Connect with us

Kerítésen innen

Ágoston László: nem gyökérnek lenni csodálatos – könnyű, hiszen semmit sem kell csinálnod, és ingyen van

Ágoston László: nem gyökérnek lenni csodálatos: könnyű, hiszen semmit sem kell csinálnod, és ingyen van
Megosztás

Nyáry Lucával és a képeivel nincsen semmi baj. A nyomorult lelkű embereket támogató társadalommal és az idiótákat kihangosító közösségi médiával van baj – indította bejegyzését Ágoston László, a Moltopera vezetője, zenei menedzser, marketing tanácsadó és blogger.

Adott egy fiatal magyar lány, aki fizikailag nem egy szokványos modellalkat

Nem 220 centi és nem 42 kiló. Felkérik, hogy legyen ennek meg annak a márkának az arca, aki erre igent mond. Idáig teljesen unalmas a történet. Megjelennek az egyébként nem túl kihívó képei (azért emlékszem én katolikus pappal csókolózó apácás Benetton reklámra…), és a kiváló magyar közeg elkezdi szétszedni.

Mint bárkit, aki nem átlag.

Amiről nem érdemes beszélnünk: szép-e Nyáry Luca.

  • Egyrészt mert lehet, hogy nekem tetszik, lehet, hogy neked nem, de ízlésekről (és pofonokról) nem vitatkozunk. Akármit mondasz, igazad van. És éppen ezért tökmindegy, mit gondolsz erről. Ez a te véleményed.
  • Másrészt mert egy világmárka amikor arcot választ, egy üzenetet akar átadni. Egy csomó, nálad a kérdésben sokkal járatosabb szakember úgy ítélte meg, az ő üzenetüket Nyáry Luca képei testesítik meg a legjobban. Hogy jól döntöttek-e, nem te fogod megmondani, hanem a kasszacsörgés. Az, hogy elad-e a kampány, nem az, hogy neked tetszik-e.

Ugyanezért nem érdemes arról sem beszélnünk, hogy lett-e volna más, aki jobb, meg arról sem, hogy jó-e ilyen képeket készíteni – mert kurvára nem a te dolgod.

Ha nem tetszik, mindig ott a csodálatos lehetőség, hogy ne nézd meg, ne kattints rá, és végképp és főleg: hogy ne szólj be.

Nem gyökérnek lenni csodálatos: könnyű, hiszen semmit sem kell csinálnod, és ingyen van

Amiről beszélnünk kell az az, hogy hogyan írhat 2024-ben egy fiatal lány, aki SEMMI rosszat nem tett arról, hogy ül otthon és borzalmasan érzi magát, mert az interneten szétszedik.

Érdekelne, hogy miért nincsen a kommentelőknek egy (vagy akár több!) rokona, ismerőse, aki elküldi őket a jó büdös fenébe. Miért mindig csak a jó dolgokat félünk megcsinálni azért, mert „mit szól majd a szomszéd”, a bántó, tuskó, nyomorult dolgok miért történnek meg anélkül, hogy a szomszéd a füle botját mozdítaná rá?

  • Sose értettem, hogy amikor van mondjuk egy bűnöző politikus, akinek a felesége elmegy a piacra, hogy nem kell szégyenkeznie?
  • Hol a társadalom egészséges önvédelmi ösztöne?
  • És miért ilyen istenverte provinciális és szolgalelkű ez a nép, hogy csak azt meri támadni, aki nem tud visszaütni?

A másik, amiről beszélnünk kell, az a közösségi média hatása. Szerinted ezer emberből hány objektíven idióta, szaralak? Én nem mondok számot, fogadjuk el a te statisztikádat igaznak.

Ha Nyáry Lucának van 13 000 követője (vagy Ágoston Lászlónak 150 000), akkor ennek a számnak a 13- illetve 150-szerese lesz aki anélkül fog egy idióta szaralakként hozzászólni egy poszthoz, hogy mi bármi rosszat csinálnánk. Namost a gond az, hogy mi, a kommunikáció kezdeményező oldalán, nem tehetjük meg, hogy valakit csak a véleménye alapján idióta szaralaknak bélyegezzünk, mert ez egyenes út lenne minden nekünk nem tetsző ellenvélemény kizárásához.

Tehát a nyomorult lelkű ember és a korrekt, tiszteletreméltó ember reakciója ugyanolyan súllyal esik a latba

– ami a való világban nyilván nem lenne így, hiszen ott azért sokkal több lehetőségünk lenne (például testbeszédből) látni, kinek mi a valódi szándéka.

A lényeg, hogy vagy bezárkózunk és nem figyelünk a kritikára, amit lelkiismeretes embertől lehetetlen elvárni – vagy ki vagyunk szolgáltatva a nagy számokból fakadó napi idiotizmusnak és szaremberségnek.

  • És ezen felül jönnek még azok az egyébként korrekt, tiszteletreméltó emberek, akik a neten valamiért állatként viselkednek.
  • És azok, akik egyszerűen csak félreértik, amit mondtunk.
  • És azok, akik valahogyan megsérültek lelkileg a témához kapcsolódóan és ezért nem is a szövegre vagy képre reagálnak, hanem a fájdalmukat kiáltják világgá.

Csak itt teszem fel újra a kérdést: miért nincsen a társadalomnak önvédelmi ösztöne ilyenkor? Miért nem lép fel súlyosabb esetekben a rendőrség, ahogyan például itt, Angliában megteszi?

„Egy komment miatt börtönbe kerülni?” Igen! Szokjuk már meg, hogy mindenkinek felelőssége van a kimondott vagy leírt szavaiért! Különben a fiatal lány fogja magát otthon rohadtul érezni és a rohadtak fogják vinni prímet.

Tudom, hogy az elmúlt 100 év többségében a magyar társadalomban ez volt az alapfelállás: az igazak menekültek és a megalkuvó, nyalonc, senkiházik kerültek előre. Akár a nyilasok, akár a kommunisták, akár Orbán alatt.

De ezért ne Nyáry Luca érezze már magát rosszul! Ne higgye már senki, hogy normális, ha tort ülnek a hitványak!”

Kövesse cikkeinket a Google Hírek-en!

Kapcsolódó

Szerző