Banánköztársaság
Bicskanyitogató a postája, miniszterelnök úr!
Mi tagadás, első pillanatra kijöttem a sodromból. Bicskanyitogató a postája miniszterelnök úr! Vártam is egy napot a válasszal, hogy lehiggadjak, jóllehet ennek aligha van jelentősége levelezésünkben. Ön néha ír nekem, valamint a többi nyugdíjasnak, én egyszer-másszor válaszolok a magam módján – persze minek is, hiszen írásom feltehetően úgysem jut el Önhöz. Ezúttal egyike vagyok az a Hang leveléhez csatlakozó aláíróknak, válaszára ezért van bátorságom reflektálni.
Nehéz lehet az Ön élete
Elöljáróban azért megköszönöm, hogy bokros teendői közepette időt tudott szakítani válaszának megírására. Hiszen az Ön életét nehezíti a stagnáló gazdaság, az államháztartás rettenetes állapota, a hanyatló egészségügy, a halódó oktatás, a síró-picsogó önkormányzatok. A háttérben pedig ott leselkednek a közszolgáltatási hálózatok immár sorszerűen bekövetkező haváriái. És akkor még Önnek micsoda nagy erőfeszítéseket kell tennie a világ sorsának intézésében, meg kell akadályoznia Ukrajna EU tagságát, merthogy abból micsoda nagy bajok következnének, vétót kell emelni az új, oroszokat büntető szankciókkal szemben, és szorgalmaznia kell a békét, (amiben nem mellesleg nagyon is igaza van), csak éppen nem mindegy, hogy az a béke milyen béke. Ön erről soha egyetlen szót nem ejtett még, amióta ez az istenverte, mocskos orosz agresszió megkezdődött. Szóval majdhogynem hálás vagyok (hálásak vagyunk?) soraiért, ámbár írását megtisztelőnek semmiképp nem nevezhetem.
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, a Truth-on és a Google hírei között is! >>
Óh! Hát semmibe vennénk…?
Ön azt írja (már-már szentistváni súlyúnak szánt) intelmeiben, hogy
„A nyilatkozat aláírói semmibe veszik Magyarország érdekeit”. És „tévesen azonosítják be az Európai Unió érdekeit is.”
Meg azt is írja, hogy Ha segíteni akarjuk Ukrajnát, akkor nem a
„délibábos integrációs álmokat kellene támogatni”,
hanem olyan együttműködést, ami
„leállítja a háborút, nem áldozza fel Magyarország és az Európai Unió érdekeit egy téves és lázálmos politikai stratégia oltárán”.”
Miniszterelnök úr!
Az Ön (4+) 15 éves kormányzása alatt bármely gondolkodó ember meggyőződhetett arról, hogy Önnel hiábavaló kísérlet vitába szállni, mert Ön – minden jel szerint – meg van győződve arról, hogy a világról, Magyarországról, emberekről és dolgokról vallott véleménye rendre önmagában hordozza az egyedül való igazságot. Amit Ön mond, az nem szorul bizonyításra, az helyes, hiteles, előre mutató, csak mert Ön mondja.
Magam úgy vélem, alapvetően ez az ostobán önhitt, vagy önhitten ostoba, önző, a tényeket, realitásokat, az érdekek komplikált szövevényét figyelmen kívül hagyó kormányzás vezetett országunk mai, hovatovább siralmas, teljesítményében, értékteremtésben lemaradó állapotához.
Nagyon fontos, mégis most másodlagos dolgok
Ám a negyvenek levelében foglaltakat illetően ez most mellékes, csak megadja a mércét, a támpontot az Ön válaszlevelének alapvető értékeléséhez. Mondandóm szempontjából furcsa módon Ukrajna uniós, esetleges NATO tagságának kérdésköre is másodlagos. Ezek olyan ügyek, amelyekről lehet és nyilván kell vitatkozni, pártolók és ellenzők e tárgykörben csupán abban érthetnek egyet, hogy a szomszéd ország tagsága bármelyik szervezetben csak évek múlva válhat realitássá, ha egyáltalán…, ezért nem lenne szabad ezt vacak kampánytémává tenni a szokott fideszes önkénnyel, mert elvonja a figyelmet a számunkra most fontosabb és időszerűbb ügyekről!És némiképp abszurd módon egy pillanatra maga az orosz-ukrán háború is kívül esik érdeklődésemen, miközben persze pillanatra sem feledhető, hogy Putyin úr birodalma aljas területrabló háborút folytat szomszédja ellen, s hogy a csaták kezdetén még Ön és kormánya is elítélte az agressziót.
Az ukránellenes kampány
A negyvenek Ukrajna népéhez intézett levele lényegileg arról szól, hogy az aláírók értékelése szerint a propaganda, amit Ön és ócska rezesbandája Ukrajna és az ukrán nép ellen folytat, az a maga minőségében minősíthetetlenül gyalázatos, aljas és kártékony. Árt Magyarországnak, az Európai Uniónak, némiképp Ukrajnának is, és csakis Putyin érdekeit szolgálja, valójában még Oroszországét sem, amelynek erkölcsi, anyagi veszteségei ebben a háborúban egyelőre felmérhetetlenek.
A negyvenek levele csupán a kormány és a Fidesz miatt Magyarországra, a nemzetre vetülő szégyen okán igyekszik tudatni Ukrajna népével és a nagyvilággal, hogy Magyarországon élnek értelmes, gondolkodó és együtt érző emberek, akik látják mind az orosz vezetők, mind a magyar kormány és propagandája hitványságát, és elég bátrak ennek hangot is adni. Szolidárisak vagyunk a megtámadott, valójában értünk is harcoló országgal, az európai többséggel, és Ön, miniszterelnök úr, fecseghet bármit harcosainak hadával együtt, ez nem csupán erkölcs és tisztesség kérdése, hanem vaskosan reális politikai-hatalmi-anyagi érdek is, pláne amióta Putyin úr kijelentette, hogy ahol egyszer orosz katona járt, az mindörökre a birodalom része marad.
No hát egy nagy túróst!
