Banánköztársaság
Vidéki prókátor: Lázár, a Fidesz Gyurcsánya?
Vidéki prókátor néven Facebook-oldalt indított a kegyelmi ügyet robbantó vidéki ügyvéd. Vasárnapi írásának főszereplője Lázár János, a „patológiás mértékű ambicionizmustól fűtött túlmozgásos PR-politikus”, aki sokban hasonlít Gyurcsány Ferencre.
„Lázár János különös gondot fordít arra, hogy szavaival és tetteivel folyamatosan témát adjon a sajtónak
Szívesen és sokat beszél, megszólalásainak a „kórustól” eltérő, egyedi tartalmat igyekszik adni, vagyis egyértelműen szólista szerepre törekszik.
A sajtómunkások és az elemzők pedig imádják a brossúra-szövegekbe kétségkívül nem illeszkedő, egyéni látásmódot sejtető, műsoridőket kitöltő hosszúsággal elemezhető és gumicsontként rágcsálható hangzatos mondatait. Minden megnyilvánulásán látszik a tudatos imázsépítés szándéka, ami alapvetően annak demonstrálását jeleni, hogy ő nem egy a centrum körül keringő káderövezet egyenszürke csinovnyikjai és pecsovicsai közül, hanem ő egy saját pályán mozgó üstökös, autonóm egyéniség, maga az „önálló arcél”, aki kiemelkedik a többiek közül és ezáltal többre hivatott annál a pozíciónál, melyet aktuálisan betölt. Ő az, akiből még akármi is lehet és aki méltó is arra, hogy egyszer akármi is legyen.
Meg kell állapítani, hogy Lázár János politikusi önmarketingje kétségkívül figyelemre méltó, hiszen alkalmasnak tűnik arra, hogy elhitesse a politikai piac „vásárlóival” azt, amit el szeretne hitetni magáról, mint politikai „portékáról”. Emellett az sem lehet kétséges, hogy a feltörekvési vágy, az ambicionizmus különösen erős változata munkál benne, s többre hivatottnak tartja magát még a jelenleg betöltött hivatalánál is.
Én azonban korábbi tapasztalataim alapján mindig bizalmatlanul szemlélem a magukat erős marketingmunkával építő, hatalmi helyzetben lévő túlmozgásos politikusokat.
Nekem az ilyenek mindig gyanúsak,
mert azt, aki a kormányzati hatalmat birtokolja, alapvetően az eredményei kell, hogy minősítsék, nem pedig a nyilatkozatai. Így aztán hajlamos vagyok annak feltételezése, hogy
az önmarketing egy kormányzati politikus esetében gyakran az eredménydeficit elleplezésére szolgál.
A marketing ugyanis a politikában éppúgy csak a kirakatot jelenti, mint a kereskedelemben: a vásárlói bizalomépítés eszköze, amiből azonban nem következik a termék minősége.
A lényeg, vagyis a tartalom, a politikában is odabent van, a kirakat mögött, az üzletben. S mit látunk, ha benyitunk abba a csillogó-villogó kirakatú politikai üzletbe, melynek ajtaja fölött a „Lázár János” felirat ékeskedik? Hát bizony, az a helyzet, hogy nagyjából semmit, legfeljebb csak többé-kevésbé üresen tátongó polcokat.
Tegyük fel a kérdést: tulajdonképpen mi Lázár János eddigi politikusi teljesítménye?
- A város, ahol táskahordozóként elindította politikai karrierjét, ma az ellenzék egyik vidéki fellegvára, legemlékezetesebb győzelmének helyszíne, mely ráadásul még egy ellenzéki miniszterelnök-jelöltet is „kinevelt”. Helyi pecsovicsként tehát nem tűnik tűlsúgosan sikeresnek.
- De nem tűnik annak kormánytagként sem, mivel a két és fél éve tartó miniszteri ténykedése nagyjából teljes csődként értékelhető. Építési miniszterként nem épít semmit, a roncsderbiként működő vasút pedig állandó gúnyolódás és bosszankodással vegyes közröhej tárgya.
Eredményekről, különösen komoly, számottevő eredményekről aligha beszélhetünk, a NER „félig kész” Magyarországának hol tragikus, hol szürreális valósága szinte napi szinten mártja belé a tőrét.
Eredmények híján pedig egyáltalán nem meglepő, hogy az imázs fenntartása érdekében kénytelen sajtó-, sőt, legújabban már bulvármédia-szereplésekkel, meg a Tarr Zoltán feleségének kirúgásához hasonló, politikai teljesítménynek aligha nevezhető tettekkel felhívni magára a figyelmet.
Az már önmagában nagyon sokat elárul egy vezető kormánypolitikus teljesítményéről, ha a médiaszereplései és a bulvármegjelenései során elmondott mondatai, valamint az általa eszközölt kirúgások keltik vele kapcsolatban a legnagyobb figyelmet.
Az a helyzet, hogy Lázárnak Széchenyi István és Baross Gábor nyomdokain haladva már két és fél éve teljesítenie kellene, konkrét, kézenfogható eredményeket kellene felmutatnia, de még mindig csak a kirakatrendezésre és a nagyotmondásokra futja az erejéből. Miniszterként is önmagát építi és nem az országot.
