Banánköztársaság
Ujhelyi István: ha mocsarat csapolunk, terítsünk ki minden lapot, uraim!
“Mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk” – hangzott a rosszul öregedő mondat Orbán Viktor szájából Strasbourgban a magyarországi jogállamiságról szóló vitában még 2018-ban – emlékeztetett Ujhelyi István ENSZ-nagykövet (UN Tourism), „politikai szemtanú” vasárnapi levelében közösségi oldalán.
Mondta mindezt egyébként azután,
hogy tucatnyi vörösvonalas cselekedet mellett trükkös erőszakkal bezáratták a legolvasottabb kormánykritikus napilapot, vagy hogy fradi-közeli kopasz verőlegényeket vezényeltek ki a Nemzeti Választási Irodához, hogy megakadályozzák az egyik ellenzéki párt népszavazási kérdésének leadását. Utóbbi egyébként éppen kilenc évvel ezelőtt ezen a napon történt; pont itt van hát az ideje ismét felidézni a magyar demokrácia újkori történetének egyik legsötétebb és legabszurdabb pillanatát.
Nem egészen egy évtizede
ezen a napon a Magyar Szocialista Párt népszavazási indítványt szeretett volna beadni az illetékes állami intézménynél az akkor heves közéleti vitákat kiváltó vasárnapi boltzár ellen. Nyakó István barátom volt az, aki a törvényes időpontban elsőként akarta lebélyegeztetni a párt népszavazási kérdését, ebben azonban a Fidesz pártigazgatójához, a Fradi-elnök Kubatov Gáborhoz számtalan jel szerint igen közel álló kopasz biztonságiak dulakodva megakadályozták és ezzel elérték, hogy a segítségükkel elsőbbséget kapjon egy idős hölgy, bizonyos Erdősi Lászlóné kezdeményezése, aki civilként – minő meglepetés – épp ugyanaznap, szintén elsőként kívánta leadni hasonló témájú népszavazási kérdését.
A kopaszok és a hölgy is azt állította, hogy nincsen közük egymáshoz, Kubatovék pedig azt, hogy nincsen közük a kopaszokhoz.
Persze hamar kiderült, hogy az akcióban résztvevő Erdősiné az egyik Pest megyei település fideszes polgármesterének felesége, jelenlévő fiatal kísérője pedig nem mellesleg Kubatov Gábor titkárának egykori osztálytársa. A verőlegényekről is gyorsan kiderítette a sajtó, hogy szinte kivétel nélkül büntetett előéletűek voltak (volt itt aztán minden: gyermekkorú ellen elkövetett súlyos testi sértés, rablás, kábítószerrel visszaélés, közügyektől eltiltás) és Kubatovék hiába tagadták a kapcsolatot, több helyen is elég egyértelmű volt az összefonódás a zöld-fehér biztonsági céggel. A teljes abszurd után a rendőrség fékezett habzással nyomozott ugyan, de több hónapnyi vizsgálódás után hirtelen megszűntek az eljárások és végül a pótmagánvád sem járt sikerrel. Csak egyetlen apró, de jelzésértékű momentum ebből az eseménysorból:
a pótmagánvádas eljárás előkészítése során az ügyészség valamiért elfelejtette csatolni a nyomozati anyagokhoz annak a Kubatovhoz köthető személynek a híváslistáját, aki Erdősinét segítette a választási irodában leadni a papírokat, beelőzve ezzel Nyakót és az MSZP-t. Kár, pedig feketén-fehéren kiderülhetett volna, hogy kitől, kiktől kapta az utasításokat.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
A kopasz-ügy persze csak egy a megszámlálhatatlan gaztettből,
amit a jelenlegi hatalom – egyébként ráadásul gyáván, mások mögé bújva, majd letagadva – tett a demokratikus jogállamiság ellen. Pedig ők soha nem vetemednének ugye semmi ilyesmire – hallottuk a Fidesz kormányfőjétől. Tényleg bicskanyitogató ez az álszentség és hazugság. Orbán a tegnapi évértékelőjében ismét meghirdette a fideszes szólamhuszárokkal már jó előre megágyazott hadjáratot a nekik nem tetsző civilek, újságírók és mindenki más ellen, aki még a NER útjában áll. Politikai korrupcióról beszélnek, külföldről irányított birodalmi összeesküvésről, közpénzből fizetett zsoldról, a szuverén magyar kormány megbuktatására szervezkedő hálózatról.
Tisztázzunk valamit: külföldről irányított kormánybuktató akciókat az alsópolcos diktátorok szoktak emlegetni, amikor már nem tudják mire fogni saját alkalmatlanságukat és sikertelenségüket.
Megvásárolt, politikai zsoldban álló újságírókat és civileket pedig gyorsabban találnak majd az erre kijelölt kormánybiztosok az adófizetők pénzén kitartott – és transzparenciamentes amerikai projektekben résztvevő – Alapjogokért Központban, az átláthatatlan pénzekből működő Megafon-hálózatban, kormánypumpán élősködő ál-kutatóintézeteknél, az állami központi irányítás alá préselt KESMA-lapoknál, vagy épp a legtöbbször önmaga paródiájába forduló CÖF-nél.
Ha mocsarat csapolunk, terítsünk ki minden lapot, uraim!
Orbán a tegnapi évértékelőjében tulajdonképpen kenyeret és cirkuszt ígért,
de azt is bizonytalan hitelből és leginkább csak a sajátjainak. Azt mondta: az idei lesz az „áttörés éve”, de valószínűleg nem a normalitás utolsó védőfalának áttörésére gondolt és a karlendítő amerikai új-barátok ámokfutása előtti teljes behódolásra. Politikai szemtanúként az orrom azt súgja, az idei év inkább a „politikai erőszak” esztendeje lesz, az Orbán-éra egyik utolsó – és durvának ígérkező – próbálkozása arra, hogy hatalomban tudjon maradni. Nem állítom, hogy sikertelen próbálkozás lesz. De azt állítom, hogy
ami most jön, az gyalázatos lesz, méltatlan a közös hazánkhoz, de még az egykoron liberális, majd polgári keresztény-konzervatív világot ígérő Fideszhez is.
Szerző
