Banánköztársaság
Szanyi Tibor: fura félidő
Idestova két hónapja bújt két asszony szoknyája mögé a férfiasnak mutatkozó Orbán-rezsim, s ugrott elő az egyikük szoknyája mögül egy fura figura, aki alighanem a fején találta a szöget azzal a mondatával, miszerint az atombomba nem hangfelvétel, hanem maga a nép.
Fura
A politikussá felfúvódott fura figura most másik két hónappal birkózik, ami a közelgő választásoktól elválasztja.
Ha nem hibázik, akkor jó esélye van az átütő sikerre, de ha mégis, akkor ott a vége, fuss el véle!
A történet külön érdekessége, hogy nem csak a mesebeli figura fura, hanem ugyanilyen a magyar nép egyelőre őt támogató hányada is. A tömegek számosságának becslése mindig is egy külön színfolt volt a hazai közéletben. A legnagyobb lódítást Rákay “Philip” követte el, amikor kétmilliósnak látta a Fidesz hívására a Kossuth téren egybegyűlteket, ami durván ötvenszeres felnagyítás lehetett. Ennél szerényebb túlbecsléseket tud felmutatni a Békemenetek sorozata, amelyek egyes fordulói a valóságban inkább alulról közelítették a százezres nagyságrendet. Ugyanilyen léptékű lehetett a rabszolgatörvény elleni sorozattüntetés, s talán valamivel nagyobb az influenszerek által rendezett esemény.
Fura figuránk eddig két nagyobb rendezvényt tudhat maga mögött, s az egy kisebbet is ideértve összesen talán százezer embert mozgathatott meg, bár ha az átfedéseket nézzük, akkor inkább úgy ötvenezret.
Mifelénk az ötvenezer is bődületes szám,
kiváltképp ha ismételve, hiszen politikai kategóriában ez mindenképpen a dobogós zónában van. Mindezt szavazatra váltani viszont sokkal nehezebb, mint utcai felvonulásokat szervezni. Tegyük hozzá, hogy azért a rendezvények is jó sok pénzbe is kerülnek, ami sajnos komoly gátja a hazai tüntetéseknek. Ökölszabályszerűen kimondható, hogy résztvevőnként ezer forintot kell egy rendesebb megmozdulásba beruházni. Egy százezres tüntetés költségei úgy 50-100-150 millió forintos nagyságrendre rúgnak, márpedig ennyi az ellenzéki pártoknak egy-egy demonstrációra aligha futja. Egyszer, vagy kétszer talán, de akkor már semmi másra nem marad.
Fura figuránk azonban könnyedén megugrotta ezt a durván százmilliós lécet hiszen szervezetre, reklámra, politikai akciókra egyelőre nem kellett költsön.
Itt lép be a nép furasága
A tisztaságra látszólag annyira fogékony tömeg fel sem veti, hogy egy közepes kaliberű, és indításból becstelen NER-lovag vajon honnan szerzett bő 100 millió forintot a politikai ambícióira úgy, hogy a jövő finanszírozási kihívásaitól sem tart? Ha ez elfogadható forrásból származna, akkor minden bizonnyal kérkedni is lehetne vele, ezzel szemben totális homály övezi, hogy az utcán sétálgató-zenélgető-lelkesedő tömeg vajon kinek is a vendége? Kizárásos alapon mondjuk ki, a titkos szponzoroknak aligha van bármiféle félnivalója a rezsim bosszújától. Szóval szinte biztos nem a Spar van a háttérben. Hogy ki igen, azt egyelőre csak találgatni lehet.
Az én tippem az USA valamelyik ága-boga. B-verzióként azért még magát a NER-t is el tudom képzelni.
Okfejtésem középpontjában az a civil életben szinte ismeretlen politikai reflex áll,
miszerint a közélet mesterei soha nem ijednek meg egy-egy combos válságtól, hanem egyenesen azt a kérdést teszik fel, vajon az adott krízisből milyen hasznot tudnak húzni? Aki most azt gondolja, hogy a Fidesz, vagy a parlamenti ellenzéki pártok reszketnének, az hatalmasat téved. Még a haltusájukhoz közel sodródott politikai erők is a lehetséges haszonban gondolkodnak. Persze többen hoppon maradnak. Ha az orrom nem csal, akkor a mostani válságból legjobban a Fidesz tud profitálni, hiszen nem csupán megszabadul az ellenzék egy jó részétől (LMP, Kutyapárt, Momentum, továbbá Mi hazánk), de a megmaradók is Gyurcsány zászlaja alá vonulnak, tehát egyúttal a jól felépített és engedelmes főgonoszt is sikerül a helyén stabilizálniuk. Mindez óhatatlanul jó a liberális DK-MSZP-P tömörülésnek is, elvégre célzottabban tudnak mozogni. Nagy előny még a centrális erőtér megújulása, azaz a Fidesz “jobbról” és “balról” is fel tud mutatni számára igen kellemes és kezelhető ellenzéket.
A tisztesség kedvéért tegyük hozzá, hogy sem fura figuránk nem jobboldali, sem pedig Fletó úr társasága nem baloldali. Pragmatikus opportunista mindkettő. Ha kell, fura figuránk kereszténykedik egy kicsit, a DK-tömb pedig követelget valami balos-félét, de ez csak bábozás, hiszen kiérlelt, markáns politika sehol nem sejlik fel, leszámítva a rablókapitalizmus közös és maradéktalan éltetését.
Egy szó, mint száz
a mai folyamatok arra mutatnak, hogy három komolyabb tömb veheti át a ma még sokszereplősnek tűnő terepet. A naftalinszagú Fidesz mellett két külön zászló alá vonulhat a polgári erők modernebb, illetve liberális ága, ezáltal a bérekről, vagy tágabban a megélhetésről, a jóllétről kevésbé kell majd beszélni.
Önző módon hadd tegyem hozzá, hogy ez a mostani válság a valódi baloldalnak is egy sajátos esély a kibontakozásra.
Szerző
