Dr. Kottász Béla pécsi ügyvéd emlékére
Elment Dr. Kottász Béla, akit kb. 30 éve ismertem meg, amikor még a Pécs Városi Bíróságon, mostani nevén Pécsi Járásbíróságon működtem bíróként. Sok ügyben dolgoztunk együtt a pulpitus másik oldalán ülve. Megszerettem. Nem volt nehéz. Mindig türelmes, szerény, jó humorú és kiváló szakmai képességekkel rendelkező jogász volt.
Tudom, hogy egy amerikai mondás szerint az ügyvéd és a patkány nem sokban különbözik egymástól. Ha valakire ez nem volt igaz, hát rá biztosan nem. Mindig igyekezett a tisztesség útján járni. De az igazságtalanságon azonban nagyon fel tudott háborodni ő is. Ezért is volt, hogy hozzám hasonlóan viszonylag kevés büntető ügyet vállalt. Velem együtt az volt az elve, csak olyan embert szerettünk elvállalni ügyfélnek, akivel munkán kívül is tudtunk egy légtérben tartózkodni rosszullét nélkül.
Egyszer volt egy közös orvosi műhiba ügyünk
A csípőprotézis beültetéskor a porcelán szárnak az csontba való behelyezése során a reszelővel átütötték a csontfalat és úgy belenyomták rudat a lefűrészelt combcsont fejen át a csontba, hogy kétharmada kijött az izomba, amitől megsértette az ülőideget és lebénult a beteg lába. Gyakorlatilag egy kemény lándzsahegy volt a beteg izmában. Hát persze, hogy ordított szegény a műtét után. A kirendelt orvosszakértők, beleértve a legmagasabb szakértői fórumot, az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságát is, azt mondták ki, hogy ez a műtéti kockázat körébe tartozó szövődmény, tehát nem jár érte kártérítés. Korábban már az Etikai Bizottság is felmentette az orvost a vétség gyanúja alól. Ezt bíróként nem tudta bevenni a gyomrom, többször kiegészítettem a szakvéleményeket, de fenntartották azokat.
Viszont a bíró szerintem nem azért ül középen, hogy minden marhaságot bevegyen.
Megkérdeztem a tárgyaláson a férfi beteget, hogy hajlandó-e letolni a nadrágját a tárgyalóteremben és engedi-e, hogy megfogjam a combját? Igent mondott. A lábát megfogva még évekkel a műtét után is éreztem a kezemmel a csomót, a durva sérülést, amit a kemény protézis okozott neki. Belevettem a jegyzőkönyvbe a tapasztaltakat. Ebből levontam következtetést, hogy ha kellő gondossággal jártak volna le, akkor már a műtét alatt is érezni kellett volna a kidagadó csomót az izomba. A combcsont üreges szerkezete pedig évszázadok óta ismert a tudomány előtt. Kontroll röntgent sem alkalmaztak a műtét után. Nem is volt olyan degeneratív csontbetegsége, amelyben szenvedő betegeknél ilyen szövődmény elő szokott fordulni műtét során. Elmarasztaltam a kórházat, amelyik persze fellebbezett.
A másodfokú tárgyaláson megváltoztatták a döntést
és elutasították a beteg keresetét, mondván, a bíró nem bírálhatja felül az orvosszakértői véleményt. Pár hét múlva összefutottam Bélával a bíróság folyosóján és elmesélte a történetet. Ahogy kijöttek a megyei bíróság tárgyalójából, a szerencsétlen ügyfél hangosan küldte el Bélát a francba nagyon durva szavakkal az ott levő ügyfelek és ügyvédek jelenlétében. Mert itt, a magas bírói fórumon megállapították, hogy nem történt műhiba, minden rendben volt. Nem elég, hogy rokkantnyugdíjas, de még ő fizethet súlyos perköltséget a kórháznak.
Szegény Béla nagyon el volt keseredve, miközben mindketten tudtuk, hogy súlyos igazságtalanság történt. Behívtam az irodámba és arról beszéltük, hogy esetleg mit írhatna a Legfelsőbb Bírósághoz (mai Kúria) benyújtandó felülvizsgálati kérelembe. Azt mondta, még gondolkodik rajta.
Sok idő telt el, amikor a városi bíróság akkori elnöke behívott egy reggel az irodájába és elém tette a Legfelsőbb Bíróságról visszajött aktát, azt mondta, hogy nézzem meg! Kinyitottam és majdnem kiugrottam a bőrömből örömömben. Azt láttam, hogy hatályon kívül helyezték a jogerős ítéletet és az enyémet hagyták helyben. Precedens lett az ügyből, ezért is írhatok most róla. Később sok jogi tanulmányban, szakkönyvben is feldolgozták ezt a történetet. Pl. Dr. Sótonyi Péter az Orvosi felelősség című könyvében.
A legmagasabb bírói fórum elvi éllel kimondta,
hogy az orvosszakértői vélemény, mint minden más perbeli bizonyíték a bíróság szabad mérlegelése alatt áll. A bírónak joga van azt félretenni, megcáfolni az orvosszakértői véleményt, de döntését köteles kellő alapossággal megindokolni. A ítélet szerint ennek megfelelő eleget tettem. Kimondták elvi éllel azt is, hogy a felróhatóság eldöntése nem orvosszakmai, hanem a Polgári törvénykönyvben szabályozott, tehát kifejezetten jogi kérdés, ezért annak megítélését nem háríthatja át a bíróság az orvosszakértőre!!! A beteg nyert tehát végül.
Pár hét múlva összefutottam Bélával bíróság folyosóján. Láttam rajta, ha a helyzet engedte volna, örömében a nyakamba ugrik. De nem tette. Tartotta jogászi fegyelmet, etikát. De a könnycsepp ott volt a szemében, mert győzött az Igazság!!!
Dr. Kottász Béla kisember volt. Egyben a pécsi a kisemberek ügyvédje. És ettől volt ő nagyon nagy ember!!!
Béla! Tudom, hogy most tartják a Mennyországban a beengedésedről a tárgyalást. De ne izgulj! Neked ott nem lesz szükséged védőügyvédre. Az Úr mindjárt maga mellé fog ültetni, hogy segíts neki az igazságos és helyes döntések meghozatalában. Nyugodj békében
