Banánköztársaság
Erő és ostobaság – nincs új a nap alatt 20.
A négy évvel ezelőtti cikk aktualitását az adja, hogy két hét múlva időleges polgármester-választást tartanak Józsefvárosban. Dönthetnek a polgárok, hogy a fideszes öntelt ostobaságot választják-e újra, vagy a pártoktól független szakértelmet.
A kutya gazdája már őrjöngve hívta az ebet, mire végre visszajött. Megragadta a nyakörvét, és ütötte, ahol érte. Mikor kicsit lecsillapodott, megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy inkább jutalmaznia kellett volna. Akkor a visszajövéshez pozitív élmény kapcsolódik, és előbb-utóbb a kutya mindig jönni fog, ha hívja. Ezzel szemben, ha megveri, akkor arra tanítja kutyáját, hogy nem érdemes odamenni a gazdához, sőt, kifejezetten rossz.
A gazda nézett rám, mint a hülyére. Jutalmazzam meg, hogy nem engedelmeskedett, amikor hívtam? – kérdezte értetlenül. Megpróbáltam még egyszer elmagyarázni. Nem sikerült. A reflexei nem engedték, hogy fölfogja.
Azóta sem értem, hogy az erő pozíciójából miért olyan nehéz megérteni evidenciákat. Mint például azt, hogy a kábítószereseknek rendszeresített tűcsere-programnak több a haszna, mint a kára. Pontosabban: csak haszna van, kára nincs. Csökkenti a HIV-fertőzés veszélyét, megelőzi a járvány terjedését, és mivel nagyságrendekkel kevesebb pénzbe kerül, mint a fertőzöttek kezelése, tehermentesíti a költségvetést. A Semmelweis Egyetem honlapján olvasható, hogy „A terjedő betegségek gyógyíthatatlanok, a számos szövődmény és mellékhatás többszörösére duzzasztják a kezelésre fordított anyagi javakat. Ugyan a program nem oldja meg a problémát, viszont a közös tűhasználat útján terjedő fertőzések valószínűségét mérsékli. Ártalomcsökkentő hatása bizonyított, létjogosultsága igazolt, sőt bővítése is indokolt.”
És mégis:
„A tavaly ősszel indított önkormányzati támadások, az ellenünk azóta sem szűnő lejáratási kampány és a különböző ellehetetlenítési kísérletek eredményeként, valamint a január óta tapasztalható dinamikus forgalom-emelkedés és a súlyos pénzügyi forráshiány miatt, azonnali szolgáltatás-csökkentést vezet be a Kék Pont józsefvárosi tűcsere programja.” – olvasható a Kék Pont Alapítvány sajtóközleményében. [Azóta teljesen megszűnt. – A szerk.]
Hiába egyszerű és magától értetődő a tűcsere-program haszna, a mindent erőből intéző fideszes politikusok ostobasága lehetetlenné teszi, hogy fölfogják. Pedig tudhatnák, hogy nem attól szokik rá valaki a kábítószerre, hogy ingyen kap tűt, és nem attól fog leszokni, hogy ezt a lehetőséget megszüntetik. Azt is tudhatnák, hogy ha nincs tűcsere-program, akkor van közös tűhasználat, amely ijesztően megnöveli a járványveszélyt – ami a nem drogozókat is eléri.
Ugyanazt az ostoba – és eredménytelen – erőpolitikát érhetjük itt tetten, mint amikor a drogfogyasztás kriminalizálásával párhuzamosan elsorvasztották a gyógyítást. Úgy tűnik, az erőre alapozott politika és az ostobaság elválaszthatatlanul együtt jár.
A kutyámat sem bíznám rájuk, nemhogy egy országot.
Andor Mihály
(Galamus, 2014. július 7.)
Az egyházak malmai lassan őrölnek – nincs új a nap alatt 17.
