Szijjártó egy platformon Csurkával: a szakmaiság bolsevista trükk – Volner János menni Szingapúr

Gábor György professzor Volner Jánost a diplomaták soraiba emelése kapcsán megint fején találta a szöget és a tőle megszokott magas színvonalon művelt iróniával mutat rá a rezsim tökéletes dilettantizmusára. Nekik minden csak kiosztandó zsákmány, tesszük hozzá mi.

1995-ben jártam Szingapúrban, s láttam a hallatlanul izgalmas modern építészetét, láttam köztéri Botero-szobrot, láttam zsinagógát és zsidó közösségi épületet, kóstoltam a nagyszerű szingapúri konyhát, és azt tapasztaltam, hogy az angol, a mandarin, a maláj vagy a tamil nyelv ismerete szükséges a kommunikációhoz-kezdi posztját a professzor.

Magyarul nem megy

Most ezt csak azért hozom szóba, mert olvasom, hogy a Szijjártó-minisztérium külgazdasági attasénak nevezi ki Szingapúrba azt a Volner Jánost, aki egy akkreditáció nélküli állítólagos orosz internetes kamuegyetemet – saját bevallása szerint – úgy végzett el, hogy noha angolul és oroszul folyt amott az oktatás, ám ő minden félévi vizsgáját szinkrontolmács segítségével, magyarul tette le.
Háry János sehol sincs. De ha már Háry János, lehet reménykedni, hogy amint azt egykor Háry János megtette, s Burkusország határőrbódéját áttolta Galícia területére, hogy megsegítse a hazafelé igyekvő császár leányát, Mária-Lujzát, most majd abban a térségben Volner attasé fogja áttologatni a határőrbódékat, hogy örülhessünk: Borneó és Celebesz, magyar volt és magyar lesz.
A Magyar Gárdában, a Jobbikban és a Mi Hazánkban, végül, tartózkodó visszafogottságról tanúskodva, a saját magáról elnevezett pártban szocializálódó és szép karriert befutó Volner a szingapúri zsinagógáknak (kettő is van!) biztos nagyon fog örülni, az éppen egy éve megnyitott The Jews of Singapore Museum anyagának úgyszintén, legfeljebb majd a szinkrontolmács lefordítja neki, milyen múzeumról is van szó, s ha viszi magával a múzeumba a Mi Hazánk legfontosabb attribútumát, az elegáns, könnyen kezelhető darálót, élve a diplomácia biztosította mentelmi joggal, még akár át is alakíthatja a maga képére és hasonlóságára a múzeum egy-két írásos anyagát. Viszont felettébb érdekel, miként fogja Szijjártó épp Szingapúrban igénybe venni Volner leginkább idehaza hasznosítható hallatlan szakértelmét, minthogy Volner – ahogy ő maga szereti nagy kedvvel emlegetni – a „cigánybűnözés”-nek vált szakspecialistájává, továbbá aki demográfiai kérdésekben bizonyította rendkívüli affinitását, midőn arra a külügyi és külgazdasági tárcánál nélkülözhetetlen elméleti felismerésre jutott, a tudomány kedvéért még a zéró tolerancia gumírozott tételét is zárójelbe téve, hogy „kiszülnek minket a cigányok az országból”, és „Magyarország neve egyszer majd Cigányország lesz.”
Mindenesetre Szijjártó remekül választotta ki új karrierdiplomata szakemberét, aki egészen biztosan felkészült és méltó képviselője lesz az orbáni Magyarországnak, feltéve, ha adnak mellé egy állandó szinkrontolmácsot. Az sem baj, ha orosz nyelvűt, még azzal is előrébb lesz, mint a maga ékes magyarjával.
És csak egy tanács: a külügy feltétlenül adja meg Volner Jánosnak a megfelelő szakmai felkészítést, beleértve az országismeretet is, mert ha valaki köp egyet a szingapúri utcán, azért – legalábbis még 1995-ben erről számoltak be a helyiek – huszonöt korbácsütés jár.

-fejeződik be Gábor György posztja.

(V.K. archív, jogos a jutalom Volnernek )