A nemlétező köztársaság tinglitangli köztársasági elnöke – A nap szava: gyűrött

Túlvagyunk az első megrázkódtatáson, amit Novák Katalin köztársasági elnök Kossuth téri beiktatási haknija okozott. Megszülettek az első elemzések a beszédről is, pedig nem lehet könnyű egy nem létező köztársaság elnökének nem létező beszédét elemezni.  Le a kalappal azok előtt, akiknek ez sikerült.

Ne foglalkozzunk az istentisztelettel

Hagyjuk is az indítást: az istentiszteletet, ami egy református elnök esetében eléggé furcsa, hiszen ők nem szokták (jobb helyeken) összemosni puritán vallásukat a hatalommal, de ami azután a Kossuth téren történt, az viszont „megér egy misét”.

Az általam nagyra tartott pszichológus hölgy összesen ennyit ír a dologról:

„A nap szava: gyűrött”

és ezzel az operett-rendezvény nagyasszonyának a délelőtt „Csárdáskirálynőjének” ruhájáról írtak jelzik, hogy mennyire fontos és izgalmas eseménynek lehettek tanúi a téren aszalódó meghívottak, akik közül egy néhány éves kisfiút szemmel láthatóan az ájulás környékezett a melegtől. Szegény édesapja (akibe nem szorult annyi tök, hogy kivigye kisfiát a térről) ásványvízzel locsolgatta gyereke tarkóját, amig a színpadon zajlott az országos falunapi hakni.

Az egész némi iróniával indult és úgy is folytatódott

Miközben Novák Katalin és családja az Országház főlépcsőjét maguk után hagyva igyekeztek méltósággal elfoglalni helyeiket, a köztársasági elnökasszony véletlenül kilépett az alighanem lábdagadásra vásárolt, egy számmal nagyobb cipőjéből, ám ezt még rutinosan megoldotta, szinte senki nem is vette észre.

Ezt követte az ország házmestere Kövér László, aki szemrebbenés nélkül nevezte választásnak azt, ami a legmagasabb polcra ültette Novák Katalint, ámbár mégiscsak igaza lehetett, hiszen a hölgyre eset Orbán Viktor választása.

Történt még ez, meg az, ám végül elérkezett a várva várt pillanat, amikor a mikrofonhoz sietett a köztársasági elnök a valóban kissé gyűrött koktélruhájában, amit nem tudni miért adtak rá az ilyenkor szokásos kosztüm helyett, mondott valamit, ami beszédnek csak nagyon komoly engedmények árán nevezhető.

Hova jutottunk?

A több száz éves hagyományos lengyel-magyar barátság már oda jutott, hogy Novák Katalin meghatottan mondott köszönetet lengyel kollégájának, hogy fogadja őt. Elhangzott a téren „Novák 10 pontja”, a semmitmondás nyilatkozata is. Majd felsorolódott minden téma, amit elvártak: elítélte az oroszokat, -Putyint persze nem említve- valami szörnyű képzavart is gagyogott arról, hogy fül, meg száj, meg mi minden szeretne lenni, meg persze szó került a családok ügyéről is.

Novák Katalin beszéde során több alkalommal is saját hatása alá került, arról már ne is beszéljünk, hogy Adyt igyekezett szavalni, igen talán a legelnézőbb meghatározás az igyekezett.

Egy a kiváló képzavarok sorából, találomra:

Úgy gondolja, hogy elődeinktől kaptuk örökül az önbecsülés, a tűrés, a túlélés és küzdés képességét, de őseink arra nem tanítottak meg minket, hogy hiába jó a portéka, el is kell tudni adni a piacon, „a jó bornak is kell a cégér”. Megtisztelőnek tartja, ha ennek a jó bornak -Magyarországnak- az egyik cégére lehet, „ezt a bort még én is szeretem”.

Vasárnap délután a közösségi oldalán jelent meg:

„Én azt tapasztaltam, érdemes azt is megnézni, hogy a falon van-e ajtó. Ha csukott az ajtó, érdemes lenyomni a kilincset. Ha nem nyílik, jó, ha megnézzük, van-e kulcs a zárban. Ha nincs, nem árt, ha szétnézünk, hogy ismerünk-e valakit, aki hajlandó kinyitni nekünk az ajtót… Bízom benne, hogy ajtónyitogatásban és kulcskeresésben Magyarország hasznára lehetek!”

Cégér, cégéres? Hm!

(Emlékeznek még Schmidt Pálra, a mai elnök egykori elődjére, ő toll akart lenni és lett is, mindent aláírt egyetlen törvényt sem küldött vissza.)

Az ország főterén tartott falunap után a rendezvény délután a köztársasági elnöki palotában folytatódott.

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok! Előre és nem hátra!

Kapcsolódó