Kerítésen innen
Eperjes Károly: a magyarságnak helye és feladata van a „farizeus” Európában
Eperjes Károly Kossuth-díjas színésszel az InfóRádió Aréna című műsora készített interjút. A művészről köztudott, hogy az Orbán – rendszer egyik kegyeltje, nyilvánosan is kiállt több alkalommal a Fidesz mellett. A Nemzeti Színház igazgatóját és Eperjest mondják a színházi szakma legbefolyásosabb embereinek. Szemlénkben a napjaink közéletére vonatkozó részeket emeltük ki.
„Az egyéniség hányódik ide-oda az ideológiák között…”
Eperjes szerint itt Európában talán most veszendőben van és a nyugati halálcivilizációban, de az élet kultúrájában a jó és a rossz az evidencia. Jó az, ami az Istennek jó, rossz az, ami az Istennek rossz:
„Az egyéniség hányódik ide-oda az ideológiák között, a személyiség meg tudatosan követi az egyetemes értékrendet. A személyiség tudja, hogy van fölötte egy princípium. Az ő törvénye alapján közösségbe vágyik, közösséget formál, és megpróbál visszatérni oda, a talentumait kiteljesítve, ahonnan kiindult, mert ő a kezdet és a vég, alfa és az ómega. Isten azt mondja, én veletek leszek minden nap a világ végéig, és velünk van. Ott az Úr imájának a centruma: add meg nekünk a mindennapi kenyerünket ma, és ő magát adja a kenyérben.”
„A Pinocchio arról szól, hogy ha bajod van, tedd rendbe, és gyere haza. A Harry Potter meg arról szól, ha bajod van, varázsolj és légy sikeres”
Szerinte, most az a nagy baj, hogy nem a jót, az igazat, a szépet, az istenit célozza meg az emberiség, hanem a vele szembehelyezkedőt, az alját, a rosszat. Most úgy tűnik, hogy az elvtárs után jön a kortárs:
„Nem a jó a rosszal ütközik, hanem a nem tudom, milyen trendi a nem tudom, milyen trendivel csavarodik. És akkor hogy lesz ott katarzis? Összekeveredett sok minden fogalom az emberiségben. A természet sóvárogja, várja már azt, hogy Isten gyermekei ezt a paradicsomi környezetet nehogy már elpusztítsák véglegesen, mert efelé tartunk, ahelyett, hogy elfogadnánk, hogy mi a jó és mi a rossz. Jó-e a forgalmi rend, a táblák? Hát persze, különben összemennek állandóan a közlekedők.”
A színész a Kaposvári Színházban Stuart Mária bemutatója volt március végén. Schiller-darab ez is, az Ármány és szerelem című Schiller-darabot az elmúlt években többször is megrendezte, három éve Veszprémben, két éve Békéscsabán, tavaly pedig a Pesti Magyar Színházban. Izgalmas tartja ezt a darabválasztást:
„Mert arról szól, hogyha az öntörvényű hatalomgyakorlás teret kap, akkor a tiszta szeretetet, szerelmet kiöli és elpusztítja a jövőt. Én például még soha nem láttam úgy az Ármány és szerelmet, hogy a komornyikot ne húzták volna ki. Én visszahúztam. Az a Bánk bán Tiborca. Elmondja a komornyik a darabban, hogy mi megyünk gyarmatosítani más földrészre és a gyerekeinket leöljük, és itthon a lányainknak nem lesz férjük, és ott halnak meg, és a gyarmatosítók meg gazdagodnak az ottani kincsekből, és ide meg rabszolgákat hoznak be. Hát Európa most ennek a fájdalomnak a furcsaságát éli, a fagylalt visszanyal.”
„Ha ebben a minőségben romlunk, akkor mi lesz itt ?”
Megfogalmazta, hogy aggódik Európáért, azt is elmondta, miért:
„Hát hogyne aggódnék! Nézze, 2004. december 5-én az ország 62 százaléka nem ment el. Lelki Trianon. 2016. október 2-án meg az ország 56 százaléka nem ment el. Hát hogy tudná, hogy mi a dolga Európában, mikor azt sem tudja, hogy neki mi a kötelessége? Nagyon nagy baj van! 2000-ben még az ország népszámlálásakor 72 százalék írta be, hogy van Isten, valamilyen felekezethez tartozik. 2010-ben már csak 54. Ha ebben a minőségben romlunk, akkor mi lesz itt ?”
„Nekünk ezer év óta itt volt a helyünk Európában…”
Kiért arra is, hogy mit gondol Magyarország és Európa kapcsolatáról:
„Nekünk ezer év óta itt volt a helyünk Európában, még ha másként is döntöttek a nagyhatalmak, de mi Szent István felajánlása következtében ott vagyunk és feladatunk van. A világ engesztelő népe vagyunk. Ez a farizeus Európa, szívről elszakadt, agyas. Én például nem vagyok értelmiségi, remélem, nem is látszik rajtam, én harmonikus szeretnék lenni, de nagyon. Nem szeretnék a szívemtől elszakadni.”
Eperjes Orbán magyar hangja
A művész az interjúban sem tagadta meg önmagát, mintha Orbánt hallanánk. Amennyiben valaki nem tudja ki a nyilatkozó, minden további nélkül a kormányfőre gondolhatna. Furcsa egy magyar művész szájából a migránsozást hallgatni, és talán még különösebb a nyugati mentalitás kritikáját olvasni, miközben egy szava sincs az orosz kapcsolatokról, a putyini rezsimről, ahol lábbal tiporják az emberi jogokat. Úgy látszik Eperjes számára ezzel nincs gond, a „hanyatló” nyugatot tartja a magyarság ellenségének, képmutatónak. Egy biztos: Orbántól ezért az interjúért piros pontot kap.
Mennyire hiteles, amit Eperjes elmondott, döntse el a kedves olvasó, hisz’ felnőtt emberek vagyunk, képesek vagyunk arra, hogy eldöntsük, milyen gondolatok iránt vagyunk befogadóak, netán elutasítóak.
Forrás: infostart.hu /A szemlét bl készítette/
Szerző
