A demográfiai konferencián némely revizionista történész nyomán a két világháborút „európai polgárháborúnak”, „nyugati polgárháborúnak” nevezte, szerinte ezek voltak az okai annak, hogy Európában és nálunk ma fogy a népesség. A bajt a politika okozta, ezért most is a politikának – értsd: neki – kell beavatkoznia a népszaporulat érdekében.
Ennek az állításnak minden eleme marhaság,
és ezt nyilván ő is tudja. Most ne is beszéljünk az Európán kívüli háborúról, az Egyesült Államok, Japán és mások szerepéről, Pearl Harborról, Hirosimáról. Azt is csak futtában említeném, hogy ugyan a világháborúk iszonyú és elfelejthetetlen emberáldozattal jártak, de mai bajainkat az okozza, hogy 1981 óta nálunk minden évben többen halnak meg, mint amennyien születnek. 1980 körül voltunk már 10,7 millióan is.
De akkor miért mondja?
Okkal, illetve céllal. Egyrészt sosem árt „Brüsszel” után az „Európa” szót is sötét kontextusba helyezni. A „polgárháború” terminus pedig jól eltakarja, éppen hogy az Orbán által egyedül ideálisnak tartott politikai alakulatok: az egymástól elkülönülő, együttműködésre képtelen nemzetállamok csaptak össze.
És persze beleillik az orbáni mitológiába,
hogy „Európa” ezt is elszúrta, de ő majd nekünk megoldja. És nemcsak a minden gyereknek jutó támogatással, ami valóban az állam dolga lenne, nemcsak a gyermekgondozásban egyenlő részvételt biztosító családpolitikával, ami a skandinávok pozitív demográfiai adatainak titka, hanem az állam és a magánélet határainak elmosásával, kioktatással, ítélkezéssel és ideológiai fegyelmezéssel is. Ezért a blődli arról, hogy a háborúzó államok hibáját most az ő államának kell rendbe hoznia. Csakhogy mi gyereket szülünk, nem állami alattvalót. Támogatást kérünk, nem szaporítást.
Orbán és kormánya a legjobb fogamzásgátló!
Hogy ne haljunk meg tudatlanul! Orbán atyuska segít: a gyermek nem más, mint a nemzeti közösség biológiai újratermelésének előfeltétele