Szanyi Tibor: mítoszok – közös főjelölt

Szinte már meg is vagyunk az előválasztással. Megszületett a 106 ‘ellenzéki’ közös jelölt, és születőfélben van a közös főjelölt.

Csupa jó hír

Kis lépések a demokrácia útján, de nagy lépés a résztvevőknek Nagy lépés, hiszen egy fontos technikai akadályt küzdöttek le az egymás közti csatákat a nagy menetről leválasztva. Ahogy mondják, visszahozták a valaha volt első fordulót, ami egykoron egy sajátos selejtezőt követően a visszaléptetések világába vezetett.  Kis lépések, hiszen most a visszaléptetések már előzetesen megtörténtek, jóllehet ha az egyéni jelöltek kiválasztása is kétfordulós lett volna, akkor minden bizonnyal mások lehetnének az ún. “legalkalmasabb” jelöltek, természetesen leszámítva a körzetek egytizedét, ahol semmilyen valós verseny nem volt.

Egy álommal azonban kevesebb

A civilek nemhogy nem győztek sehol, hanem még csak elindulni sem tudtak. Tegyük hozzá, a civilek számára ajánlott perspektívák eleve hazugságok voltak, s ezt egy-két begőzölt hívőt kivéve senki sem hitte el. Amennyire kirajzolódik a választási térkép, úgy indulnak az esélylatolgatások. Matematikailag nézve, az ellenzék számára biztosan nyerhető körzetek száma picit alulmarad a kormányoldal tutiságaihoz képest, tehát a kormányváltáshoz szinte az összes billegő helyet be kéne húzni, s ezen felül még semlegesíteni kéne a határon túlról jövő durván fél milliónyi, a kormányzatnak kedvező listás szavazatok hatását.

Úgy is mondhatni, hogy az ellenzék számára masszív és tartós 10 százaléknyi közvéleménykutatási előny kéne ahhoz, hogy a kormányzati posztok előzetes osztogatása hihető legyen a táborukban. Ehhez képest most alulról nézegetik az üvegfödémet, s a legjobb opciójuk egy hangyaderéknyi győzelmecske.

Természetesen minden megtörténhet

Németországban elég volt egy rosszkor időzített kormányoldali röhögcsélés fotója, s máris beindultak az ellenzéki esélyek. Nálunk sem elképzelhetetlen, hogy mondjuk a jelenlegi miniszterelnök véres kezekkel tép ketté egy őzikét a felcsúti stadion közepén, ám ennél kisebb botrányok aligha tépázzák meg a tekintélyét. A jó pár millió honfitársunk zsebeit nem kis mértékben dagasztó pénzeső ugyanis roppant ígéretes húzást adhat a kormányoldalnak, miközben – persze – az ellenzék egyik nagy tudású szakértője arról kívánja győzködni az embereket, hogy nagyon rossz dolog, ha most pénzt kapnak (t.i. ennyivel kevesebb marad az általa vizionált új kormánynak).

A nullpont mínusz oldaláról induló ellenzéki remények azonban nem gátolják meg a szereplőket abban, hogy merjenek nagyokat ígérni. Igaz, nem közösen.

Két kérdés feszíti a kereteiket

Az egyik, hogy leheletnyi többséggel lehet-e forradalmat csinálni, a másik pedig, hogy ezzel összefüggésben be lehet-e börtönözni a leváltott kormány üdvöskéit?

Nos, ezeket a dilemmákat nem kívánom eldönteni, az viszont tény, hogy a magukat új generációsnak mondó politikusok, azaz a Momentum és a Jobbik vezetői csúnyán felsültek az előválasztásokon, miközben a csatában maradó három főjelölt közül kettő bizonyosan a neoliberális “old school” képviselője. A kakukktojás, vagyis a mélykonzervatív, saját magán kívül eddig csak a Fideszre szavazó hódmezővásárhelyi polgármester esetleges befutása persze azt ígéri, hogy a tényleges országgyűlési választás valójában sajátos, jobboldali házimeccsé is változhat.

Ez egy hatalmas esély az ellenzéki összefogásból kiszorított tényleges baloldal számára. Nyilván nem annyira, hogy kormányra kerülésről álmodhasson, de annyira igen, hogy a mérleg nyelveként kizsaroljon néhány szociális vívmányt a kormányra kerülőkből. Úgy is mondhatjuk, hogy a tényleges baloldalra szavazók voksa a legjobban hasznosuló lehet.

Szanyi best of