Kultúra
Éppen attól olyan magas, hogy olyan mérhetetlenül, elképzelhetetlenül, arcpirítóan alacsony
Párizs a hős menekültet ünnepli, aki éppen a BL-t készült nézni, amikor meghallotta, hogy valahol segítségre van szükség és tette a dolgát. Az elnök soron kívüli állampolgársággal jutalmazta a hőstettet. a történet magyar visszhangjáról, a kormánypárti lakájmédia reakciójáról írt közösségi oldalán Konok Péter.
Párizsban egy afrikai menekült,
bizonyos Mamoudou Gassama felmászik a korlátokon a negyedik emeletre, hogy megmentsen egy, az erkélyről kilógó kisgyereket.
Budapesten egy magyar bértollnoknak, bizonyos Oláh Gellértnek erről az jut eszébe, hogy magasabbra kell építeni a kerítéseket.
Gassama úr egy bár teraszán ült, mikor segélykiáltásokat hallott, és azonnal rohant segíteni.
Oláh úr egy szerkesztőségben ült, mikor erről hallott, és rögtön nekifogott ártani.
Mindenki olyan, amilyen; mindenki teszi, amiről úgy gondolja, tennie kell. Mindenki az, ami. Segítség vagy gyűlölet, vagy bármi egyéb.
Oláh Gellért például kerítés. Nem penge: kötöződrót ő, fullasztó hurok, ketrecrács, rozsdás szög – ha megszúr, biztos a vérmérgezés. A kerítés oláhgellértekből áll, tudjuk: ők a drót feszülése. Behálóz, körbefon, lehatárol. Mit is akarhatna és adhatna mást a kerítés, mint mi lényege? Kerít.
Elnézem Oláh Gellért képét a „cikke” mellett: fakó kis emberke vigyorog azon a képen, én mégis kerítést látok. Növekszik. Egyre magasabbra épül. Éppen attól olyan magas, hogy olyan mérhetetlenül, elképzelhetetlenül, arcpirítóan alacsony.
(Konok Péter közösségi oldala)
Szerző
