Connect with us

Blogbazár

Wolf Katit az Eurovízióra újra!

Wolf Katit az Eurovízióra újra!
Megosztás

Szerintem kérvényezni kellene az MTVA-nak az EBU-nál (Európai Műsorsugárzók Uniója), hogy hadd indítsuk már újra Wolf Katit jövőre a What about my dreams? (és az álmaimmal mi lesz?) című számmal.

Megígérjük, hogy nem transzvesztitának fogjuk öltöztetni

(egy kolléganője mondta anno interjún kívül Kati csúfos leszereplése után, hogy úgy nézett ki, mint egy trafó, és egyébként tök igaza volt), mint anno Düsseldorfban tette a stylist, hanem forradalmárlánynak, ráadunk egy FUCK ORBÁN feliratú pólót, és a 2020-as Eurovíziós Dalfesztivált máris Budapest rendezhetné. Wolf Kati ezzel végre leszámolhatna a fideszes múltjával.

Mint az közismert, az énekesnő a karrierjét adta fel anno, hogy Hongkongban főkonzulné lehessen – mindösszesen egy évig. Nagy volt az öröm a magyar popszakmában, mert Katinak az összes falunapos hakniját le kellett mondania: senki nem várta el tőle, hogy Hongkongból átszállással hazarepüljön, hogy Magyaregregyben lenyomjon egy félplaybacket, viszont a falunapon felszabadult „slot”-okat pótolni kellett mással.

Ki lehet találni kommentben,

ki kapta Wolf Kati helyett a legtöbb falunapon a fellépési lehetőségeket (segítek: aki szerint Wolf Kati úgy nézett ki a dalfesztiválon, mint egy transzvesztita. Több segítséget nem adok).

Fura volt ez az egész.

Én újságíróként kérdezgettem anno Katitól (egyébként nagyon jó fej), hogy miért kellett hazajönniük (ez érdekelt a leginkább), de erről nem beszélt, csak arról, hogy utálta Hongkongot, meg honvágya volt. (Hát nekem nem lenne, ha főkonzulné lehetnék Hongkongban. Bejárnám egész Kínát meg a környéket – Gergő).

Szerintem Kati pontosan tudta, miért rendelték haza az urát, az Ákost: állítólag a letelepedési kötvények miatt kellett hazajönniük, egy megbízhatóbb kádert kellett a főkonzulátus élére kinevezni, és hogy az egész főkonzulátust azért hozták létre, hogy egyszerűbb legyen a letelepedési kötvényekkel a biznic, de ezt már egy másik celeb mesélte el bizalmasan.

Pár hete megnéztem,

megvan-e még a hangfelvétel, amin sok mindent elmesélt ez a híresség. Ha az origo sokat geciskedett volna, szemezgettem volna ebből, meg két másik hangfelvételből. De nem geciskedtek, inkább vicceskedtek bénán. Az illető híresség egyébként azt is sokáig ragozta, hogy megverte az ura Hongkongban (nem a Katit, ő boldog feleség meg családanya, bár a magyar celebvilágban szinte minden nő az, ha nem, akkor népítélet lecsap rá), amikor Hongkongban jártak – nem nászúton.

– Fogadjunk, hogy kicsi a f@sza – kérdeztem vissza.
– Á, az még rendben is lenne. De nem áll fel – válaszolt erre a híresség.
– De miért nem hagyod már ott a p..csába?
– Még le akarok róla szedni egy csomó pénzt.

Na de most nem is ez a lényeg,

hanem az ESC, azaz az Eurovíziós Dalfesztivál, ami a világ legnagyobb Gay Pride-ja, és mint ilyen, nagyon érzékeny a politikai tartalomra. Glitterbe és glamourba csomagolt emberi jogi fesztivál, ahogy azt a melegek szeretik (nem mind – Gergő). Szerintem Izrael is csak ezért nyert, nem pedig azért, mert annyira jó a szám.

Jól kitalálták, hogy a #metoo kampány után a női egyenjogúság vonalat kell megtolni. Megtolták. Az egyszeri magyar kommentelő meg mit ért ebből: „víziló”(én szégyellem magam miattuk).

Emlékezzünk: Conchita sem azért nyert anno, mert annyira jó volt a szám, hanem mert jól PR-ozták az osztrákok a szakállas nőt, akiről a hőbörgő magyar paraszt archetípusa, a Puzsér azt írta, hogy „egy mocskos hazugság”. No de Európában Puzsért nem ismerik, ahogy a hőbörgő magyar paraszttal sem tudnak mit kezdeni. Európa egy másik dimenzió, ahol nem szeretik Orbánt, és ahol bennünket is Orbánnal kezdenek azonosítani – és ahonnan egyre inkább kinéznek bennünket, és tök mindegy milyen számmal indulunk, úgysem fogunk sok pontot kapni – mert nem kedvelnek bennünket. Már nem csak a románok meg a szlovákok nem, hanem en bloc a világ legmenőbb blokkjában kb senki.

Szóval itt az ideje elvtársak, hogy építgessük Európában az imidzsünket,

még mielőtt az egész országról azt kezdik el gondolni, mint Orbánról, hogy bugris parasztok vagyunk. Erre pont jó lenne Wolf Katinak a What about my dreams? (és az álmaimmal mi lesz?) című száma ezzel az a jó előre megtervezett trollkodással.

Az elvtársak sem járnának rosszul: erre az alkalomra akár egy új arénát is felhúzhatnának jó sok pénzből, aminek a költségei még jóval a sikeres dalfesztivál megrendezése után is emelkednének (pont mint a vizes világbajnokság költségei), de win-win lenne a helyzet: Magyarország imidzse javulna, és Orbánék megint rengeteg pénzt lenyúlnának, Wolf Kati pedig rengeteg falunapon felléphetne ezután duplagázsiért.

Mi meg a kis cirkuszért fizethetnénk a számlát, amire zenés felárat számolna rá a Fidesz.

De mi úgysem hőbörögnénk: megszoktuk egy ideje, hogy nekünk úgysincs más dolgunk ebben az országban, mint fizetni a számlát, és a Fidesz úgyis mindenre zenés felárat számol rá.

Puszi, Gergő!

Európában értékelnék ezt a lyrics-et egy Fuck Orbán!-os pólót viselő forradalmárlánytól, akinek megjött az esze:

I always stood behind you, always close
Stood by your side, no matter what the cost
And I always was there for you when you called
Should I live all my life for only your cause?
What about my life? What about my dreams?
What about how I feel? What about my needs?
I can’t hold back, I can’t go back, I must be free
What about how I feel? What about my life?

Szerző: Homonnay Gergely

Szerző

Click to comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük