Napló Hungarikum 24. – Az évértékelők árnyékában

A kampány kezdetére felsorakozott törzshelyén a Törvény Keretei Között Mérsékelten Haladók Pártjának tagsága, hogy alapszabálya és programja szerint ellenőrzése alá vonja a kocsmában felszolgált sör minőségét, s amúgy – nem mellesleg – véleményt cseréljen a legutóbbi napok fontos közéleti eseményeiről, hogy aztán rögzítsem a naplóban a dolgok esszenciáját.

1. A kormány állta a sarat

Disraeli vagy Churchill mondta? Ki tudja már? Egykutya. Mindkettő konzervatív brit miniszterelnök volt, mindkettő mondhatta: „Van kis hazugság, van nagy hazugság és – statisztika.” És van Orbán Viktor. – teszem hozzá, s évértékelőből elég ennyi is.

2. A kormány szereti a pedagógusokat

– Tiszta sor. – tértem rá előadóként a következő témára. – A röviden EMMI-nek nevezett műintézet szerint:

„az elmúlt években Magyarország több mint ezermilliárd forinttal többet fordított pedagógusbérekre sőt (…) 2023-tól átfogó, nagyobb mértékű bérrendezésre kerülhet sor.”

A pedagógusok mostanság bruttó 200 és 400 ezer forint körül keresnek, képzettségtől, a munkában eltöltött időtől és talán a tankerület vagy az igazgató jóindulatától függően. Fizetésük számítási alapja a 2014-ben rögzített minimálbér! Orbán Viktor pedig azt mondta az évi kormányinfón, hogy:

„Nincs még kolbászból a kerítés, nem csak a kormány szándékán múlik, hogy mit lehet, mit nem. De a pedagógusoknak igazuk van, a 10 százalékos emelés nem elég. Vagy folyamatos emelés lesz, vagy egy átfogó emelés, de ehhez látni kell, hogyan teljesít a gazdaság.”

Mi ez, ha nem a szeretet jele?

– Ez az! Szeressen téged az Orbán Viktor, és felkopik az állad! – szólt közbe az örök renitens a hátsó asztaltól. És csönd lett. De folytatni kellett, mert kötött a napirend.
– A pedagógusok minimum 45 százalékos béremelést követelnek, ráadásul szeretnék a munkaterhek csökkentését és azt, hogy a jó minisztérium vagy a tankerület ne küldje fizetés nélküli szabadságra az oltatlan dolgozókat. És miután a tárgyalásokon a minisztérium szabotázsa miatt nem jutottak dűlőre, az elsőfokú bíróság ítélete alapján megtartották a teljesen jogszerű, kétórás sztrájkot. De ettől még nem lett kerekebb a világ. Orbán Viktor nagy dérrel-dúrral bejelentette a 10 százalékos béremelést, és a másodfokú, ellentétes ítélet után a kormány ízibe’ rendeletben rögzítette, hogy miként sztrájkolhatnak a pedagógusok. A tanárok egy része arra készül, hogy egész napos, sőt akár határozatlan ideig tartó sztrájkot indítanak március 16-án, amelynek során nem adnának mindenhol gyermekfelügyeletet. A friss rendelet azonban új kereteket szab a sztrájknak, előírja, hogy az iskolákban, óvodákban reggel 7 óra és 16 óra vagy 18 óra között felügyelni kell a gyerekekre. saját osztályukban, az osztályok nem keveredhetnek, és mindenütt jelen kell lenni legalább egy, szakképesítéssel rendelkező pedagógusnak, kollégiumi nevelőnek, oktatónak vagy pedagógiai asszisztensnek. Tessék! Lehet sztrájkolni. Ez szabad ország. – mondta Maruzsa Zoltán államtitkár az utcán futtában egy riporternek. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint a rendelet Alaptörvény-ellenes és gyakorlatilag lehetetlenné teszi a sztrájkot az oktatási intézményekben. Végállomás lehet a nemzetközi bíróság.
Orbán Viktor oktatáspolitikáját az utóbbi 12 évben szinte reménytelen megérteni. Akkor, amikor a fejlődés a fiatalság ismereteinek gyors és a kor követelményeihez igazodó gyarapítását követeli, a Fidesz-kormány csökkentette a kötelező tanulmányi időt, 16 százalékkal az oktatásra fordított közkiadásokat és ezzel a tanárok relatív fizetését, miközben hülyeségekkel bővítette a tananyagot és növelte mind az oktatók mind a gyerekek iskolai terhelését. Az oktatás Magyarországon nem előre megy, hanem visszafordult a már-már középkori sötétségbe! Vajon miért? Agyalágyult helyzetre agyalágyult magyarázat adható: a Hócipőben olvastam, hogy Orbán Viktor ifjú korában az iskolában olykor meglehetősen különösen viselkedett. Állítólag a menzán falhoz vágta a tányérját, ha durcás volt valamiért. Nem tudok mást elképzelni, mint hogy utált iskolába járni, utálta a tanárait, nem szenvedhette a viselkedési korlátokat. És most, amikor módja van rá, bosszút áll rajtuk. Mit sem számít az ország érdeke! A gyerekek érdeke! Végképp nem a tanárok érdeke!

