Minap olvastam egy cikket, amelyben az állt, hogy az igazi adventi koszorún három lila és egy rózsaszín gyertya található. Csakhogy ez kizárólag a katolikus vallásúakra vonatkozik. Az adventi koszorú történeti előzményei ezredévekre nyúlnak vissza. Korok, népek, hiedelmek, szokások, hagyományok, vallások mélységeibe kell elmerülnünk, hogy megértsük, hogyan is jutottunk el a jelenig, azaz ahhoz, hogy a 21. században az adventi koszorúk akár szakrális, akár ünnepi díszként is megtalálhatók az otthonokban.
Az ősi germán népek már jóval a kereszténység felvétele előtt megünnepelték a fény születését a téli napforduló idején,
mert ekkortól rövidülnek az éjszakák, és ismét egyre hosszabbak lesznek a nappalok, azaz a fény lassan visszaveszi az uralmat a sötétség felett. Úgy hitték, hogy a rossz lelkek erősebbek a sötétben, ezért a téli napfordulóra való várakozás alatt úgynevezett varázsköröket készítettek, amikről úgy hitték, elűzi a gonosz szellemeket. A varázskörök fenyőágakból font, vörös vagy arany szalagokkal díszített koszorúk voltak, melyek a fényt jelképezték. A varázskörökön minden nap eggyel több gyertyát gyújtottak, mert az egyre növekvő fény segítségével akartak védekezni a növekvő sötétség, és az erősödő gonosz szellemek ellen. A gótok és a szászok a “Yule-Girth-Ünnep” tiszteletére gyújtottak tüzeket a hegytetőkön, hogy növeljék a Nap erejét, és legyőzzék a sötétséget.
A végtelenségig lehetne sorolni a példákat arra, hogy a történelem során szinte minden nép és minden vallás ünnepelte a fény diadalát a sötétség felett. Az első erre vonatkozó emlékek nagyjából ötezer évesek.
Kevesen tudják, hogy Jézus születésének napja időszámításunk szerint 137 körül került a napfordulóünnepek közelébe, és ekkor rendelték el, hogy fényünnepet tartsanak december 25-én, és megemlékezzenek Mithrász napisten újjászületéséről.
A kereszténység azonban a 4. – 5. századtól már kizárólag Jézus születését ünnepli ezen a napon
Történelmi források szerint az advent ünnepe Galliában keletkezett, majd a 6. században Róma is átvette. Az advent négy hete a Messiás születése előtti várakozást idézi. Maga az elnevezés a latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami azt jelenti: az Úr eljövetele. Csönd, elmélkedés, imádság, bűnbánat jellemzi ezt az időszakot a vallásos emberek életében. A feljegyzések szerint először 1839-ben ( más források szerint 1860-ban), Johann H. Wichern készített a mai adventi koszorúhoz hasonlót. A németalföldi evangélikus lelkész egy örökzöld ágakkal díszített kocsikerékre huszonnyolc gyertyát helyezett el, amelyek közül a négy nagyobb vörös színű volt, a többi pedig fehér. Karácsonyig minden nap eggyel több gyertyát gyújtott meg. Állítólag mindezt azért találta ki, mert egy berlini árvaházban szolgált, ahol a gyerekek annyira türelmetlenül várták a karácsonyt, hogy ezzel akarta kicsit könnyíteni az utolsó nap izgalmát.
Európában a 20. századra terjedt el az adventi koszorúk állításának szokása
A huszonnyolc gyertya négyre, a vasárnapok számára csökkent, de a koszorút díszítő örökzöldek, főképp a fenyőágak, valamint a kör alakú forma megmaradtak.
A katolikusok a protestáns hagyományoktól eltérően lila gyertyákat állítanak az adventi koszorúra – egy kivételével: a harmadik, azaz az örömvasárnap gyertyájának színe ugyanis rózsaszín. A lila a bűnbánat és a megtérés színe, a rózsaszín pedig a közelgő ünnepet jelképezi.
A négy gyertya négy fogalmat is szimbolizál: hit, remény, szeretet és öröm.
A római katolikus szimbolika szerint négy meghatározott személyre, illetve népre is utal. A három lila gyertya Ádám és Éva (hit), a zsidó nép (remény) és Keresztelő Szent János (szeretet), illetve a rózsaszín gyertya Szűz Mária (öröm) szimbóluma. Napjainkban a legkülönbözőbb alakú, színű és díszítésű adventi koszorúk kavalkádját figyelhetjük meg. Mindegyik fényt varázsol.
Forrás
Kapcsolódó