Orbán rém kreatív, ha korrupcióról van szó

Vasárnap választ az ország. Orbán Viktor nyolc éve gyakorlatilag teljhatalmú ura hazánknak. A választásnak nagy a tétje: maradunk – e Európában, vagy a regnáló a „keleti sztyeppék” felé vezeti hazánkat.

„Ha ez az ember még egyszer hatalomhoz jut, Isten óvja Magyarországot, de még Európát is.” / Vaclav Havel, 2002-ben/

Nem vagyok politológus, elemző, még újságíró sem, nincs a zsebemben a bölcsek köve. Véleményem szubjektív, nem is térek ki a valóság minden elemére. Talán érdekes lehet azonban, hogy egy magyar választó, hogyan is látja mindazt, ami velünk történt 2010-óta.

Nyolc éve a választások második fordulója után, a győzelmi mámorban, hívei körében, a nyolc szűk esztendőt követően, a többszöri vereség után talpra álló pártvezér azt mondta:

„A magyar emberek a mai napon megbuktatták a hatalommal visszaélő oligarchák rendszerét, és helyette megalapítottak egy új rendszert: a nemzeti együttműködés rendszerét. Olyan elemi erővel akarták lezárni a magyarok millióit megsanyargató, vagyonukból, reményeiből kiforgató korszakot, hogy végül a magyarok összeszedték minden maradék erejüket és hitüket, és világra szóló összefogást értek el.”

Akkor talán egyikőnk sem gondolta, hogy ezek a mondatok egykor még aktuálisak lesznek. Esetleg még jobban, mint azon az estén voltak. Az elmúlt években a Fidesz lényegében felszámolta a jogállamot, megszüntette a harmadik köztársaság vívmányait. A kétharmad birtokában, egy huszáros rohammal Orbán bevette a szabadság, a demokrácia végvárait, saját képére formálta az intézményrendszert. Kiderült, hogy a nemzeti kerekasztal bölcsei nem voltak elég előrelátóak, nem sikerült annak a garanciáit megalkotniuk, amely kizárja a hatalom túlzott koncentrációját. Mára, az irányítás egyetlen kézben összpontosul, aki ugyan talán még nem maga az állam, de szava a törvény.

Ebben a közegben a legnagyobb bűn a gondolkodás, a saját vélemény.

A kedves vezető körbe vette magát félművelt, hatalom és pénzéhes hűbéresekkel, akik szolgai módon hajlonganak nagysága előtt. Egyéb másról már nem is beszélve. De, tudjuk, minden hátsó megtalálja, azokat, akik tudják, mi a teendő. Teszik ezt akkor is, ha egy ország előtt válnak nevetségessé. Mosolyogtató, amikor az „értelemtől „sugárzó csatlósok osztják az észt, olyanok neveznek tudatlannak akár még Nobel díjasokat is, akiknek még diplomára sem futotta. Egy szellemileg leépült brancs uralja az országot, ilyen nívójú vezetése talán még sohasem volt Magyarországnak.

A Fidesz uralkodásának nyolcadik évének a vége felé elmondhatjuk, hogy a kis gömböc elnyelt mindent, ami a korlátlan hatalmát némileg korlátozhatta volna. Ma már egy szép álom a fékek és ellensúlyok rendszere, a hatalmi ágak szétválasztásának elve. A kormányzat feletti kontrollt jelenthető Alkotmánybíróság napjainkban a kivénhedt, kiszolgált fideszes pártkatonák gyűjtőhelye, szerepük nem egyéb, mint az orbáni hatalom legitimálása. Ehhez a színpad és a kellékek adottak, a taláros testület tagjai a Fidesz kottájából játsszák a rájuk kiosztott szerepet.

Az ügyészségről még ennyi „jót” sem lehet elmondani.

Az egykori Fidesz tag által irányított testület, ma a párt ökleként működik. Sokszor még a látszatra sem ügyelve, szemérmetlenül szolgálják az uralkodó hatalmat. Ha kell, politikai indíttatású eljárásokat kreálnak, ha szükséges, segítenek abban, hogy legyen idő a bizonyítékok eltüntetésére. De, ha úgy kívánja a hatalom, akkor húzzák az időt,” képtelenek” egy tisztességes vádiratot összeállítani. Egyedül még úgy, ahogyan a bíróságok, a bírák függetlenségét nem tudta a Fidesz a maga alá gyűrni. Nem sikerült ez annak ellenére, hogy az évek során mindent megtettek azért, hogy a független bíróságok is hűséges szolgálói legyenek a nemzeti együttműködés rendszerének.

Az Orbán kormány, az uralkodásának a nyolc éve alatt tökélyre fejlesztette a közpénz magánosításának a technikáját, nevezzük nevén, a lopást. A rendszer főideológusa szerint ” amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”. „Törvényesítve” öntik zsákszámra a milliárdokat a Fidesz közelinek mondható oligarchák zsebébe. Hihetetlen gazdagodásoknak lehettünk a tanúi az elmúlt években. Semmi sem volt drága, ha a közpénzek eltüntetéséről volt szó, a lopást, a korrupciót ilyen kreatív módon lehetővé tevő hatalom talán még sohasem uralkodott Magyarországon.

