A magyar egészségügy – várólistástul, hálapénzestül, orvoshiányostul – gyógyíthatatlan, de legalábbis nagyon lassan gyógyuló beteg. A Vasárnapi Híreknek, Kovács Zsombor egészségügyi szakjogász, és Dr.Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő, sürgősségi szakorvos nyilatkozott.
[mnky_ads id=”10553"]


Várólista

[m[mnky_ads id=”10552"]r> Kovács szerint egyértelmű, hogy a várólisták bevezetése előtt sokkal igazságtalanabb és átláthatatlanabb volt a helyzet – korábban az orvosok a zsebükben, kockás papírokon vezették a saját „várólistájukat”:

„Hogy léteznek várólisták, önmagában nem probléma – ez a lehető legigazságosabb megoldási módja a műtétek időzítésének, amennyiben a betegek többen vannak, mint amennyit azonnal el tudnak látni. Teljesen normális, hogy egy tervezhető, nem sürgős műtétre néhány hónapot várni kell. Az viszont baj, ha évekkel később kerül sorra a páciens, mert ennyi idő alatt a betegség súlyosbodhat, az életminőség jelentősen romolhat. Ráadásul egy egységes állami egészségügyben megengedhetetlen, hogy az egyik helyen néhány hét, a másikon több év legyen a várakozási idő”

A várólistarendszer 2007 óta nyilvános, azóta látszik, hogy milyen óriási problémák vannak helyenként, mert a fő gond, hogy nagyon nagyok az egyenlőtlenségek az egyes kórházak között. A szakjogász úgy véli:

“bár a várólisták elég jól tükrözik egy egészségügyi rendszer ellátási folyamatait, de félreérthetőek, ha felszínesen vizsgálják az adataikból összeálló képet. Egy várólista azért is lehet hosszú, mert nincs elég kapacitás, nem fordítanak elég pénzt az ellátásra, de előfordulhat az is, hogy egy neves sebészre vár mindenki, akár hónapokat vagy éveket ”

Várólista-csökkentés

A kormány az úgynevezett várólista-csökkentési programban 2014 és 2016 között összesen 12,2 milliárd forintot költött a legnagyobb várakozási idejű műtétek felgyorsítására, tavaly és idén 5-5 milliárd forintot szántak erre a célra:

„Ennek a pénznek van egy plafonértéke, vagyis nem kapnak többet akkor sem, ha több műtétet végeznek. Az is igaz, hogy a NEAK a keretet nem műtétenként határozza meg, tehát a kórháznak van bizonyos mozgástere a beavatkozások számának meghatározásában.
A pénzinjekciók hasznos tüneti kezelések, és hangulatjavításra, a betegek biztonságérzetének fokozására jók, de ha a hosszú várakozási idő okait nem szüntetjük meg, a lista újratermelődik”

dr. Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő, sürgősségi szakorvos szerint

„Az egészségügy olyan, mint egy pókháló. Bárhol ragadom meg, megremeg az egész. Csökkenteni akarom a várólistákat? Azt nem tehetem anélkül, hogy az egészhez hozzányúlnék. Tehát olyan nincs, hogy adok ennyi meg ennyi pénzt a várólisták csökkentésére, de a többi részt békén hagyom. Tudomásul kell venni, hogy mindez számos érdeksérelemmel, következésképpen politikai áldozattal jár. A politika pedig csak bele-belepiszkál a rendszerbe, gyökeres megoldást eddig senki nem akart.”

Szerinte nem igaz az a közkeletű vélekedés,

hogy az egészségügyi reformok kizárólag a rendszer haszonélvezői, az orvostársadalom felső 10 százaléka miatt hiúsulnak meg:

„A 9 millió beteg legalább akkora ellenállási tényező. Ők azok, akiknek meg kellene érteniük és el kellene fogadniuk, hogy semmi sincs ingyen. Mi hozzászoktunk ahhoz, hogy mindig van sor, de azt ügyeskedéssel, némi csúszópénzzel ki lehet kerülni. Ezzel persze csak azt érjük el, hogy akinek valóban szüksége lenne sürgős műtétre, és nincs pénze, az hátrébb sorolódik.”

Dr. Kunetz szerint, amíg ezt a furcsa „vegyes finanszírozást” nem rakjuk bele egy működő szisztémába, addig minden marad a régiben.

„Milyen természetesnek vesszük, hogy a háziorvosi ellátás jár, miközben egyre több településen évek óta nincs is háziorvos! A politikusoknak nem azt kellene ígérniük, hogy ha rám szavazol, megoldom az egészségügy problémáit, hanem hogy találjunk ki valamit például a háziorvosi rendszer helyett, mert az még mindig jobb, mintha az egész ránk omlik”

Jellemző probléma, hogy a CT- vagy MR- vizsgálatokra is várni kell, pedig sok esetben fontos lenne, hogy a beteg minél előbb diagnózishoz jusson:


„Most ott tartunk, hogy a magánorvos a magánklinikán diagnosztizál, és utána beviszi a beteget megoperálni az állami kórházba. Az ilyen tisztázatlan helyzetek helyett egy tiszta biztosítási modellre volna szükség.”

A Nyugat-Európából hazatérő orvosok nem a közegészségügy problémáit fogják megoldani, hanem a magánellátás színvonalát javítják.

„Utáljuk, ha valaki sikeresebb nálunk vagy többet keres, de elnézzük, hogy százezreket dugdosunk az orvosaink zsebébe egy-egy beavatkozásért. És mivel mi fizetjük, azt gondoljuk, az orvosok mind jól keresnek Miközben azzal a felső 10 százalékkal azonosítjuk az orvostársadalmat, amely miatt képtelenség megszüntetni a hálapénzt. Elfelejtjük, hogy a maradék 90 százalék többnyire a normális polgári élet megteremtéséért harcol. Amíg benyeljük, hogy egy autószerelő rezsióradíja 10-15 ezer forint, egy orvos pedig 2-3 ezer forintért dolgozik óránként, addig nem várhatunk változást. És nem csak a fizetésekről van szó. A még mindig erősen hierarchikus kórházi rendszerben a tehetséges, fiatal orvosoknak addig nem terem sok babér, amíg feudális viszonyok uralkodnak, és az egész rendszert a hálapénz irányítja. Még nem jutottunk el annak a felismeréséig, hogy az egészségügy valóban fontos. Úgy tűnik, még nem fáj eléggé.”

[mnk[mnky_ads id=”10551"]

Elátkozott egészségügy!

Az Orbán-kormányzás állatorvosi lova a világszínvonalúnak hazudott magyar egészségügy

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét