Lendvai Ildikó: A néma levente megszólal

Azt a részt szeretem legjobban Heltai darabjában, amikor a néma levente hosszú idő után újra megszólal. Mindjárt olyan gyönyörű dolgokat mond, mint hogy „az élet szép… Tenéked magyarázzam?”, meg ilyesmi.

Ezért vártam izgalommal a percet,

amikor szintén hosszú idő múltán a miniszterelnök először szólalt meg újságírók előtt, szembenézve e kellemetlen fajzat pimasz kérdéseivel is. Már jó régen megígérte, hogy majd egyszer erre is sor kerül, és olyan ő ebben is, mint Agárdi Péter: „Mit megígér, azt mindig állja ő.”

Sőt még olyanabb, mert a levente megszólalásán sokat ront, hogy azt először bakó képében, Setét Lajosként teszi, és ez egy sajtótájékoztatón kisebb pánikot is okozhatott volna. Bár legalább nem lett volna olyan nagy hangja némelyiknek, és a kitiltottak sem hőzöngenének annyira. Az persze nem jutott volna eszükbe, hogy semmi vész, a szelíd lelkű kormányfő már menzai fotóján is bizonyította, hogy a vágó eszközök fordítva állnak a kezére.

Így Setét Lajos hóhérbárdjával se tudna sok kárt tenni, nemhogy a fordítva tartott késsel megebédelni. Ha csak valaki – mint a kisgyerekes anyukák szokták – fel nem vagdossa neki előre a husikát. („Egy falatot a papa kedvéért… Egyet a vőmuram kedvéért… Egyet az országért… Ha nem maradt, akkor arra elég egy fél falat is.”)

Ennek ellenére aggasztó lehetett,

hogy Orbán a független sajtóhoz való viszonyát a bikaviadalhoz hasonlította. Most aztán töprenghetünk, ki a torreádor, és ki a bika. A macsó miniszterelnökhöz a bika illene jobban, ő szintén megvadul, ha vöröset lát, csakhogy többnyire a bika veszít, az meg vele nem fordulhat elő. Hacsak nem közbeszerzéssel bonyolítják a viadalt, mert akkor tutira az győz, akinek kell.

Illetve nem, mert azt is megtudtuk, hogy Magyarországon nincs korrupció. Igaz, Orbán korábban azt mondta, hogy majd akkor nyaggassák a korrupcióval, ha a tíz leggazdagabb magyar között lesz fideszes. És most ugyebár mindjárt az első a sorban Mészáros Lőrinc. Valahogy nem tudom elhinni, hogy ő dékás vagy momentumos lenne, bár lehet, hogy most muszáj lesz belépnie. Korrupció már csak azért sincs, mert egyrészt

„a magyar politikának fontos kiindulópontja, hogy a politika és az üzlet el legyenek egymástól választva”,

másrészt „a politikának nincs szüksége pénzre”. Ha a miniszterelnök egy csöppecskét mégis tévedne ebben, az csak azért van, mert – mint sokadjára elmagyarázta -, „üzleti ügyekkel nem foglalkozik”. Tőle mindenfajta üzlet ott rohadhat meg, ahol van. Paks is. Ja, az nem, de szerencsére azzal sem kell törődnie, mert „az oroszok majd kulcsra készen adják át”. Azért nem ártana utána nézni, nem csináltatnak-e stikában maguknak is egy kulcsmásolatot.

Persze én is tudom,

hogy ezeket már sokszor elmondta, ahogy a „fúj migránsok, fúj Soros”-t is . Mintha a harmadik felvonásban végre megszólaló néma levente újra csak az első felvonásban elhangzott szövegét ismételgetné. Nem baj, az is szép: „Tudnálak átkozott hamisnak, / Téged szeretnélek még akkor is csak.” Pardon, a darabban ez ugyan Agárdi Péter szerelmi vallomása Ziliához, de a mostani felújításban inkább Orbán fanklubjának kórusába illik. Különben is, ki az ördögöt érdekel ma Zilia? Menjen, és szülje tele a Kárpát-medencét, az a dolga. Ilyesmire egyébként még Heltainál is figyelmeztetik: „békés, családi kör, parányi házban”, az kell neked, kisanyám, nem a feltűnősködés a királyi udvarban. És csak ne jajgass, ha a ház tényleg parányi.

Ha a miniszterelnök megint csak a régi nótát fújta,

hát akkor azt fújta. Legalább jobban megjegyezzük. Ha nem felelt rendesen a kérdésekre, hát nem felelt. A lényeg, hogy kérdezhették, abból tanul a gyerek. Meg az újságíró. Abból se tessék buta viccet csinálni, hogy közben leszakadt a plafon. Na nem a Várban, hanem egy kórházban, mert ezek a plafonok sem tudnak manapság pontosan célozni. A lényeg, hogy országunk vezetője bizonyította bátorságát, amikor hősileg kiállt a sajtó elé.

Tüntetések évadján kell is, hogy a hívek megnyugodjanak: nem hátrál meg. Vagy csak ritkán. Éppen január 10-én lépte át Julius Caesar is a Rubicont i. e. 49-ben. Ha ez nem előjel, akkor semmi. Úgy látszik, a cézárok ilyenkor szoktak nagy tetteket végrehajtani. Bár ha nagyon elmélyülünk az évfordulós naptárban, az is kiderül, hogy 1870-ben e napon lőtte le a francia császár unokaöccse az egyik túl kritikus újságírót. Nálunk meg mindenki élve kisétálhatott a teremből. Már persze akit előtte beengedtek.

Az elszántságot az is mutatja,

hogy Orbán helyt állt egyszerre két embere helyett is. Máskor Gulyás és Hollik duóban tartják a sajtótájékoztatót. Gulyás Gergelyt még csak-csak lehet pótolni, na de magát Hollikot! Emberpróbáló vállalkozás, bárki másnak beletörne a bicskája. Hívei méltányolták is a miniszterelnök kivételes képességeit.

Ugyan fb oldalán a közvetítés alatt sajnálatosan sok a gúnyos vagy dühös megjegyzés, de van egy, amelyik kárpótol a többiek destruktív hozzáállásáért. Egy hálás hazafi a sok trágárkodás helyett újra helyes megfejtését adja az „O 1 G” jelzésnek: „Orbán Egy Géniusz” – írja. Ugye, hogy megérte?

Kapcsolódó

Lendvai Ildikó: Alapvető félreértés van köztünk és az állam között