Banánköztársaság
A hit, a vallás, az egyházak és az állam – Mégis, kinek a pénze?
Csömör nagyközség nagyjából 10 ezernyi lakosa minden bizonnyal jó szívvel fogadta, amikor Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mondott reformáció emléknapján a helyi református templom felépítésének örömére rendezett hálaadó istentiszteleten.
Amit mondott, s ahogyan mondta, az figyelmet érdemel,
mert habár messze még a 2022. évi választás, a kampány már megkezdődött, minden nyilvános megszólalás mögött választási megfontolások (is) rejtőznek. Orbán Viktor talán támogató szavazókat keresett a csömöri istentiszteleten is.
„Csuhások térdre imához!“
Vajon a 90-es évek elején a parlamentben elhangzott ez a bekiáltás Andrásfalvy Bertalan miniszter beszéde alatt? Erre nincs bizonyíték, hacsak Andrásfalvy Bertalan nyi-latkozatát nem vélhetjük annak:
“… amikor a kereszténydemokrata oldalról valamilyen vallásos vagy az egyházzal kapcsolatos megnyilvánulás hangzik el, akkor itt mögöttem a frakcióvezető elkiáltja: imához, vagy énekeljük el a Himnuszt.”
Az a frakcióvezető akkor, ott Orbán Viktor, a Fidesz elnöke volt
Azóta fordult a világ. A Fidesz hatalomra került, szövetséget kötött a történelmi egy-házakkal és vaskos köteg pénzekkel támogatja mind a hitéletet, mind az egyházak oktatási, egészségügyi és karitatív tevékenységét, s e támogatásokkal soha senki senki-nek el nem számol.
Magam úgy vélem, a hit, s gyakorlásának módja – kinek-kinek magánügye
Az Alaptörvény szerint minden magyar polgárnak
„joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához“!
E szerint bárki bármely vallás előírásai szerint, vagy a nélkül lehet hívő, lehet szabadgondolkodó, és lehet nem hívő is. Voltaire például hívő volt, habár nem kedvelte az egyházat. Ezért mondta valahogy így: ha Isten nem létezne, ki kellene találni! Nos, így is lehet nálunk is bárki hívő – egyház nélkül is.
Ez – szerintem – nem közügy,
ha minden vallás szabadságának jogi garanciái sértetlenek, és gyakorlásának feltételei adottak. A Fidesz egyházpolitikájában alighanem ebben az elég komplikált kérdéskörben van egy csúf eb elhantolva. A „Csuhások! Térdre imához!“ primitív, de tartósan egyházellenes piszkálódástól a mai egyházpolitikáig kacskaringós, rögös út vezetett, de tény, hogy az Alaptörvény első fejezetében, amely a Nemzeti Hitvallás címet viseli, már ez szerepel:
„Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét . Becsüljük országunk külön-böző vallási hagyományait .“
(Kivéve az Evangéliumi Testvérközösséget, mert annak vezetője bírálni merészelte Orbán Viktort. Ez persze nincs az Alaptörvényben, csak tény.)
Ámde van az Alaptörvényben egy másik passzusa is:
„Magyarországon az állam és az egyházak különváltan működnek. Az egyházak önállók. Az állam a közösségi célok érdekében együttműködik az egyházakkal.“
A Fidesz ennek a pontnak az első felét elfeledte, a második mondatból pedig a gya-korlatban kimarad a „közösségi célok érdekében“, s az együttműködés immár parttalanná vált, amennyiben számlálatlanul ömlik a közpénz tisztán egyházi célokra az egyházak kasszájába. A szószékről pedig (tisztelet néhány kivételnek) politikai tartalmú és célzatú prédikációk hangzanak el a Fidesz és a KDNP támogatására. Ez tiszta üzlet.
Ezt mondta a miniszterelnök Csömörön:
„Az egyház és a kormány együtt dolgozik a templomok megújításáért, újak építéséért. 15 év alatt 3 ezer templom megújulását és 130 felépítését támogatták, ezek közül 1124 református templom újult meg és 47 új épült. A kormány dolga az épített örökség megvédése, és a tettre kész gyülekezetek támogatása.“
Orbán Viktor egyúttal parányit átírta
az Alaptörvény praeambulumának már idézett, ide vonatkozó részét imígyen:
„A magyarok azt vallják, hogy a kereszténység egész Európát, sőt az egész világot is képes megtartani. Amit ma európai kultúraként ismerünk, az egy kétezer éves magvetés eredménye“
A vallásosságot elég nehéz hitelesen feltérképezni,
de az amerikai PEW Research egy kutatása 2018-ban azt mutatta, hogy Európában a keresztény kultúra megtartó hatá-sával mostanában van egy kis baj. A keresztény templomjárók száma földrészünkön 2010. és 2015, között erőteljesen, több mint 5 millió lélekkel csökkent. Magyarorszá-gon a megkérdezetteknek csak 14 százaléka állította, hogy a vallás fontos sze-repet tölt be az életében, 17 százalék jár vallásos szertartásra legalább havonta, és 16 százalék imádkozik minden nap. A népesség 76 százaléka ugyan kereszténynek tartja magát, ehhez képest csak az 56 százaléka válaszolta azt, hogy hisz Istenben.
Vagyis a magyarok többsége hívő ugyan, de a mindennapok során nem sokat törődik a jóistennel és egyházaival
Az pedig egészen biztos, hogy a kormány túlságosan sok közpénzt csorgat az egyházak kincsesládáiba – például templomépítésre, kvázi voksvásárlásra. Ennyi valódi hívő számára (a műemlékektől eltekintve.) kissé soknak látszik a mindannyiunk pénzéből épített 3000 templom. Mert az egyházak – templomaikkal együtt – csak az egyházi közösségeké, és nem valamennyiünké.
