Banánköztársaság
Mégis, kinek az egysége? – Márki-Zay Péter váratlanul, szinte a semmiből csöppent az ellenzéki koalíció élére
Azt tudtuk előre, hogy ha Dobrev Klára nyeri meg az előválasztást, akkor lesznek, akik az ő személye miatt nem mennek majd el az ellenzéki koalícióra szavazni. Márki-Zay Péterről ezt nem tudhattuk előre, hiszen két nappal a második forduló előtt legfeljebb Karácsony Gergely gondolt arra komolyan, hogy őbelőle miniszterelnök-jelölt lehet.
Azt tudtuk előre, hogy ha Dobrev Klára nyeri meg az előválasztást, akkor lesznek, akik az ő személye miatt nem mennek majd el az ellenzéki koalícióra szavazni. Márki-Zay Péterről ezt nem tudhattuk előre, hiszen két nappal a második forduló előtt legfeljebb Karácsony Gergely gondolt arra komolyan, hogy őbelőle miniszterelnök-jelölt lehet.
Aztán viszont lett; hiszen Karácsony visszalépett, és Márki-Zay nyerte meg az előválasztás második fordulóját.
Nagyon gyorsan kiderült, hogy az ő személye is megosztja az ellenzéket. Dúlnak az indulatok; olyannyira, hogy már az is felvetődött: Márki-Zayt le kéne váltani.
Miért érthetőek ezek az indulatok – és miért lenne fontos mégis, hogy csillapodjanak?
Az utóbbival kezdem, már csak azért is, mert ezt tartom fontosabbnak. Márki leváltása elvi és gyakorlati okból is veszélyes lenne. Az elvi ok az, hogy ez szembe menne a választói akarattal. Konteókat gyártani lehet – az előválasztás azonban az előzetesen lefektetett szabályoknak megfelelően zajlott, az eredménye tehát legitim.
Hogy ezek a szabályok jók voltak-e; egyáltalán helyes döntés volt-e miniszterelnök-jelölti szavazást rendezni – ezeken lehet ugyan vitatkozni; de utólag fölösleges.
Ha – mint az egyik konteó szerint – Márkit a fidesz segítette győzelemhez, azért, hogy megbontsa az ellenzék egységét: nem szabad hagyni, hogy elérje a célját! Márpedig a leváltás – és ez a gyakorlati ok – tovább szítaná a kedélyeket, növelné a zűrzavart és az időzavart. Ráadásul másik (alkalmas és nem megosztó) jelöltet találni egy-két hónap alatt úgy, hogy az ne tűnjön esetleges kényszermegoldásnak – nem könnyű, viszont nagyon nehéz feladat.
Másrészt a miniszterelnök-jelölttel kapcsolatos ellenérzések nem alaptalanok.
Márki-Zay Péter váratlanul, szinte a semmiből csöppent az ellenzéki koalíció élére. Mivel a szavazólapra nem kell indoklást írni, legfeljebb csak találgathatni lehet, hogy az előválasztás két fordulója között Márki-Zay Péternek milyen új értékei derültek ki, amelyek 200 ezer új szavazót mozgósítottak, akik aztán a győzelemhez segítették őt.
Amit addig is tudtunk róla
az az, hogy új arc, még nem kopott meg az elmúlt évtizedek politikájában; hogy a civilek jelöltje – és hogy olyan fideszt akar, amelyik nem lop. Mindez az első fordulóban csak a harmadik helyhez volt elég; az ellenzéki társadalom jó részének ez kevés. Nem éri be a fidesszel, amelyik nem lop. Többre, más jellegű változásokra is vágyik. A Márki előtti koalíció törekvéseiben körvonalazódott az a felismerés és igény, hogy a keresztény-konzervatív és a nem keresztény-konzervatív oldal között egyfajta társadalmi kiegyezésre van végre szükség:
se a „baloldali”, se a „jobboldali” diktatúra nem vezet semmi jóra.
Kívülállóként nem tudhatjuk, mi zajlik a kulisszák mögött
Márki kommunikációjában azonban szinte nyoma sincs annak, hogy hajlamos lenne erre a megegyezésre. Jelenleg az ellenzék legjelentősebb nyilvános fóruma a Facebook: ott relevánsan nyomon követhető, miként növekedett a bizalmi deficit Márkival szemben egyes megnyilvánulásai nyomán, kezdve az ellenzék leváltásától azon keresztül hogy nagyobb esélyt lát a saját egyéni győzelmére, mint az ellenzékére, egészen addig, hogy aki nem áll be mögé, az áruló.
Ez a fajta kommunikáció egyrészt elidegeníti a belső ellenzékét (máris van ilyen); de hergeli a márkistákat is (ilyenek is vannak már). Utóbbiakban azt a téves meggyőződést erősíti, hogy a többségi akarat a kisebbségit teljesen semmissé teszi; a többséggel megválasztott vezető elképzeléseit pedig kizárólagossá.
