Banánköztársaság
Azért ez már nagyon durva, miniszterelnök úr! – Kiutunk az Európai Unióból
Orbán pasa egyszer azt mondta, ne azt figyeljék, amit mondok, hanem azt, amit teszek. No jó. Hogy mit tesz? Alapos munkát végez. Európának és a NATO-nak keresztbe tesz, akadályoz, vétót emel, fittyet hány az általunk is elfogadott európai (épp úgy a hazai) törvényekre, ugyanakkor harácsol, csal és hazudik. Csapata számára a jogrendbe építi a felhatalmazást a lopásra, ilyenformán a közjavak fideszes elsajátítása immár nem bűncselekmény, hanem a különösen kedvelt kevesek kedvezménye. Mindezt tudjuk. Részletei általánosan ismertek, bizonyítottak.
Azt is tudjuk,
hogy utálja az Európai Uniót, sőt arról is vannak emlékeink, hogy már csatlakozásunk előtt ő volt a homok a gépezetben, a bot a küllők között, jóllehet ő volt a tárgyalásokat ellenőrző parlamenti bizottság elnöke is. Hanem amikor végül összebútoroztunk az európai úri klubhoz, és a nemzet túlnyomó többsége ezt támogatta, akkor nem mondhatta, hogy ellene van a dolognak. Pedig (magam úgy vélem) már akkor rühellte ezt a nagy közös vircsaftot.
A miniszterelnök azóta mindenfélét beszélt az integrációról, jót is, rosszat is, de amíg holmi durva magyar jogsértések miatt el nem zárták a brüsszeli pénzcsapot, nyíltan nem ellenezte tagságunkat.
Napjainkra azonban megváltozott a helyzet
Az EU képviselőinek, vezetőinek többsége nyersen közölte a magyar hivatalossággal, hogy elegük volt a lopásokból, a hazudozásból, a közös európai akarat érvényre juttatásának állandó akadályozásából, itt az ideje Orbán úr távozásának.
Az EU történetében ilyesmi eddig még nem fordult elő, viszont a világ jelenlegi állapota, a háborúk, Európa szorító gazdasági gondjai megkövetelik az egységes, határozott stratégia kialakítását és a közös cselekvést, amelyben nincs helye „tüskének a köröm alatt”. No ez végképp nem tetszik Magyarország örökös(?!) miniszterelnökének. Október 23-án, ünneplés és emlékezés, valamint az orosz-ukrán háború ürügyén kifejtette politikai krédóját:
„A történelem ismét kilépett a medréből. A felek három éve nem bírnak egymással, és közben nő a veszélye, hogy a háború szétterjed. Az elmúlt 70 évben nem álltunk ilyen közel a világháborúhoz.
A miniszterelnök szerint az európai vezetők egy reménytelen háborúba vezették a Nyugatot
Győzelmi tervük lényege, hogy kiterjesztik a háborút, Ukrajnát meghívják a NATO-ba, a háború színterét orosz földre helyezik át
majd miután a keleti fronton megvan a győzelem, Ukrajna vállalja, hogy az amerikaiakat helyettesítve egész Európa biztonságát garantálja saját, megerősített hadseregével. Vagyis mi, magyarok egy reggel arra ébrednénk, hogy ismét keletről jött, szláv katonák állomásoznak Magyarország területén. Mi ezt nem akarjuk, de a brüsszeli nyomás napról napra erősebb az országon és a kormányon is. Nekünk, magyaroknak is el kell döntenünk, hogy akarunk-e háborúba menni Oroszország ellen.
Politikai ellenfeleink számára 1956 tanulsága az, hogy harcolnunk kell Ukrajnáért, sőt Ukrajnában. Nekünk 1956 tanulsága az, hogy csak Magyarországért és a magyar szabadságért szabad harcolnunk
– fogalmazott Orbán. Szerinte azzal tehetünk a legtöbbet a magyar szabadságért, hogy nem veszünk részt mások háborújában, és nem hagyjuk, hogy háborús felvonulási területté alakítsák az országunkat.
A független Magyarország Brüsszel számára elfogadhatatlan, ezért bábkormányt akarnak ültetni a helyünkbe
-állította Orbán, aki szerint erre olyan határozott választ kell adni, mint 1956-ban.”(Euronews)
<<< Olvassa cikkeinket a Google hírei között is! >>>
Azért ez nagyon durva, miniszterelnök úr!
Tagjai vagyunk az Ön által gyalázott európai, észak-atlanti szövetségi rendszernek, előnyeit élvezzük, de a kormány önként vállalt kötelezettségeinek fittyet hány. A magyar vezetés majd’ minden megszólalója (kiváltképp a miniszterelnök) minősíthetetlenül minősíti a szövetségeket és azok megválasztott vezetőit. Mindebből csak egyetlen következtetés adódik: a kormány előbb-utóbb kijelenti Magyarország kilépési szándékát mind az Unióból, mind a NATO-ból. Magam úgy vélem, ez a Fidesz-stratégia már legalább 14 éve!
Eszelős lépés lenne, annyi szent
De ha Brüsszel felől fenyeget a veszély, Biskek (és talán Moszkva meg Peking) a béke és barátság forrása, akkor mi a fenét keresünk még az Unióban?
Mellesleg effélét kérdezett a minap Békés Márton is, a Terror Háza kutatási igazgatója is, amikor ezt találta mondani a közhírmondóban:
„A probléma az – most őszinte leszek –, hogy nem jó blokkban vagyunk. Ez a blokk, az észak-atlanti blokk, az értékrendszerünk szerint, az nem a mi blokkunk, mi mégis ebben vagyunk. Hogy ennek mi lesz a vége, az egy nehéz kérdés.”
Nem hinném, hogy a nevezett személy részt venne a Fidesz politikai stratégiájának kidolgozásában, de ahhoz elég jelentékeny pozíciót tölt be, hogy erre az égbekiáltó marhaságra a közvélemény felfigyeljen. Mert ez az első olyan hang, amely a
„nem jó blokkban vagyunk”
kifejezést, vagyis a kilépést említi jelenlegi szövetségi rendszerünkből – annak ellenére, hogy a választópolgárok többsége uniópárti, annak ellenére, hogy a tagság a gazdaság remélt stabilitásának záloga, és a NATO biztonságunk garanciája. Egy kutatási igazgató saját hatáskörben ennyire bornírt nem lehet. Valahol felkérhették, hogy ugyan már, mondjon valami erőset – mögötte a kérdéssel:
„Mit szólnátok hozzá emberek?”
Amennyire követtem, Békés Márton elmezavara nem keltett nagy visszhangot. A miniszterelnök október 23-án százszoros hangerővel kiáltotta világgá jóformán ugyanezt, úgyhogy kedves fideszesek, ideje lenne nektek is fontolóra venni a jövőt!
Kiutunk az EU-ból és a NATO-ból, menetelésünk Oroszország oldalán a III. világháborúba Orbán Viktor vezetésével nem lesz éppen sétagalopp.