„Most visszakapjátok, amit velem tettetek diákkoromban.”

Ez persze marhaság. De talán más, ép magyar elmével elfogadható magyarázat az oktatás megnyomorítására nincsen. Mert ami Magyarországon a közoktatásban és a felsőoktatásban évek óta folyik, az már messze nem a tudásalapú társadalom alapjainak formálása, hanem közönséges bűncselekmény! Tehát! Sztrájkra fel – oktatók és szülők! A gyerekek, az oktatók és az ország jóléte-jövője forog kockán, és Orbán Viktor cinkelt kockákkal játszik!
A korsók összecsendültek az asztaloknál, és megrendeltük a következő kört.

3. A kormány megvédi a gyerekeket

Olvastam a neten sokféle forrásból, hogy a kormány tájékoztató kampányt indít a képviselő-választással egy időben megtartandó „gyermekvédelmi” népszavazásról. – közöltem a hallgatósággal rátérve az újabb témára. – Hát mit, mondjak? Rám fér! Eddig ezt az egész népszavazási cirkuszt csak veszedelmes hülyeségnek véltem, merthogy négy ennyire ostoba kérdést szavazók millióinak feltenni már mégis túlzás még a retardált fideszes államvezetéstől is. Eredetileg Kocsis Máté, és Selmeczi Gabriella fideszes képviselők nyújtottak be törvényjavaslatot a pedofil bűncselekmények elleni szigorúbb fellépésről, (ami mindenkinek tetszett), de utóbb ugyancsak fideszes képviselők kiegészítették az előterjesztést friss elmeszüleményekkel, így a törvény már kimondja, hogy tilos olyan reklámot tizennyolc éven aluliak számára elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti. Alighanem ezért van a tévés reklámblokkok előtt figyelmeztetés, hogy mely korosztálynak nem ajánlottak a következő képsorok a félpucér csajokkal.
Az ügyben az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen, de az Orbán-kormány szerint az egész csak arról szól, hogy a gyermekeket megvédjék, és szexuális nevelésük a szülők joga legyen. No hát erről kezdődik rövidesen felvilágosító kampány, hogy a népek megértsék: bizony gyermekeik szellemi fejlődését befolyásolhatják az óvodákban grasszáló LMBTQ aktivisták a nem-átalakításokat bemutató filmjeikkel és meséikkel. (Soha, senki, sehol ilyen aktivistákat nem látott.) Ámde nem is ez a lényeg. A kérdés az, ugyan miről tájékoztat majd a kormányzati kampány? Csak nem arról, hogy a kiskorúakat veszélyek fenyegetik? És ha igen, mifélék? Csak nem mondják majd el ebben a mesekampányban, hogy furcsa szexuális tárgyú és tartalmú akármik megzavarhatják a gyerekeket az iskolákban, és hogy kicsiknek-nagyoknak őrizkedniük kell ezektől, mert másnap arra ébrednek, hogy kisfiú helyett kislányok akarnak lenni?! Ajaj! Mi van akkor, ha a törvény szerint éppen az efféle tájékoztató kampányokat kell betiltani? Mi lesz akkor a népszavazással? (Einstein mondta, hogy „az univerzum és az emberi butaság határtalan, de az előbbiben nem vagyok biztos.”)
A tagság figyelme lankadni látszott, újabb frissítő kört kellett rendelni, mielőtt az utolsó, nagyon kemény naprendi pont ismertetését megkezdtem volna.

