Neked nem lehet, lányom… – Nemzeti jelenkép az útszélén maradóknak…

Mi szegények vagyunk, kislányom. Érd be a vajas kenyérrel reggelire, örülj a húslevesnek ebédre. Tudom, hogy jogász szeretnél lenni, de szakmát kell tanulnod, mert nincs pénzünk támogatni téged az egyetemi éveid alatt, neked nem lehet, lányom.

Tudom, hogy velünk szeretnél maradni, de itt nincs munkalehetőség.

El kell költöznöd és dolgoznod kell. Tudom, jobb lenne, ha nem kellene pici külvárosi szobákban élned, jobb lenne itthon, s hiába is akarnád, neked nem lehet, lányom.

Tudom, hogy szeretnél finomakat enni, megkóstolni mindent, de nincs rá pénzed. Így hát csak vegetálsz a parizeres kenyéren, hogy ki tudd fizetni az albérletet a városban. Hiába ennél inkább főtt ételt, neked nem lehet, lányom.

Tudom, hogy tetszik az a fiú, akivel együtt ballagtál el, ő most egyetemre jár, te pedig egy gyárban dolgozol három műszakban. Biztosan szeretne téged az a srác, de nem is tudnátok találkozni sem – neked nem lehet, lányom.

Tudom, mennyire szereted a szép ruhákat,

de nem tudjuk neked megvenni, s neked sem futja rá. A túrkálóból vásárolsz mindig, hiába hívogat a ruhabolt kirakata, neked nem lehet, lányom.

Tudom, hogy kicsit náthás vagy és belázasodtál, de nem maradhatsz ki a munkából, mert táppénzből nem jön ki a lakbér. Szívesen pihennél inkább otthon, de helyette a soron gürizel – neked nem lehet, lányom.

Tudom, mennyire szeretnél gyereket.

De a fiúd elhagyott, amikor kapott egy jobb állásajánlatot. Nincs pénzed rá, nincs hozzá megfelelő körülmény, még családban is nehéz gyerekkel életben maradni – neked nem lehet, lányom.

Tudom, hogy sokat túlórázol azért, hogy néha meg tudj minket látogatni. Sosem kérünk tőled semmit, de mindig hozol valamit. Azt a pénzt magadra is költhetnéd, de mindig másokra figyelsz jobban, mint magadra – neked nem lehet, lányom.

Tudom, hogy sokat sírsz,

mert kilátástalan az életed és nem tudod, mit hoz a holnap, de mikor kilépsz az ajtón, mindenkire mosolyogsz, hogy ne lássák rajtad a nehéz élet gyötrelmeit, nem engeded, hogy lássák, mennyire össze vagy törve – neked nem lehet, lányom.

Tudom, hogy a halálba dolgoztatnak azért a kicsi pénzért, de sosem panaszkodsz. Hiába fáj a kezed, csinálod, csinálod azért a kevés fizetésért. Nem mersz lépni, mert nem számíthatsz senkire, ha rosszul választasz – neked nem lehet, lányom.

A folytatásban: „Tudom már 30 éves vagy!”