Így lett az Orbán rendszer egyik szimbóluma, a nemzet gázszerelője,

aki pár év alatt az ország legtehetősebb emberei között találta magát. A nevén levő cégek számát valószínűleg maga sem tudja, a fáma szerint több mint száz cég tartozik az egykori gázszerelő, miniszterelnöki cimbora érdekkörébe. Sokak szerint –ezt eddig még nem sikerült egyértelműen bizonyítani–a nemzet gázszerelője nem egyéb, mint a miniszterelnök családjának a strómanja, vagyonának őrzője.

Az elmúlt nyolc évben tönkrement az oktatás, leértékelődött a tudás. A tanulás mindinkább születési előjognak számít, a gyermekek sorsa, már a világrajövetelükkor eldől. A magyar egészségügy, talán az egész rendszer állatorvosi lova. Ma, valószínűleg nincs nagyobb büntetés annál, mint ha valaki kórházba kerül. Akinek nincs elég pénze, aki nem tudja a magánkórházakat megfizetni, nem sok jóra számíthat. Van- e statisztika arról, hogy hány beteg halt meg, mielőtt a várólistán a sor rákerült? Hány család vesztette el hozzátartozóját azért, mert nem kapta meg időben a megfelelő kezelést. Az egészségügyre ma nincs pénz, az emberi életnek nincs értéke. A Fidesz még csak kísérletet sem tett arra, hogy bármit változtasson. Lassan elfogynak a szakorvosok, a szakápolók, műtétek maradnak el, mert nincs elég személyzet.

Közben sorra épülnek a rendszer emlékművei, a stadionok.

Ma már talán szégyelli is magát, egy magára valamit is adó város polgármestere, ha településének még nem jutott az isteni kegyből, nem épült stadion. Százmilliárdokat költ el a kormány a kedves vezető hobbijára, lassan az ország nem lesz más, mint egy nagy futballpálya. Pár ezres településekre építenek, a lakosság számát meghaladó férőhelyű stadionokat. Ha semmire sincs pénz, stadionokra mindig akad a sufniban néhány milliárd. Érdekes elemzés lehetne, hogy a stadionokon kívül milyen, komoly beruházás valósult meg az országban saját és nem EU-s forrásból? Mi lenne Magyarországból a „hanyatló” nyugat pénze nélkül?

Napjainkra hazánkban több mint négymillió ember él a létminimum alatt, kilátástalan helyzetben, kiszolgáltatottan. Százezrek tengődnek emberhez méltatlan körülmények között. Megtapasztalhatták, hogy a Fidesz beváltotta választási ígéretét. Nem hagytak senkit az árokparton, páros lábbal, teljes erejükkel belerúgták őket a mély árokba. Kiút számukra nincs. Esélyük, hogy emberhez méltó körülmények között éljenek, nincs. Gyermekek tízezrei éheznek hétvégén, hiszen a családjukban talán még kenyérre sem futja mindig.

A sikertörténetnek beállított közmunkaprogram

nem egyéb, mint szemfényvesztés. Nevezhetnénk modern kori rabszolgamunkának is, hiszen a közmunkásnak sincs becsülete, értéke. Esélyük sincs arra, hogy visszataláljanak a munka világába, így mindent zokszó nélkül vállalnak. A vidéki települések többségén a polgármester élet-halál ura, tőle függ, hogy ki juthat közmunkához. Aki nem gazsulál, netán szólni mer valami nem tetszőt, azt könnyen kipenderítik még a közmunkából is. Oszt jó napot, hogy egy klasszikus idézzek.

Nyolc évvel az fülkeforradalom után Magyarországon a jogtalanság, a nyomor, a szegénység uralkodik. Olyan autoriter hatalom jött létre, ahol még a demokratikus berendezkedés csírái megmaradtak, de a hatalom kontroll nélkül működik. A miniszterelnök korlátlan úr, a parlament az ő homokozójaként működik, a népképviselet az formális, hiszen a párthűség felülír minden mást. A köz emberei nem szolgálnak, hanem uralkodnak. Hatalmuk, mint egykor a középkorban a királytól, akarom mondani a miniszterelnöktől ered. Számára minden és annak az ellenkezője is megengedett. Telhetetlen kis gömböcként elnyel mindent és mindenkit. Étvágya hatalmas, kielégíthetetlen. Külső szemlélő akár azt is mondhatná, hogy keleti kényúrként uralkodik az ország felett. A budai Várba költözése szimbolikusnak is mondható. A díszletek készülnek, a korona még hiányzik.

Akinek tele van mindene Orbánnal….

Vasárnap a szavazófülke magányában – még – elzavarhatjuk Orbánt és siserahadát. Akinek tele van mindene Orbánnal, aki változást szeretne, álljon fel a „fotelból”, szánjon rá fél órát, menjen el szavazni. Ha sokan leszünk, akkor Orbán megbuktatható, vége a démon uralmának. Az „örökös miniszterelnök” nem költözik a Várba, várja Felcsúton a gondnoki állás. Magyarország nem a Fidesz, Orbán nem a haza!