4. A kormány és az infláció

Nem a KSH verte fejbe február elején a bérből és fizetésből élőket (köztük nyilván a nehéz sorsú Orbán Viktort!) , nyugdíjasokat, járadékosokat, a hivatal csupán közölte a januári inflációs adatot: amely elérte a 7,9 százalékot. A szakértő jövendőmondók eleve nem jósolták az inflációs hullám lefékeződését, de a januári értéket a decemberi 7,4 százalék körül, 7,2 és 7,6 közé várták. Ám a komor valóság ismét lesújtott. Különösen az élelmiszerek, autók, bútorok, szolgáltatások áremelkedése vett nagyobb lendületet. Kérdés, miért vergődünk az infláció szorításában és miként lehet elejét venni a további pénzromlásnak? Surányi György közgazdász egy írásában úgy vélte, a kormány elhibázott gazdaságpolitikája, a teljesítménnyel nem fedezett eszelős költekezés a bajok alapvető oka, ámbár egyharmad részben a világpiaci hatások is érvényesülnek a hazai inflációban. Pogátsa Zoltán közgazdász szerint viszont kétharmad részben a világpiaci hatások érezhetők, és az infláció csak egyharmad részben tulajdonítható a hazai tényezőknek. Mármost amikor bemegy a boltba, ez senkit nem érdekel! Az innovációs minisztériumtól ország-világ megtudhatta: a kormány egyedülálló intézkedésekkel: a rezsicsökkentés fenntartásával, az élelmiszerár stoppal, a benzinárstoppal és a kamatstoppal védi a lakosságot, emellett adó-visszatérítéssel, béremelésekkel és a 13. havi nyugdíj kifizetésével emeli a jövedelmeket. (Majd meglátjuk a februári adatokban!) Bezzeg a baloldal kormányzása alatt hasonló helyzetben semmilyen intézkedés nem védte a magyar családokat. Az ellenzék szerint a kormány csak szavazatokat vesz, miközben totál felborítja az államháztartás mérlegét.
A rezsicsökkentés, az árstop és kamatstop, nemkülönben az emelkedő jövedelmek éppen most nagyon jó dolgok. De az iránt se legyen senkinek kétsége: az importált energiát, a gázt, az olajat és a benzint valakinek most is meg kell fizetni – importáron! Az államadósságot és kamatait is ki kell fizetni! Lehet találgatni, hogy ki fizeti a végszámlát! Az árstop az MNB szerint 0,1-03 százalékkal mérsékli az áremelkedéseket. Ez tehát nagyjából annyit ér, mint elhunytnak a beöntés. A tetemes jövedelem-kiáramlás pedig jobbára indokolt és nagyon kellemes, de ha nem áll vele szemben kurrens árukínálat, mögötte pedig teljesítmény, akkor önmagában is áremelkedéseket okoz. A nyugdíjasok a 7,9 százalékos infláció mellett megkapták az 5 százalékos nyugdíjemelést, vehetnek maguknak olcsó csirkét a mínusz 2,9 százalékos jövedelemért. Mindent a szavazatokért!
Az inflációt első helyen jobb gazdasági teljesítménnyel lehet megfékezni – társítva a fölösleges közkiadások megtakarításával. Ilyetén gazdaságpolitikába pedig nem férne bele például a terv szerint 19 milliárdért épülő új, nyíregyházi stadion, amelynek alapkövét épp a minap tették le a város másodosztályú focicsapatának, és az ország sportszerető népének nagy örömére.
– Rendben! Zárta le a taggyűlést ezúttal a csapos. Áprilisban megyünk az urnákhoz.

(Ezekről írtunk eddig ma!)