A hétvége híre, hogy a Honvéd Kórház nem tudta ügyelete alatt fogadni az életveszélyes sérülteket. Zacher Gábor, a sürgősségi osztály egykori vezetője 2018 augusztusában hagyta ott a Honvéd Kórházat, ahová valamilyen rejtélyes, de legalábbis nem publikus okból sem tanítani, sem életet menteni nem engedték vissza. Már akkor aggályosnak tartotta az intézmény helyzetét. A toxikológus a rendszer alfahímjeiről és alfanőstényeiről, hálapénzről, lelazulásról és a jó példák égető hiányáról beszélt akkor a Magyar Hangnak.
Honvéd-titok
Mi lehet az oka, hogy egy kórház, ahol égető szükség van a tapasztalt, felkészült orvosokra, válaszra sem méltatja azt, aki mindezt már bizonyította és szívesen mentene továbbra is életeket. Zacher Gábor elmondta a portálnak, hogy ehelyett miként tesz meg minden tőle telhetőt a rászorulókért:
„Egy orvosi ügyeleteket és betegszállítást biztosító cégnél vagyok orvosigazgató. Ezt már csinálom tíz éve, csak annyi változott, hogy ez lett a főállásom. Folytatom az egyetemi oktatást is, klinikai toxikológiát tanítok ötödéves gyógyszerész-hallgatóknak. Az előző félévben Szegeden, a következőben pedig Budapesten tartok előadást, ám hogy hol, még nem tudom.
A Honvédkórház, szemben az eddigiekkel, nem járult hozzá, hogy ott tartsam az órákat, habár azok a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ neve alatt futnak. Mindezek mellett egészségügyi orvosszakértőként ténykedem, és ahogy eddig is, járom az országot, hogy fiataloknak beszéljek a drog- és alkoholfogyasztás veszélyeiről. December elsejével pedig visszatértem az Országos Mentőszolgálat kötelékébe, mentőzöm havi kétszer 24 órában.”
https://varosikurir.hu/zacher-gabornak-kivul-tagasabb-nem-tartanak-igenyt-a-felmondasi-ido-letoltesere/
Nem is válaszoltak….
Arról, hogy miért akar visszamenni oda, ahol láthatólag a vezetés nem látja szívesen, ezt mondta:
„Október 17-én kértem a felvételem a Honvédba. Az osztályvezetés egyáltalán nem hiányzik, húsz év ebből éppen elegendő volt. De részállásba szívesen visszamennék, mert hiányzik a betegágy melletti munka és a kollégáim. Ami érdekes, hogy a kérvényemre három hónapja nem kaptam választ.”
Előadásain folyamatosan rengeteg fiatallal találkozik és a függőséggel kapcsolatban azt tapasztalta, hogy változóban vannak a szerek és a beszerzési források is.
„A rendszerváltás előtt nem volt számottevő a drogprobléma, majd a kilencvenes évektől elterjed a fű, a kokain, az amfetamin, az ecstasy meg körülbelül húszféle egyéb szer. Aztán a 2010-es évek elején megjelent egy csomó szintetikus partidrog meg a biofüvek, amikről semmit nem tudunk. Több mint négyszázféle anyag van a piacon, amelyeket pár száz forintért be lehet szerezni pillanatok alatt. Mindez a szegénységi drogfogyasztást erősíti, különösen a fiataloknál, mert az idősebbek maradnak a jól bevált piánál.”
https://varosikurir.hu/zacher-gabor-kitalal/
Pár óra mámor….
Sok honfitársunk él a tudatmódosító szerek pillanatnyi megnyugvást hozó álmegoldás bűvöletében. Ilyenkor nem dirigál senki, nem gond a pénztelenség, de amikor múlik a szer hatása…..:
„A 800 ezer alkoholistával a világranglista nyolcadik helyén vagyunk, és körülbelül kilencvenezren vannak, akik nyugtatókon élnek. Ehhez képest elenyésző a körülbelül húszezer drogfüggő. Tehát a lakosság tíz százaléka tudatmódosítókkal kezeli a hétköznapi stresszt: ha hülye a főnök, ha nem jövök ki a férjemmel, feleségemmel, ha zűrjei vannak a gyereknek az iskolában, vagy néhány üveg sörrel lazítjuk le magunkat, vagy bevesszük az orvos által felírt vagy a neten rendelt leszarom tablettát, és legalább alszunk egy jót.”
Az alkohol tartja az első helyét
„Ami a fiatalokat illeti, 18 éves korig negyven százalékuk kipróbál valamilyen szert, ami nemzetközi összehasonlításban nem nagy szám. A 15-16 éves magyar fiatalok azonban leisszák az európai mezőnyt. Egyértelmű, hogy az alkohol az első számú tudatmódosító szer, amely évente harmincezer áldozatot követel.”
A teljes interjút a Magyar Hang 2019/3 számában, vagy elektronikus formában a Digitalstandon olvashatja!
