A „kőműveskanállal és karddal” épített illiberalizmus

Azonnal lemegyek a boltba sót, cukrot, lisztet, gyertyát és gyufát venni. Két világháborút átélt nagymamám mindig ragaszkodott ahhoz, hogy ostrom esetére ez mind legyen a kamrában, csak azóta ellustultam. A nagymamám helyett most a miniszterelnök riasztott Tusnádfürdőről, megjegyzem, előbb is szólhatott volna, akkor nem hagyom szombatra.

Kiderült, hogy háború volt, van és lesz

Szegény Orbánéknak már eddig is

„kőműveskanállal és karddal a kézben”

kellett a rendszert kiépíteni. (Ez ismerős: „egyik kezében eke szarva, másik kezében kard”. Ha valakinek véletlenül „fogason függ, rozsda marja”, azonnal pucolja le.) Máris erős nemzet vagyunk, de most „fizikailag is képesnek kell lennünk” megvédeni magunkat. (Könyörgöm, nekem is? Vagy ez csak a fegyvervásárlásokat jelenti?)

Az ellenség „kívülről fenyeget”

(Hála istennek, akkor nem én vagyok az, én itt ülök belül, a Veres Pálné utcában.) Arról van szó, hogy a liberális népségek „nem vitatkoznak, hanem gyűlölnek minket” . Csak. Illetve azért, mert ők olyanok mint a kommunisták, és nemzetek feletti erőkben gondolkoznak. (Aha! Nekem az Európai Unió elég nemzetek felettinek tűnik, a fene essen belé. Csak tudnám, pontosan melyik országuk támad majd meg. A miniszterelnök szavaiból úgy tűnik, a finnek pl elég gyanúsak. Még jó, hogy már nem vagyunk nyelvrokonok. Azért a szabadelvű Petőfi, Kossuth és Deák hazájában elég nehéz lesz megértetni a liberálisok nemzetellenességét, szegény Takarónak lesz még dolga a tantervekkel.)

A korábbi kitérő után, amikor az illem kedvéért „kereszténydemokratának” keresztelték át az illiberálist, most ismét vállalja, hogy

„nem fél kimondani a szót”.

Illiberális államunk van, és punktum

Azt mondja, szebb volna

„keresztény szabadságnak”

nevezni, (valami megszorító jelző csak kell), de így se rossz.Sajnos nem fejti ki, a liberális demokráciában egész pontosan az ellensúlyok, a hatalommegosztás és -ellenőrzés, a szabadságjogok vagy az autonóm szervezetek az utálni valók, mindegy is, kukába az egésszel..

Az illiberális rendszer az olyan,

hogy az egyéni teljesítmények közül nem akármi érdemel elismerést, hanem pl.,

„a sportsikerek”

(a tudományosakat és művészieket kifelejti),

„az adófizetés, öngondoskodás, munka, tanulás és a nemzeti önreflexióban való részvétel”.

(Gondolom, utóbbit jobb híján a nyugdíjasok, rokkantak, betegek, segítségre szoruló tornából felmentettek választhatják. Én holnaptól nemzetileg önreflektálok, csak nem tudom, napi 8 órában kell-e, vagy van részmunkaidő.)

Sajnos azért a gazdasági versenyképességünkkel van egy kis baj

(Naná, amikor mindenki tudja, hogy a barátok verseny nélkül nyernek.) Ezért tavaszra és őszre két Orbán-csomagot, versenyképességi

„gazdaságvédelmi akciótervet”

ígér.

Már alig várom, imádok csomagot kapni,

bár mivel nincs elég kézbesítő, érte kell menni a postára. Mindenképpen javaslom, hogy legyen benne Berény Róbert híres tanácsköztársasági plakátjából. Tudják, amin az a vörösképű ember kiabál rohanás közben, kezében zászló (vörös, vörös, de azt át lehet festeni): Fegyverbe! Fegyverbe!

Egyébként van ebből az időből egy másik plakát is, azt is tudnám ajánlani, ha már gazdaságvédelmi akcióterv. Azon egy lelkes asszony ordít a búzatábla előtt:

„Dolgozzunk, mert fogy a kenyér!”

Orbán és hátizsákvivője megérkeztek Tusványosra! - Hátkép csata előtt....