Ujhelyi: politikai szemtanú vagyok, nem pedig bolond…

Sokat gondolkodtam a Fidesz miniszterelnökének márciusi beszéde óta az új kormánypárti szlogenen, amelyet a párt vezető politikusai és fizetett hangemberei azóta is tudatosan használnak, miszerint is „el kell foglalni Brüsszelt”. Először elengedtem a fülem mellett, mert csak a szokásos baromságnak tartottam, amelyeket a szövegírói hevületben a kormányfő elé tesznek. Minél többet mondják azonban a propagandában, annál abszurdabbnak tűnik az egész és ismét csak felvetődik a kérdés – mint az elmúlt tizenöt évben megannyiszor -, hogy a Karmelitában vajon tényleg ennyire hülyének nézik a saját választóikat, vagy az a helyzet, hogy végleg az agyukra ment ennyi kétharmados kontrollvesztett hatalom?! – kezdte szokásos vasárnapi levelét Ujhelyi István Európauniós képvilselő.

Elfoglalni Brüsszelt! – harsogja a „békepárti” kormány. Hogy mi van? Mit és hogyan?

Politikai szemtanú vagyok, nem pedig bolond, tehát pontosan értem, hogy képes beszédről van szó és nem gépágyús agresszióról meg katonai benyomulásról, mint amit Putyin csinál Ukrajnában.

Értem, hogy az ideológiai és politikai többség elfoglalásáról van szó, és azt is értem, hogy a kormánypártot támogató (lassan, de biztosan lemorzsolódó) tömeg nincs tisztában az Európai Unió pontos működésével, vagyis nekik aztán bármit lehet mondani, de őszintén csodálkozom, hogy van bőrük ennyire palira venni a saját választóikat.

„Brüsszel még nem érti, hogy a magyarokkal nem érdemes ujjat húzni – ezért el kell foglalni Brüsszelt. Ideje, hogy a helytartótanács Brüsszelben is reszketni méltóztasson” – rotyogtatta a szavakat az „utcai harcos miniszterelnök” március 15-én. Aki egy okos ember, sok mindent látott már a világból és pontosan tudja azt is, hogy Brüsszelt, illetve az európai többséget nem lehet csak úgy „elfoglalni”. Épp ezért aljas és hazug megint, amit csinál. Kezdjük azzal, hogy az Európai Unió állam- és kormányfőinek tanácsában a Fidesz miniszterelnöke a hivatalba lépése óta jelen van, ott ül a közös asztalnál és kellő felhatalmazás mellett alakíthatja az európai folyamatokat. Hogy erre mennyire képes és mennyire áll ez szándékában, az más kérdés.

Elfoglalnia tehát nem kell az Európai Tanácsot, hiszen több mint egy évtizede ott ül a többi vezetővel együtt.

Hasonlóképp az Európai Unió Tanácsában, ahol az általa vezetett kormány miniszterei képviselik Magyarországot a szakpolitikai fórumokon és próbálnak kompromisszumokat találni az európai ügyekben a magyar érdekek mentén; igaz persze, hosszú ideje ezt csinálják a legkevésbé, rendszerint most már inkább csak vétóznak és zsarolnak a Karmelita utasítására. Elfoglalni tehát az Európai Unió Tanácsát sem kell, hiszen ott ülnek a Fidesz-kormány delegáltjai és lehetőségük van formálni az uniós ügyeket a saját érdekük, vagy főnöki utasításuk mentén.

Orbán új politikai szlogenje az európai parlamenti választások kapcsán is hülyének nézi a fideszes választókat,

hiszen hiába mennek majd el minél többen a narancsos bázisból és voksolnak a Deutsch Tamás vezette listára, nem fogják tudni ezzel sem „elfoglalni Brüsszelt”.

Rossz hírem van, még akkor sem lesz így, ha a Magyarországnak járó 21 mandátum mindegyikét a Fidesz nyerné el valamilyen abszurd okból.

Az Európai Parlamentben ugyanis jelenleg 705 képviselő ül 27 tagállamból és alakuljon bárhogy is a szélsőjobboldali-, Európa-ellenes, sok esetben vállaltan oroszpárti erők előre nyomulása, a döntéshozatali többséget még így is bizonyosan az erős és egységes Európai Unióban érdekelt, az európai értékek iránt elkötelezett (és ezért egymással egységteremtő kompromisszumokra nyitott) keresztény-konzervatív néppártiak, a szociáldemokraták, valamint a várhatóan visszább szoruló liberálisok és zöldek fogják adni június kilencedike után is.