Csakhogy ez legfeljebb a a többség egysége; a demokráciában nemcsak a többségi, és főleg nem az egyszemélyi akaratnak kell érvényesülnie. Ha ez történik, azt diktatúrának nevezik – épp ezt tapasztaljuk 12 éve; és épp ettől akarunk megszabadulni.
És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ez az új és civil arc most éppen régi nem civilekből épít magának támogató pártot
Nem véletlenül: hiszen miniszterelnök-jelöltet, akiből miniszterelnök is lehet nem lehet szimpátiából (pláne nem antipátiából) választani. Az előválasztók nem lehetnek majd ott minden parlamenti szavazásnál – ott nem rokonszenvre, hanem párttámogatásra lesz szükség. Koalíció esetében nem is egy pártéra. A miniszterelnök(jelölt)nek rátermettnek is kell lennie – hogy ő az, azt Márki egyebek közt épp azzal igazolhatja, hogy e támogatás érdekében elnyeri a pártok és szavazóik bizalmát.
Egyes vélemények szerint Márki a kommunikációjában szándékosan viszonyul negatívan az ellenzék nem konzervatív részéhez – ezzel akarja „bevonzani” a fideszből kiábrándult jobboldaliakat.
Ez azonban álságos dolog, hiszen kormányozni nem fog tudni nélkülük. És veszélyes is, mert lehet, hogy nyerni se. Lehet abban bízni, hogy végül úgyis mindenki elmegy majd szavazni, de visszaélni nem szabad ezzel. A polgármester-választást is csak teljes ellenzéki összefogással és támogatással tudta megnyerni – a jövő tavaszit is csak úgy nyerheti meg.
Jelenleg viszont nem úgy tűnik, hogy törekszik erre a nélkülözhetetlen ellenzéki egységre,
inkább úgy, hogy az ellenzék egy részét púpnak érzi a hátán.
Utóbbihoz joga van – előbbihez nincs. Se neki – se senkinek!
A koalíció kényszerből jött létre, azért, mert ellenzéki összefogás nélkül nem lehet leváltani Orbánt. A nagyon is eltérő identitású ellenzéki pártoknak a közös célért vérrel-verejtékkel kivívott egysége meg kell hogy maradjon, különben nem lehet legyőzni a fideszt. Áruló, az ellenzék közös ügyének elárulója pedig az, aki nem tesz meg ezért mindent. Fontosnak tartom megjegyezni:
hogy ilyen árulás ne történhessen meg, az nemcsak Márki-Zayon múlik, hanem az ellenzéki pártokon és azok vezetőin is. Nincs egymásra mutogatás. Egységben Magyarországért. Ez az ellenzéki koalíció egyetlen esélye – és közös felelőssége. Történelmi esély – és történelmi felelősség.
3 Comments
Leave a Reply
Leave a Reply
Friss
- „Ide figyeljenek emberek!” – Elmarasztaló ítélet egy meg nem törtét cselekmény után
- Óvodabezárási hullám Csepelen
- Már megint naivságunk áldozatai lettünk: felkészültek az illetékesek a havazásra
- Barátsághoroszkóp, itt és most
- Hull a hó és ez most (állítólag) nem érte váratlanul az illetékeseket – Mit jósol mára Pártai Lucia + orvosmeteorológia
- A Millenáris könyvfesztivál-mentes övezetté vált: 2025-ben nem engedi be az eseményt
- Juszt László heti matekja: az aktuális kormányadósság főszáma cirka 150.000.000 Euro
- 70.- forint/magyar kopf – Krausz Gábor segítséget kér
- Emberek, Orwell az 1984-et figyelmeztetésnek szánta, nem forgatókönyvnek
- Lebukott a hárommilliárdos számlagyár
Marta Brash
2021.12.30 21:58 at 21:58
Eleve te’ves kiindulopont a fideszt barmilyen formajaban partnernek, politikai tenyezonek tekinteni. Azt a nagyon keves becsuletes fideszest leszamitva, akik nev nelkul dolgoznak es nem a lopas a fo teendojuk, a fidesz mint politikai part mar evek ota nem letezik, csak alneve egy maffia-modra felepitett bunszovetkezetnek,es mint ilyennek semmi keresnivaloja nincs a magyar kozeletben – a valasztasok utan a fideszt fel kell szantani, es soval behinteni a helyet, hogy meg veletlenul se tudjon ebben a formacioban tovabb lopni! A fidesz komplett vezetosegenek – es a hozzajuk gazdasagilag kozelalloknak – a birosag elott kelljen elszamolniuk az elmul 32 ev tevekenysegevel, kezdve a fidesz szekhaz jogtalan eladasatol a 3000 milliard forint lenyulasan at a mostani abnormalis meszilolo vagyongyarapodasan, orban nyilvanvaloan torvenyellenes tevekenysegevel.
Pingback: Üzenetet vagy hadüzenetet kapott MZP az ellenzéktől?! - Közérdekű magánvélemény - Városi Kurír
Pingback: Mikor lesz végre kolbászból a kerítés? - A kormánybuktatás másnapján biztosan nem! - Városi Kurír