Éljen és virágozzék karácsonykor is a Kedves Vezető és az ő álma!

Tudják, abban a városban élek, ahol Putyinnak díszdoktori címet, Orbán-hű kézilabdaedzőnek professzori rangot, a kétszázezer városlakónak meg néhány romantikus akkumulátorgyárat adnak, hátha nő egy újabb kezünk, amivel maradék – még nem elrabolt – lóvénkat is, önként és dalolva oda tudjuk nyújtani a Kedves Vezető aljas rendszerének.

Nem hörög! Ez a magyar, nagy büdös valóság!

Jézus koporsóját sem őrizték ingyen, tankolni kell ám a meccsre járó luxusrepcsiket is, venni a folyamatosan kihízott kevlár mellénykéket, meg T. Istvánka a nemzet veje és kedvese, a saját lábunkon álló szeretett Récsölünk is mindig talál magának valami csecsebecsét, az Andrássy út és Balaton felét, Gellért szállót, ilyeneket, ami bizony sokba kerül, nagyon sokba.

Mitagadás, debreceni vagyok

Mi csak tudjuk, hogy igenis van élet az agyhalál után is, hisz mi még láttuk Kósa Lajost fénykorában, polgármesterként élőben dadogni. Látjuk a gerinctelen fideszes helyi senkik őrjöngését, hogy milyen jó lesz majd nekünk az akkugyár. Nincs ezzel semmi baj mondják, jó lesz nekünk, örüljünk, mert a Kedves Vezető álmot látott, hogy az ég rogyna már rá! Álmot, amiben a szent család, Ráhelke, Istvánka, meg a puttó kis unokák elégedetten pöffeszkednek a vár biztonságos falai mögött, vagy csapatnak a kurv@ repülőikben, ami lassan hozzájuk nő, részük lesz, mintha abban születtek volna, de a nevére íratott, jobb napokat is látott ország legyen akkugyár-nagyhatalom, még akkor is, ha ezzel szétmérgezik jövőnket, tönkreteszik jelenünket, megbetegítik gyerekeinket-unokáinkat, elszívják vizünket, az évi 288000 tonna(!) üvegházhatású CO2, a tonnaszám ránk engedett veszélyes hulladék, nehézfémek, por, bűz, zaj, meg kifejezetten jót fog tenni a debreceni gyerekeknek.

Hogy nyugodjunk csak meg, mert az év minden napján – ja! Karácsonykor is

A kedves Vezető szülinapján is. – éjjel-nappal 4 percenként (!) eldübörgő, méreggel-veszélyes hulladékkal, akár robbanásveszélyes vegyi anyagokkal megtömött, vagy más, nyomorultul mérgező szennyel megrakott 20 tonnás nyergesvontató, vagy elektrolitokkal csurig töltött tanker nem is olyan sok. Vlagyivosztok-alsón még ennél is sokkal ganébb lehet az élet. Hogy a lítium bőven határértéken belül fog majd Debrecen főutcáján gomolyogni, ha nem,

gondolom majd az lesz a szöveg, hogy Debrecen-kártyára olcsóbb a gázálarc, hogy a magzatkárosító, mindenféle egyéb testi és nyavalyákat, tartós egészségkárosodást okozó oldószer, az NMP bűze elviselhető lesz, hogy nem kell aggódni a vízhiánytól, de, szinte lényegtelen is, mert messze az lesz majd a legkisebb problémánk, és még véletlenül se aggódjunk, mert a debreceni Nagyerdő elpusztult tölgyesei helyén szétszáradt sivatagnak is lesz majd romantikája.

És csak nyomják, mit süket a csengőt

a Fidesz gazemberei, hogy mennyire jó lesz nekünk, nem számít itt semmi és senki, a legkevésbé az, hogy kivégeznek egy komplett várost. Erdők-tavak helyett lítium mezök, fűszeres illatot hozó lágy tavaszi szellő helyett vastag, nyúlós, köhögtető szmog,( nem sok az évi 28800 tonna. Majd megszokjuk.) nyáresti andalgás helyett dübörgő nyergesvontatók tízezrei.

Ez a mi jussunk. Mert mi vagyunk a Fidesz őrvárosa.

Ez jut nekünk debrecenieknek, meg az, hogy majd fuldokolva nézhetünk az égre, ahogy a kormányzatinak hazudott luxus repülőflotta 0-24-ben szállítja a Riviérára az uborkafára felkapaszkodott, zsírosakat böfögő NER arisztokraták rongyrázó bandáját, persze messze a szmoghatár felett, kényes orrukat nehogy megcsapja a debreceni akkugyár bűze.

De, semmi gond. No problem!

Ugyan, már most is veszélyes a légszennyezettség a városban, de nekünk debrecenieknek mindent megér, jövőt, ivóvizet, beszívható levegőt, élhető otthont, egészséget, életet, hogy a Kedves Vezető és velejéig aljas bandája jól érezze magát, tudjon eleget lopni.

Éljen és virágozzék a Kedves Vezető és az ő álma! Legyünk végre akkumulátorgyár-nagyhatalom.

Forrás