Kerítésen innen
A jó ég áldja meg miniszterelnök úr! Hát nem tudott valami értelmesebb hülyeséget kitalálni?
Péntekenként nem egyszer némi kábulattal csatlakozom Orbán miniszterelnök feltétel nélküli híveihez, a miniszterelnök ugyanis a közpénzből fizetett rádióban elképesztő magabiztossággal mond francos ostobaságokat, ad el magától értetődő dolgokat saját politikai újításaként, és tesz közhírré világrengető gondolatokat, amelyeknek – nyersen fogalmazva – semmi értelmük nincs. Bámulatos, hogy Orbán Viktor igehirdetéseiben, sőt politikájában a tények mennyire nem kapnak szerepet.
”Repülőrajt lesz, fantasztikus évünk lesz”
– közölte hallgatóságával a miniszterelnök immáron nem először, s aki a boltokban próbálta ellenőrizni a hallottak igazságát, tapasztalhatta, hogy ami az élelmiszer-árakat illeti, a felpattanás már megkezdődött. Ám legyen úgy, ahogyan jósolja, gyarapodjunk, gazdagodjunk! De miért csak a középosztály? És ki-mi nálunk a középosztály? Az a felső két százalék, amelynek jövedelme eléri az uniós átlagot? Szabolcs, Borsod, Baranya lassan nyomorszinten tengődő népéről nem esett szó. Hanem hát végül is lehetséges a remélt növekedés, már persze akkor, ha Nagy Márton miniszter a honi gazdaság után a németek dolgait is rendbe teszi, és amikor Trump tele pofával valóban a mi vitorlánkba fújja a szelet. (Kár, hogy egyelőre EU ellenes vámokat ígér, és Rogán Antal a büntető-listán van, ami aggasztó.)
Sikerrel kecsegtet viszont Orbán Viktor kíméletlen harca a 13. havi nyugdíj megőrzéséért – annál is inkább, mert azt a kutya sem támadja. (A Brüsszeli Bizottság végképp nem, már csak azért sem, mert nincs hozzá joga, hatásköre.)
Az e célra elkülönített költségvetési fedezetet bizonyára lehetne értelmesebben is elosztani a nyugdíjasok között, de a 13. havi juttatás megszüntetését senki nem akarja.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Orbán e csatában máris győzött
Mindebben persze nincs semmi új, a kórusvezető felült saját propagandájának, és a kar szövegét ismétli, tudván tudva, hogy kenyérrel és szóval él az ember, a hívek lelkét is ápolni kell. Ám a miniszterelnöki csevej tartalmazott valami egészen új – ha úgy tetszik – világpolitikai jelentőségű elemet: különbséget tett az ukrajnai béke érdekében, avagy a háború folytatása érdekében bevezetett, illetve alkalmazandó szankciók között.
Az európai szankciók rosszak, az amerikai szankciók jók.
Íme:
„Az amerikaiak és az európaiak két egymással szöges ellentétben lévő dolgot mondanak. Az európaiak azt mondják, hogy a szankciókat folytatni kell, sőt súlyosbítani kell annak érdekében, hogy az ukránok megnyerjék a háborút Oroszországban. (…) Az amerikaiak éppen ezért nem szankciót akarnak, hanem békét. Tehát az európaiak béke helyett akarnak szankciót. Az amerikaiak békét akarnak, és a béke elérésének egyik eszköze a szankció. Tehát ők azt mondják, hogy tárgyaljatok, ha nem tárgyaltok, akkor még súlyosabb szankciók is lehetnek, de ez két egészen különböző kávéház. Az európai logika teljesen más, mint az amerikai, az egyik háborús logika, a másik pedig békelogika” (Az idézetet a Telextől kölcsönöztem)
Békeszankció – versus háborús szankció!
Az orbáni minősítés logikája világos, és érthető. Orbán szerint Európa képen törli az oroszokat a háborús esélyek kiegyenlítése érdekében, de alapvetően tetszik neki a műsor, szerinte ez afféle szláv kecseszkecsken (fogd, ahol éred), nem a mi háborúnk, és különben is tetszik, amint fojtogatják egymást, s az ukránok amúgy is nagyjából érdemük szerint kapnak a nagy Oroszországtól, a szankciók egyébként sem érnek semmit. És akkor belép a színtérre az új fő-fő perzekútor, Orbán kenyerespajtása, megígéri, hogy az eddigiek mellé kioszt az oroszoknak egy bal lengőt, és rendet tesz a ringben. Béke lesz! Na ja!
Ez már nem háborús szankció, ez már békeszankció.
Olvasom a magam papírra vetett sorait, s csak az tűnik fel, milyen irdatlanul zavaros ostobaság az egész, esedezem az olvasó bocsánatáért, de a rosszindulatú, hamis, teljességgel félrevezető orbáni szankciós katyvasz – beleszámítva, hogy a büntető intézkedések érvényének meghosszabbítását Magyarország is megszavazta – annyira jellemző az Orbán-kormány politikájára, hogy jómagam nem vagyok képes kihüvelyezni annak értelmét. De magam – magamnak – könnyedén adok felmentést: Orbán Viktor szankciókkal kapcsolatos álláspontjának és a kormány cselekedeteinek valóban nincs értelme, egy időben akar megfelelni Putyin, Trump, Hszi várakozásainak, drukkol az agresszornak, és szidja az Uniót, nemkülönben Ukrajnát, miközben magyarázatot kellene adni saját választóinak erre az egész képtelen, itthon is mérgező politikára. Így keletkezhetett ez a rémes agyszülemény, a békeszankció szemben a háborús szankcióval.
A jó ég áldja meg miniszterelnök úr! Hát nem tudott valami értelmesebb hülyeséget kitalálni?
