Connect with us

Banánköztársaság

Hányszor rendezhetik még be az országot Orbánék kedvenc “díszleteikkel”?

Megosztás

Fasisztoid vagy egyenesen náci-nyilas “díszletekről” van szó. De a “szakértők” “higgadtan” azt mondják, “a kormány csak mozgósítja szavazóit”… Mindegy, hogyan? Mindegy, kiket?

Friss hír Orbán brüsszeli főszónoklatáról: rendőrség menet közben fújta le a konferenciát
Megosztás

Fasisztoid vagy egyenesen náci-nyilas “díszletekről” van szó. De a “szakértők” “higgadtan” azt mondják, “a kormány csak mozgósítja szavazóit”… Mindegy, hogyan? Mindegy, kiket?

Mindig minden mindegy?

Miért nem lehet kimondani, hogy Orbán, a mitugrász hungarikum és társasága – alkalmazkodva ugyan a körülményekhez, de – sztálini-hitleri gátlástalan aljassággal „politizál”? Vagy lényegében szó nélkül kell lenyelni az ismétlődő pokoli hecckampányokat..? Azt mondja a Fidesz és médiabirodalma, hogy a “sztálini-hitleri gátlástalan aljasság” és hasonlók emlegetése” lejárt lemez. És amikor kerüljük az adekvát minősítéseket, elfogadjuk ezt a dumát – s vele a Fidesz egész “ideológiáját”.

Persze, ha nem sült le a pofánkról a bőr – és igazából az EU sem csinált semmit – a Soros-plakátok megjelenése után, látva, hogy Orbánékat 48 óra múltán sem zavartuk el, akkor miről beszélünk? Ezt az országot újra meg újra fasisztoid, vagy egyenesen náci-nyilas üzenetet hordozó plakátokkal – Soros, Juncker, dollárbaloldal, másik Soros, von der Leyen – lehet berendezni..? Fasiszta “szuverenitásvédelmi” “törvényt” hozhatnak közpénzek ezermilliárdjainak elzabrálói..? Bűnözők alkothatnak “jogot” ellenfeleik anyagi ellehetetlenítésére, üldözésére..?

Az “ellenzék” feltűnően langyosan vagy éppen sehogyan sem reagál:

talán azt hiszik, ha megfelelően minősítik a Fidesz legújabb terrorista akcióit, talán túlzott jelentőséget tulajdonítanak az egésznek, és belemerülnek a “szimbolikus politizálásba”. Amíg a közélet szimbolikus tereit a Fidesz kizárólagosan birtokolja, bitorolja, demokratikus ellenfelei bukásra vannak ítélve. Terrorista akciókról beszélek, mert azoknak semmi más céljuk nincs, mint a gyűlöletkeltő uszítás réven fölkorbácsolni híveik indulatait – újra meg újra: meddig tehetik még? -, s ezáltal ellenfeleiket megfélemlíteni, szétszórni.

Minderre nem megfelelő válasz a parlamentben úgy tenni, mintha szinte demokráciában élnénk, és tévút a Fidesz fogalmainak – lásd például “a magyar emberek” – használata is.

És nem megfelelő az EB válasza sem az újabb “nemzeti inzultációra”:

“Teljességgel valótlanok a magyar nemzeti konzultáció kérdéseiben megfogalmazott állítások…”

Többet nem is tartanak szükségesnek mondani, mert bíznak a “magyar emberek” intelligenciájában… Valótlanok, valótlanok: nem ez a legnagyobb baj. Mondhatjuk, kampányban mindenki hazudik – ki ennyit, ki annyit. Igaz, életünket a maffia rontotta folyamatos kampánnyá.

A baj az, hogy – a szokásosan aljas plakátokkal és politikusaik, médialegényeik szövegeivel – gyűlölködésre uszítanak.

A demokrácia ünnepének nevezi a Fidesz a nemzeti inzultációt, és sokan – itthon és külföldön – mintha ezt el is fogadnák. Az eszköz jó, csak rossz módon, rossz célokra használják – mondhatják.

Pedig nem:

ezt az eszközt nem lehet más, jó célokra használni, ez erre van kitalálva.

Arra, hogy a maffia tombolása-viháncolása közepette, a demokrácia gyenge látszatát keltve – ilyesmire már nem is nagyon ügyelnek – pártállami típusú ünnepléssel legyilkolják ellenségüket, a demokráciát. Újra meg újra: mert a demokráciát nem elegendő egyszer megölni. Ha már élettelennek látszik, akkor is tartanak tőle, hogy feltámad. Elég most csak annyit mondani – a Nemzet Döbrögije “kérdéseinek” eleve hazug, uszító jellegének kiemelésével -, hogy a “feldolgozás” módja ismeretlen, követhetetlen, és az “eredményekről” azt hazudnak, amit akarnak. Mint egyébként mindenről.

Meg kellene érteni, hogy miközben (párt)állami szinten, közpénzből újra meg újra fasisztává-nácivá díszletezik az egész országot, nem elegendő a parlamentben olykor keménykedve, de mégis megalkuvón, demokráciát mímelve játszadozni…

Legalább mondják ki azt, ami nyilvánvaló a független gondolkodók számára – és talán bizonyos következtetéseket is levonhatnának. S ne féljenek a szimbolikus politizálástól: idővel elegendő lehet, ha progresszív eszméket tudnak szembeállítani a hazug, eszménytelenségüket több mint gyanús eszmepótlékkal leplező hatalmasokkal.

Kapcsolódó

Szerző