A fejesek szerint meg lehet élni negyvenhétezer forintból, tehát akkor mi gazdagok vagyunk
Megosztás
Szekszárd külterülete, a Decsi-dűlőn – ez a kiterjedt tanyavilág egyik belépőkapuja. Itt két világ találkozik egymással, a gazdagság, a fényűzés, és a nyomor, a kilátástalanság. A Magyar Hang egy olyan családot látogatott meg, akik valahogy megkapaszkodtak a nyomor peremén és balsorsuk ellenére még mindig tudnak mosolyogni.
A vizes ház a kutyának se kellett, ezt tudták csak megvenni, részletre
Majd egymás szavába vágva bizonygatják, okos döntés volt ideköltözni. Igaz, hogy nincs se gáz, se víz a házban, de jó a mennyezet, nem ázik be, és könnyű kifűteni.
„rá se ránts kedves, szép vagy, virulsz, ez a lényeg”
Nagy igazság a régi mondás: szegény embert az ág is húzza. József az első akadályt sikeresen vette: kivédett egy csontdaganatot. Természetgyógyászokkal megtanácskozva nem engedte műteni, itta a gyógyteákat, ette a feketeszőlő-lekvárt, s a daganat betokosodott, hat éve nem mozdul. A segélyt megvonták tőle, a nyugdíjhoz túl fiatal, és hiába kilincsel a munkaközvetítőnél, sehol sem alkalmazzák. Marika szívbillentyű-műtéten esett át, később begyűjtött egy agyvérzést:
„Húslevest főztem a gádorosi házban, és nekimentem az ajtófélfának. Józsi ugratott, „Mi van, be vagy rúgva?” Azt hittem, szédülök, máskor is szoktam szédülni. Tudtam beszélni, járni, csak a szájam széle furcsán lógott. Átaludtam az éjszakát, de másnap annyira rosszul lettem, hogy elmentünk orvoshoz, onnan vitt el a mentő. Szerencsés vagyok, mert az agyvérzésből csak annyi maradt vissza, hogy sokszor mást mondok, mint amire gondolok. Józsi ilyenkor azzal vigasztal, „rá se ránts kedves, szép vagy, virulsz, ez a lényeg” „
Hatvanötezer forintból élnek, ennyit ítéltek meg Marikának. Gyógyszerre havi húszezret költenek:
„Most politizáljak? A fejesek szerint meg lehet élni negyvenhétezer forintból, tehát akkor mi gazdagok vagyunk .”
Cipelik magukkal a múlt romjait és az emlékeket
A századeleji falvédőt, amelyet a nagymama hímzett ki, az apró feszületet, a barnára színeződött családi fényképeket a Bibliába rejtve. Amíg volt hová, vendégeket hívtak, szeretnek barátkozni, beszélgetni. Van egy noteszük a régi ismerősök telefonszámával, mert mára csak a telefon maradt. A fiuk évek óta feléjük sem néz. Kész csoda, hogy ennyi csapás után még mindig bíznak, fogják egymás kezét, és képesek mosolyogni is.
/ Az írás teljes szövege a magyarhang.org oldalon olvasható el./