De mintha már láttunk volna ilyen politikust vezető szerepben minálunk!
Mintha már átéltük volna egyszer azt, hogy egy egyedi stílusú és sokat sejtető kommunikációval, hiperaktív médiaszerepléssel, emlékezetes, jól idézhető mondatokkal, s a „jövő reménysége”-imázzsal gondosan berendezett vásárlócsalogató kirakat mögött az üzletbe belépve ócska, eladhatatlan, selejtes árukkal telerakott polcokat találtunk. S olyannyira silánynak bizonyult akkor ez az árukészlet, hogy amikor az illető a kirakat berendezése után lehetőséget kapott arra, hogy kirakhassa a pultra a portékáit és a csúcsra érve kiélje végre hatalmas ambícióit, annak szinte azonnal politikai válság, utcai zavargás, gazdasági-pénzügyi összeomlás, devizahitel-válság, elkésett és szégyenteljes lemondás, a politikai ellenfél sima kétharmados választási győzelme, a politikai közösség megsemmisülése és az új rendszerben való ellenzékiség 14 éven át tartó ellehetetlenítése lett az „eredménye”.
Igen: egyre inkább az a gyanúm, hogy Lázár éppolyan patológiás mértékű ambicionizmustól fűtött PR-politikus, mint Gyurcsány: valójában nem más, csak egy látványos, feltűnő csomagolásba rejtett, legfeljebb közepes minőségű áru.
- Abban is hasonlítanak egymáshoz, hogy mindketten jelmezbe bújva próbálták és próbálják eladni magukat, azonban a politikai fenegyerekbe oltott gróf alsó- és felsőrédei Rédey Pixi szerepe egy olyan pártban, melynek ma már szinte csak „Dózsa népe” alkotja a bázisát, éppoly csekély valószínűséggel lesz képes sikerre vinni a darabot, mint a rablóprivatizáció idején politikai kapcsolatainak köszönhetően milliárdossá lett „szociáldemokrata” silány alakítása, még ha az előbbi némileg önazonosabbnak, s ezáltal hitelesebbnek is tűnik az utóbbinál.
- Közös vonásuk továbbá az is, hogy nem ugranak el a lehetőségtől, ha a politikai kapcsolatokat vagyongyarapításra lehet felhasználni: az Apró-villa és a batidai vadászkastély egyaránt jelképe lehet a politikai tevékenység hasznainak ingatlanvagyonban való megtestesülésének.
Az eddig leírtakból pedig logikusan következik, hogy az ambiciózus PR-politikus sikerszériája addig tart, ameddig a jövő nagy ígéreteként tud megjelenni és nem terheli a teljesítmény kényszere. Amíg meg lehet élni és építkezni lehet az átlagosnál jobb kommunikációs kézségből.
Ebből következően az ilyen politikust úgy lehet a legegyszerűbben és a leginkább végleges módon megbuktatni, hogy az üzlet ajtajából oda kell kényszeríteni a pult mögé, vagyis olyan pozícióba kell juttatni, ahol már nem elég az önmarketing, nem elég a kommunikációs elemekből berendezett fényes kirakat, s ahol a teljesítményre való alkalmasság hiánya óhatatlanul bukáshoz vezet.
Mégpedig jó nagy bukáshoz
Gyurcsány ezt vagy nem tudta, vagy nem ismerte eléggé önmagát, s azzal, hogy 2004-ben úgy gondolta, hogy eljött végre az ő ideje és Medgyessy megbuktatása után Kiss Pétert megpuccsolva kiharcolta magának a miniszterelnöki pozíciót, politikai értelemben végérvényesen kivégezte saját magát.
Orbán viszont alighanem tisztában van ezzel a törvényszerűséggel és talán nem áll messze a valóságtól annak feltételezése, hogy pontosan ezért adta oda Lázárnak az építési és közlekedési miniszteri pozíciót egy olyan időszakban, amikor éppen csak építésre és közlekedésfejlesztésre nem jut pénz.
Az pedig, hogy
Lázár jelenleg is önmaga építésére fókuszál, mégpedig tüntetően látványos külsőségek között, annak a jele, hogy tisztában van miniszteri tevékenysége sikerességének lehetetlenségével, s már nem a kormányzásban akar sikeres lenni, hanem a belső hatalmi harcban.
Pont mint Gyurcsány, amikor gyermek-, ifjúsági és sportminiszterként alighanem már a Medgyessy utáni korszakra készült.
Ahogy a Fidesz szinte mindent Gyurcsánynak köszönhet, hiszen a pusztításának romjain építhette fel és rendezhette be kénye-kedve szerint a rendszerét, meglátásom szerint a Fidesz ellenzékéhez tartozóknak is jó okuk van azt kívánni, hogy Lázár János minél magasabbra verekedje fel magát.
Mégpedig több okból is. Szóval, ahogy Ady írta, „Gyürkőzz, János, rohanj, János.” Én mindenesetre szurkolok neked.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Szerző
