Kerítésen innen
A 65 év feletti orvosok kálváriája
A vírus okozta veszélyhelyzet kihirdetésekor egyik napról a másikra elküldték a 65 év feletti orvosokat „állomáshelyeikről”. Logikus intézkedésnek tűnt, ám továbbgondolva mégsem ez volt az üdvözítő megoldás.
A MOK elnöksége nevében Dr. Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara Elnöke levelet írt Dr. Horváth Ildikó, az Egészségügyért Felelős Államtitkárság Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárnak.
Kásler utasítására….
„Az EMMI 2020. március 15-én kiadott közleményében az egészségügyi dolgozók élet- és egészségvédelme érdekében – különös tekintettel az idősebb kollégákra – Kásler miniszter Úr arra utasította valamennyi ellátó intézmény vezetőjét, hogy 2020. március 16-tól úgy szervezzék át az egészségügyi tevékenységüket, hogy a 65 év feletti egészségügyi dolgozók ne találkozzanak közvetlenül a betegekkel, és kollégáikkal is csak telefonon konzultáljanak.
A MOK elnöksége örömmel üdvözölte ezt az intézkedést,
amely idős kollégáink védelmét és a járványügyi szempontokat is figyelembe vette. Az utasítás megjelenését követő napokban azonban kollegiális információk érkeztek a kamarához arról, hogy sok,
a közvetlen betegellátásból hátravont 65 év feletti kollégát több évtizedes közszolgálat után, néhány napos határidővel a közfinanszírozott intézményből elbocsátottak.
A munkaviszony megszüntetése nem szerepel az EMMI utasításában,
és esetleges napi gyakorlattá válása súlyos károkat okoz a lakosság ellátásában. A járóbeteg-ellátás gerincét éppen ezek az idős szakorvos kollégák alkották.
A 65 éven felüli szakorvosok elbocsátása jól együttműködő szakmai csoportok felbomlását eredményezi, a járvány felszámolása után nehéz lesz azokat nélkülük újjáépíteni.
A fiatalabb kollégák létszámhiányát pótló,
szakmai tapasztalataikat átadó nyugdíjas orvosok megtartására és foglalkoztatására a járvány után is nagy szükség lesz.
A jelen helyzetben is nagy szükség lenne a közreműködésükre.
Nem tudjuk, mennyire sikerül lelassítani a járvány terjedését,
de már most sok jelzést kapunk arról, hogy a hagyományos betegvizsgálat gyakori mellőzése, a járóbeteg-ellátó rendelések felfüggesztése, a kórházi osztályok átalakítása következtében – melyek természetesen a járvány megfékezését szolgáló helyes intézkedések–nagyon sok járulékos egészségkárosodás – súlyos esetben sajnos halál is – kialakulhat. A hagyományos betegutak megszűntek, ez az állapot vélhetően még hónapokig így marad.
A magukra maradt betegek irányításában, telefonos vagy virtuális tanácsadással, terápiával, szükség szerint pl. e-recept felírásával a 65 év feletti szakorvos kollégáink óriási segítséget jelenthetnének akár intézményenkénti, akár központi beosztással.
A hirtelen elbocsátások következtében sok idős kolléga rendkívül méltatlan helyzetbe kerül, melynek megoldása most, a járvány alatt szinte lehetetlen.
A közalkalmazottként továbbfoglalkoztatott nyugdíjas korú kollégák öregségi nyugdíjat nem vehettek fel
– a közalkalmazotti továbbfoglalkoztatás feltétele a nyugdíj folyósításának szüneteltetése volt. Az így foglalkoztatott orvosok ú.n. nyugdíjkompenzációt kaptak, de ennek folyósítása a közalkalmazotti jogviszony megszűnésekor azonnal abbamarad, így az elbocsátott kollégák semmilyen anyagi juttatást nem kapnak.
Az öregségi nyugdíj folyósításának elindítása időigényes folyamat, melyet személyesen kell intézni a Nyugdíjfolyósító Intézetben. Ez most, a járvány idején komoly nehézségekbe ütközhet és nem is javasolható.
Tisztelt Államtitkár Asszony! A MOK elnöksége kéri,
hogy a fentieket megfontolva közösen találjunk megoldást a járóbeteg szakellátások működésére és az idős orvoskollégáink helyzetének méltó rendezésére. Elsődleges célunk fenti kollégák közalkalmazotti munkaviszonyban tartása, tapasztalataik és munkaerejük további optimális kihasználása lenne egy, a munkáltató számára is ideális, akár most megteremtendő formában. Amennyiben ez nem lehetséges, legalább az életpálya méltó befejezését, az átmenet megkönnyítését, az idős kollégák személyes ügyintézés általi veszélyeztetésének elkerülését szeretnénk elérni. Ehhez kérjük szíves segítségét.”
Szerző
