Kerítésen innen
A nincstelenek az éhezéstől jobban félnek, mint a járványtól
A Kéretlen Figyelem Debreceni Nők Közéleti Egyesülete több mint 10 éve a hónap utolsó vasárnapján, és nagyobb ünnepek alkalmából vendégül látja a város szegényeit.
Sajnos nincsenek kevesen, a sorban állók száma minden alkalommal több
Míg a kezdetkor az utcán élők voltak a többségben, az utóbbi években már a kisnyugdíjasok, és az élet peremére szorult több gyermekes családok voltak többségben. A legutóbbi, februári ételosztáson mintegy 200 barátunkat láthattunk vendégül.
A kis csapat a koronavírus járvány alatt sem maradt tétlen
A maga módján, a megváltozott helyzetben is igyekszik segíteni, ügyelve a veszélyhelyzet szabályaira.
Maszkokat vittünk azok számára akik a legnyomorultabb élethelyzetben vannak, csomagokat készítettünk, és juttattunk el gyermekes családoknak.
Március utolsó vasárnapján a kórházi dolgozóknak, és a mentőállomáson szolgálatot ellátóknak köszöntük meg az áldozatos munkájukat, egy finom ebéddel.
Április utolsó hétvégéjén
a debreceni Kamilla Átmeneti Otthonban lakókat vendégeltük meg. A szállón 41 fő él, gyereküket egyedül nevelő anyák, illetve négy „teljes” család is.
A menü, előzetesen egyeztetve töltött káposzta volt.
A felnőttek, gyermekek nagy örömmel fogadták az adományt, a gyerkőcök csillogó szemmel várták, hogy asztalhoz ülhessenek. Ezt mi nem várhattuk meg, de úgy gondoljuk, jó étvággyal fogyasztották az ételt.
Az ország bajban van, mind többen kerülnek nehéz helyzetbe, tartalékaik nincsenek
Segíteni csak társadalmi összefogással lehet, ki, ki a maga tehetsége szerint járulhat hozzá ahhoz, hogy a járványnak ne legyenek éhező áldozatai. Bízunk abban, hogy a kereszténynek mondott magyar kormány is újragondolja az eddigi intézkedéseit, és a kisnyugdíjasok, a kiskeresetűek, a több gyermekes, egyik napról, a másikra élő családoknak is érzékelhető anyagi segítséget ad. Az egyik pillanatról, a másikra utcára kerülőknek mi meglátásunk szerint esélye sincs annak, hogy rövid időn belül munkához juthatnak. Így fontosnak tartjuk, hogy a munkanélküli járadékot a jelenlegi három hónap helyett, legalább kilenc hónapig kapják meg.
Itt, az ország keleti végein a nyomor,
a kilátástalanság pusztít már most is. Ha nem lesz érzékelhető segítség, akkor óriási feszültségek várhatóak. Az éhség nagyúr, a nincstelenek az éhezéstől jobban félnek mint a járványtól. Arra nem is merünk gondolni,mi lenne ha a járvány felütné fejét az ország nyomor negyedeiben, a cigánytelepeken, a hajléktalan szállókon is. Ennek beláthatatlanok lennének a következményei.
Az egyesület tagjai a következő hetekben is igyekeznek segíteni,
akkor is, ha mindaz amit teszünk, csak csepp a tengerben. De bízunk abban, sokan lesznek akik követnek bennünket, és tesszük mindazt, amit hitünk, emberségünk megkövetel.
/A fotók a szülők beleegyezésével készültek./
