Egy év alatt majdnem harminc százalékkal drágult a sertéshús, és a sertéspestis miatt további áremelkedés várható.
Elszabaduló húsárak
A Demokratikus Koalíció követeli, hogy a kormány sürgősen intézkedjen az elszabaduló húsárakkal kapcsolatban. A magyarok már így is napról napra élnek, egyre nehezebb körülmények között.
Lehet, hogy a fideszes oligarchák magasról tesznek a horror árakra, mert megengedhetik maguknak, hogy kilószámra vásárolják a különféle húsokat, de mi, európai magyarok szégyennek érezzük, hogy egy átlagembernek már a rántott hús is elérhetetlen luxus – írják.
Nem álljuk meg, hogy vissza ne emlékezzünk arra, hogy is volt ez „nem oly rég”!
Mostanság, amikor a regnáló igyekszik a történelmet meghamisítani, talán csak az egykori vasárnapi ebédek emléke marad ránk. Azokról a ’90 előtti régi időkről beszélünk, amikor a szegény se’ volt olyan szegény és a gazdag se’ olyan gazdag.
Lássuk, mi került szinte minden család vasárnapi asztalára akkortájt:
Először is ott gőzölgött az a finom husileves sok megfizethető hússal és még több zöldséggel. Szinte minden családnak saját receptje volt, amivel megbolondították, na és persze, hol volt akkor még az „egyen” Erős Pista? Valódi erős paprika került a levesbe, de persze szigorúan csak annak, aki úgy szerette.
Ahogy a levesestálat elvitte a háziasszony, azonnal érkeztek a rántott húsok, sült krumplival és salival.
Végezetül vagy valami házi finomság, vagy egy közeli cukrászda sütije következett.
Tévedés ne essék, nem a kort sírja vissza az ember, de azt igen, hogy volt itt akkor egy összetartó, összekacsintó társadalom. Egy társadalom, amelyiknek megadatott egy olyan irodalom és sajtó, ami engedte, sőt, szorgalmazta a sorok közötti olvasás tudományát. És igen, az sem volt baj, hogy legalább hetente egyszer „polgár módjára” étkezett szinte az egész ország.
Kukacok a gyerekek levesében – Fideszes politikushoz köthető cég a hunyó