A züllöttség pofája tán éppen akkor a legundorítóbb, mikor ájtatoskodik.
Valóban keresztények?
Az ember olvas – aztán formátlanul buknak ki a kérdések: kik, mik, hogyan, miért és legfőképpen: meddig még?!
Honnan az istenből került elő ebben a kis országban ennyi „régivágású keresztény” szemét ember? És milyen hatalom az, amely támogatja őket?
Nem zártkörű gittegylet
Micsoda istentelen gazember, aki ezt üzeni:„Ez a tábor bensőséges lesz, csak a mieinknek szerveződik”? Vagy ezt: „sem származásunk, sem hitünk alapján nem illünk a magyar keresztény cserkészek közé”?
Mert hiszen a „Magyar Cserkészszövetség” nem valamilyen zártkörű gittegylet, hanem olyan szervezet, amelynek „tagja lehet mindenki, aki elfogadja a cserkészet értékeit”… Ezért is kapnak tetemes összegű közpénzből nagylelkű támogatást, s alighanem ezért segíti őket az Európai Unió is…
„Kirekesztény ország” lettünk
Nem vagyok személyesen érintett: ha volna megfelelő korú gyermekem, sosem küldeném a cserkészekhez. S ha mégis, egy ilyen információ ismeretében megpróbálnám őt kivenni onnan. Keresnénk magunknak „olyan szervezetet, amelynek szervezeti kultúrájába jobban beleférünk”.
„Kirekesztény ország” lettünk: választhatunk a gyűlölködés ocsmány, torz vagy ájtatos pofája közül. Engem az utóbbi jobban irritál.
Ránk férne egy alapos nagytakarítás – még mielőtt egyetlen bűzlő szemétdombot csinálnak az országból a „régivágású keresztények”, más fanatikusok és gazemberek.