfent leszámítva az egypárti diktatúrák jól ismert megfontolásait, mi a bánatos probléma van ezzel? Miért ne támogatnák külföldről vagy belföldről, a világűrből vagy a Balaton mélyéről, a Holdról, a Marsról, Drakula tölcsvári kastélyából vagy valamely Loire menti kastély budoárjából, onnan, ahonnan jólesik.

És hogy Felföldi Zoltán is képes legyen appercipiálni a fentieket: az Orbán-kormány közpénzből történő külföldi médiaterjeszkedése például Szlovéniában vagy Észak-Macedóniában, az rendben van? Nekik szabad? És nekik szabad ugyancsak közpénzekből például focicsapatokat vásárolni Szlovákiában, Erdélyben és a Vajdaságban? Ugyanis, ha nem tudná a nagyszerű Felföldi, onnan nézve Magyarország ugyancsak külföld.

KÜLFÖLD! Csak tudnám, hogy a Médiatanács elleni feljelentésen túl vajon mi a bánatot akart még elmondani hálás olvasóinak a szerző?

Forrás

Csoda kell? Megcsináljuk! Újraélesztések az interneten, Klubrádió, Új Írás— Lapzsemle