A CEU elüldözése megbocsáthatatlan gaztett

Most már szinte minden mindegy

A CEU elüldözése egy út végét és egy új út kezdetét jelenti. Ami ezután következhet, botrányosabb, rémesebb lehet minden korábbinál. Miközben az ország kifosztásának új és új lehetőségei nyílnak meg a bűnszervezet előtt – legújabban az „elnyert” 2023-as atlétikai világbajnokság.

Pedig a töretlenül folytatott antiszemita célzatú sorosozással már példátlan mélységekbe zuhant a „kormány”: 1945 óta nem volt Európában hatalom, amely a sorosozáshoz hasonlítható időtartamú és intenzitású zsidózásra vetemedett volna. Amely teleplakátolta volna a maga országát a bábozó és „zsidósan” nevető Soros „utálatos” képével… Amelynek képviselői mást sem tesznek, csak mindenre azt mondják: Soros…

E hatalomnak nem kell kimondani a „zsidó” szót, a plakátokra sem kell ráírnia, hogy „mocskos zsidó”: ahogy azt már korábban is mondtam, megteszik helyette eszüktől, emberségüktől megfosztott és többségükben vagyonukból is kifosztott, a sajtómunkások által is hergelt, uszított hívei…

És ehhez megkapta a saját hazájában a szélsőjobbal kormányzó, korrupcióval alighanem alaposan gyanúsítható Netanjahu „jóváhagyását”. És akkor vegyük még hozzá, hogy ha szükségét érzik, a zsidózásnál is hevesebb cigányozásba, buzizásba fognak, újra és újra.

Belegondolni is szörnyű

Hazánkban és környékünkön évek óta semmi rossz, semmi baj nem történik, amely mögött ne Soros és „ügynökei” állnának – miközben naponta milliárdokat vagy éppen százmilliárdokat rabolnak. Az ember azt hinné, nincs nép, amely ezt eltűrné, amely ne zavarta volna el már régen ezt a bűnszervezetet. Hiszen a hatalom emberei évek óta minden mondatukkal szemérmetlenül belehazudnak az emberek képébe…

Ám azt látjuk, komoly esély van arra, hogy bizonyos államok kormányai hasonló politikába kezdenek, vagy már kezdtek is.

Az EPP pedig rövidlátó módon, érdekeit rosszul fölfogva mentegeti, bújtatja Orbánékat.

Mindenesetre ha a CEU története arra késztet bennünket, hogy magunkba nézzük, és elundorodjunk magunktól, akkor tán nem volt hiába. Akik „ellenálltak”, azok sem eléggé; a hatalom új kegyencei, köztük egyetemek, főiskolák vezetői hallgattak vagy egyenesen a „kormánynak” szurkoltak… Pedig vannak esetek – Magyarországon régóta ez a helyzet –, amikor az ellenállás nem is egyszerűen alkotmányos kötelesség, hanem az egyetlen értelmes lehetőség.

Ez a történet mindenekelőtt rólunk szól: rólunk, akik hagytuk, eltűrtük ezt a gyalázatot is.

*

Már a „lex CEU” elfogadása is tökéletesen érthetetlennek tűnt – akkor persze, ha nem abból indulunk ki, hogy a cél kezdettől a CEU elüldözése. A „törvény” elfogadása arra volt jó, hogy rá hivatkozva visszamenőleg is „törvénytelen” működéssel lehessen az egyetemet vádolni. Hogy kiállhassanak az ügyeletes gazemberek, a papagájkórus tagjai, s előadják: „hazánkban senki sem lehet a törvények fölött”…

Ám a CEU végül is alkalmazkodott az ellene meghozott „jogszabályhoz” – de természetesen ez is kevés volt. A „kormány” végigment a maga útján: tudatosan kifárasztva az egyetemért kiállókat, végül is elérte, hogy nagyobb tiltakozás nélkül kelljen a CEU-nak távoznia.

A „kormány” gaztettei közül alighanem ez a legkártékonyabb, mert visszafordíthatatlannak tűnik. Elüldözték „Sorost”: mindazt, amit ő jelentett és jelent.

Nagy a baj, ha a „rabszolgatörvényt” keresztülverhetik

Azt hiszem, e „siker” még inkább elszabadítja a hatalmat: aljasnál aljasabb „törvények” várhatók – bár a hajléktalanüldözés, a gyülekezési jog csorbítása stb. után normális ember nem igazán tudja, tán nem is meri elgondolni, mi következhet még. Mindenesetre a „rabszolgatörvény” majd megmutatja: ha azt is keresztül tudják verni, ha az ellen sem lesz igazán nagy a tiltakozás, akkor bizony csak a legrosszabbakra számíthatunk.

A CEU elkergetése fölmérhetetlen veszteség, és szimbolikus hatása még nagyobb. Azt hiszem, külső segítség nélkül nem fogunk lábra vergődni – ám a Néppártban ne bízzunk…

*

Nem fogadta Orbán a nagykövetet

Így üldözte el a Fidesz a CEU-t

Sajtótájékoztató