A magyar közöny hungarikum?

Magyarországon májusban és júniusban mintegy 1300 családot tettek utcára a hatóságok és szakemberek szerint még mintegy 400 ezer emberre vár kilakoltatás.

Tudom, hogy semmi sem fekete, vagy fehér.

A rengeteg, önhibáján kívül bajba került ember mellett olyanok is vannak, akik maguknak köszönhetik, hogy bajba kerültek. Felelőtlenek voltak, hanyagok, vagy éppen hiszékenyek.

És azt is tudom, hogy egy ország csak a jogszabályok alapján működhet. Ahol nincs mindenkire egyformán vonatkozó törvény, vagy van, de nem érvényesítik, abban az országban káosz uralkodik és előbb, vagy utóbb megy a levesbe.

Mégis:

megdöbbentő a társadalom közönye, amellyel tudomásul vesszük, hogy embertársaink egy részének, akik idáig laktak valahol, a jövőben nem lesz fedél a fejük fölött.

Megdöbbentő a közöny és egykedvűség, amellyel elmegyünk a mások baja mellett. Nem is értem. Ha beteg kisgyereket látunk a tévében, utcára kitett kutyát, cicát, sokan – megjegyzem: nagyon helyesen – azonnal megmozdulnak. Most százezrek élete vész el a semmibe. Sokan talán tudnak majd újat kezdeni a maguk mögött hagyott élet helyett, másoknak nem lesz erre lehetőségük.

Vessetek a mókusok elé,

de nekem egy idézet jut az eszembe arról, ami körülöttünk zajlik. Röhrig Gézától, a Saul fia főszereplőjétől való az alábbi néhány sor:

„Auschwitzot nem az akkori szélsőjobb csinálta, hanem azok, akik a Nagykörúton nyugodtan sétáltatták a kutyájukat, miközben sárga csillagos embereket tereltek a gettóba. Konszolidált polgári életet élő emberek, köztük ügyvédek, orvosok semmilyen szolidaritást nem mutattak fel, inkább behúzták az ablakaikon a függönyöket. Nem azoktól kell a legjobban tartani, akik ma ócska, helyesírási hibáktól hemzsegő uszító kommenteket írnak a site-okon, hanem attól a hallgatag többségtől, amelyik szemet huny. Azoktól a járókelőktől, akik akkor nem voltak szolidárisak a zsidókkal; mint ahogy ma nem azok például a cigányokkal vagy a menekültekkel.”

Köszöntsük népünk vezérét és 2/3-os parlamentjét kilakoltatásokkal!