Terror mutyiban – Nincs új a nap alatt – 18.

Az általunk eddig ismert diktatúrák eszköztárában bevett módszer volt a véres terror. Gyilkosságok, haláltáborok, börtönök, kínzások idézték elő a diktátorok szerint kívánatos állapotot: az alattvalók félelmét a hatalomtól.

Orbán Viktor szükségből fakadó nagy találmánya,

hogy a félelem légkörének megteremtéséhez nem kellenek táborok és kínzókamrák – nem kell terror. Elég, ha a munkahely elvesztése fenyeget. Aztán aki belesodródott a munkanélküliségbe, az a közmunkát osztogató helytartók jóvoltából már meg van fogva. Ha hepciáskodik (vagyis a jogaira hivatkozik), akkor pillanatok alatt olyan helyzetbe kerül, hogy még közmunkát sem kap; gyereke abbahagyhatja az iskolát, házassága megromlik, házát/lakását elveszti. Hajléktalanként aztán még büntethetik is, ha olyan padon alszik, ahol nem szabad.

A szükségen (vagyis hogy nem lehet az Európai Unió tagjaként bármit megtenni, és nincs halálbüntetés) túl a gazdasági racionalitás is a terror mellőzése mellett szólt. Nem kell táborokat, nem kell drága besúgóhálózatot fenntartani. Amennyi besúgás az orbáni „rend” fenntartásához szükséges, ahhoz elég a hívők önkéntes munkája. Minden tantestületben, minden állami vagy önkormányzati munkahelyen akad egy-két önkéntes, aki jelenti, ha kollégája nem híve a rendszernek.

De ha nem kell is véres terror, azért nem árt emlékeztetni az alattvalókat

arra, hogy ha Orbán akarná, akkor lehetne. Jó lesz hát vigyázni! Erre valók a kis ügyek, a pórázról időnként elengedett pribékek „túlkapásai”, amelyek azt hivatottak közölni az alattvalókkal, hogy nem számítanak a törvények és a rendeletek. (Ha az uraknak útjukban áll, akkor még saját gyártmányú törvényeiken is túllépnek.) Mintha utasításba adták volna a rendőröknek, a közterület-felügyelőknek, biztonsági őröknek, hogy időnként lépjenek fel indokolatlanul durván. Elég egy kis terror mutyiban.
Ilyen volt, amikor az izsáki rendőrőrsön agyonvertek egy férfit kihallgatás közben.

Amikor egy 72 éves cigány zenészt (amúgy ártatlanul)

úgy összevertek és megrugdostak a rendőrök, hogy a fél szemére megvakult. A rendőrök szemérmetlenül azt hazudták, hogy az idős, 168 cm magas férfi „ellenszegült” az öt rendőrnek. Amikor Szombathelyen húsz rendőr „rajtaütött” a Savaria Történelmi Karneválon, „földre vittek” békésen karneválozó fiatalokat, és egy-egy személyre öt rendőr ugrott rá. Amikor a Nyugati pályaudvaron a biztonsági őrök brutálisan összevertek egy vonatára várakozó rákos férfit, és kirúgták a fogát, mert azt hitték, hogy hajléktalan. Amikor egy villamosmegállóban három közterület-felügyelő egy tanárnőt fogott le és rángatott percekig. Amikor három BKV-ellenőrnek látszó személy az 1-es villamosról lehajított egy utast, többször a villanyoszlopba verték a fejét, majd egy padra teperve verték. Amikor egy békéscsabai férfit, aki lefestett egy menekültellenes plakátot, a rendőrök hajnalban kivertek az ágyából, majd mielőtt elszállították, megbilincselve és félig felöltözve az utcán várakoztatták egy fél óráig.

És itt ez a legutóbbi, amelyről az ATV adott hírt

Egy férfi megállt autójával a házuk előtt, hogy segítsen beszállni készülő, csomagokat cipelő, terhes feleségének. Az épp arra járőröző rendőrök tilosban parkolás miatt bevitték a kapitányságra, meztelenre vetkőztették, testnyílásait átvizsgálták, és órákra egy cellába zárták. A férjére várakozó terhes nőnek, holott kérte, még egy széket sem voltak hajlandók adni. A nőt a kiállott izgalmak annyira megviselték, hogy kilenc héttel korábban szülte meg gyerekét. Amikor a térfigyelő kamera felvételéből kiderült, hogy tényleg egy percre állt meg a ház előtt, nem kértek bocsánatot. A túlkapásban vétkes rendőröket nem vonták felelősségre.

Nem hiszem, hogy létezik olyan jogszabály,

amelynek alapján tilosban parkolásért rabosítani lehet, meztelenre vetkőztetéssel és testnyílásokba nyúlkálással lehet megalázni embereket. Nem hiszem, hogy létezik olyan jogszabály, amelynek alapján tilosban parkolásért órákra rendőrségi cellába lehet zárni valakit. Régebben, amikor a különböző egyenruhás szervezetek feladata között még nem szerepelt a félelem légkörének gerjesztése, hanem csak a rend- és vagyonvédelem, akkor tilosban parkolásért legfeljebb bírságot szabtak ki.

De hát mi az üzenete egy szimpla bírságnak?

Csak annyi, hogy tilosban nem szabad parkolni. Ennyivel Orbán rendszere nem elégedhet meg, ha egyszer a félelemre építi hatalmát. És miért is elégedne meg, amikor sokkal többet is lehet üzenni? Például azt, hogy ha nagyon ugrálsz, akkor embereim bezárhatnak, megalázhatnak, megverhetnek, és ebből semmi bajuk nem lesz. Neked viszont igen. Ha pedig ennyi nem elég, és tovább ugrálsz, netán ócska kis igazadat keresed, akkor még nagyobb bajod lesz. Akkor majd kerül tanú, aki igazolja, hogy egymagad szálltál szembe egy egész rendőrszázaddal, ügyészségem pedig vádat emel ellened hatósági közeg elleni erőszak miatt. Ez a feleségét segíteni akaró férfi se értett a szóból. Amikor igazát kereste, az ügyészség felajánlotta neki, hogy felejtsék el az egész ügyet. Nem akarta elfelejteni. Hát megkapta. Nem elégtételt, hanem megrovást. Azért rótták meg, mert az autó ablakában hagyta a mozgássérült kártyát, ami állítólag közokirat-hamisítás. Még arra sem vették a fáradságot, hogy valami jobbat találjanak ki. De hát az indok szándékolt ócskasága is ugyanazt a célt szolgálja, mint az egész eljárás: vedd tudomásul, hogy azt csinálunk (veled is), amit akarunk.

(Élet és Irodalom, 2015. június 26.)

A cikksorozat előző darabja

Az egyházak malmai lassan őrölnek – nincs új a nap alatt 17.