Deutsch Tamás és a fideszes delegáció legyen tehát bármekkora, Orbán Viktor nem lesz az európai közösség elfoglalója/irányítója, a NER korrupt maffiaállama megmarad torz, kelet-európai csökevénynek.

Még akkor is így lesz, ha a Fidesz – amit korábban is próbált, de eddig sikertelenül – létre tud hozni más Európa-ellenes politikai erőkkel egy új, szélsőséges, illiberális frakciót az Európai Parlamentben.

Amit Orbán és a Fidesz új politikai szlogenje kér, illetve ígér a saját választóinak az egyszerre nevetséges, bugyuta és nettó hazugság.

Azoknak pedig, akik a Fidesz jelenlegi politikáját vállaltan és kitartóan támogatják,

ismét csak ideidézem a kormánypárt utolsó, hatályos választási programját, amely ráadásul az EP-választásokra készült még 2009-ben. A Fidesz azóta szeretné ezt az írott dokumentumot elfelejteni és eltűntetni a nyomait, de ahogy az internet sem felejt, úgy politikai szemtanúként én sem. Az

„Igen, Magyarország többre képes!”

címet viselő vaskos dolgozatban a Brüsszelt most épp elfoglalni, leigázni és megregulázni készülő fideszesek (köztük például a mostani listavezető Deutsch Tamás is) az alábbi vállalásokat, illetve ideológiai kijelentéseket tették, amelyeket nem lehet elégszer felidézni a hazugságtenger hullámai között:

• „(…) Sokszor kerültünk abba a helyzetbe, hogy a magyar polgárok érdekeit éppen Brüsszel képviselte a magyar kormánnyal szemben. Az uniós normák követésének Brüsszel általi kikényszerítése sok esetben a szocialista–szabaddemokrata kormány féken tartását szolgálta. Bizonyos, hogy az uniós tagság nélkül a kormány még felelőtlenebb gazdaságpolitikát folytatott volna, s a demokratikus alapjogok tekintetében még önkényesebben járt volna el. Az uniós értékek, elvek, célok és szakpolitikák tehát nem teherként jelennek meg a mai magyar politikában, hanem fogódzóul szolgálnak, és naponta szembesítenek minket a kormány siralmas teljesítményével.”
• „(…) A kormány minden próbálkozása jól látható módon arra irányul, hogy dilettantizmusa, történelmileg példátlan korrupciója és a hatalommal való gátlástalan visszaélései minden következményéért lehetőleg – mások mellett – az Európai Unióra hárítsa a felelősséget. Ennek egyik súlyos következménye, hogy a magyar közvélemény, érezvén az ország és saját helyzetének drámai romlását, a kilátástalan állapotokért jelentős részben az európai integrációt, uniós tagságunkat marasztalja el. Ennek eredményeként az Európai Unió megítélése a magyar közvélemény szemében az elmúlt években drámaian romlott. Nálunk is bekövetkezett tehát az az Európában nem szokatlan jelenség, hogy a saját kormányunk által előidézett bajok miatt végül az európai integráción csattan az ostor. A Fidesz elmúlt években folytatott integrációs politikája ezt eddig sem fogadta el, és a jövőben is arra fog irányulni, hogy világossá tegye az emberek előtt, ki a felelős az ország gyorsuló lemaradásáért, politikai, erkölcsi és gazdasági válságunk bekövetkezéséért.”
• „(…) Brüsszel nem Moszkva. A felismeréshez, hogy az uniós tagság csak lehetőség, nem önmagában főnyeremény, az is hozzátartozik, hogy a magyar kormány végre megértse: nem lehet mindig Brüsszelre mutogatni; az unió mi magunk vagyunk. Az uniós intézmények döntései nem külső diktátumok, hanem azokban mi is részt veszünk. Így az a feladatunk, hogy a közösségi döntéseket a magunk érdekei mentén formáljuk. Eközben nem szabad csak a következő percekre összpontosítanunk; az a felelősségünk, hogy hosszú távra teremtsünk egy élhető világot.”

Ha a fideszes kollégáknak nincs esetleg már meg ez a választási program

és vállalás-gyűjtemény, mert kidobták és ledarálták minden még létező darabját, szívesen kölcsönadom azt a példányt, amit nemrég egy antikváriumban találtam. Ha azt valósították volna meg, amit ebben annak idején ígértek és vállaltak, akkor most egy európaibb, demokratikusabb, jólétibb Magyarországon élnék. Azután, hogy ezzel gyökeresen szembemennek, először a saját lelkiismeretükkel, majd a választóikkal, végül közös hazánk történelmi emlékezetével kell majd elszámolniuk.”

Kapcsolódó

Orbán Viktor vállára sederintette hátizsákját és Brüsszelbe repült "elfoglalni"