Banánköztársaság
A növekedés, a szent tehén
Drága véreim! Magyarok! Jövőre jön a fellendülés, a 3-6 százalékos gazdasági növekedés. Egész Európa a hátunkat nézi majd, és lesz csodálkozás, Brüsszelben pedig „fogaknak csikorgatása”. Legyen úgy! Növekedjünk, sokasodjunk, gyarapodjunk! Itt az új kormányzati akcióterv, amely ismét lendületbe hozza a magyar gazdaságot. A részletekkel most ne bíbelődjünk, a szakértők, elemzők és fideszes apologéták alaposan szétcincálták, vagy az égbe emelték a programot, keressünk valami új nézőpontot!
Ha van, akkor minden van
A növekedés napjainkban Magyarországon az új szent tehén. Nekünk mindig voltak ilyen szent teheneink. Moldova György a textiliparról írta könyvét, az volt az első szent tehén. Most a növekedés az. Ha növekedés van, minden van. Ha munka van, minden van. Csalogassuk ide a beruházókat, és akkor minden van.
Volt már (van is?) munkaalapú társadalom, tudásalapú társadalom, és van a család, mint a gazdaság alapegysége. Ami nincs: értelmes gazdaságpolitika! (No persze! Parragh nélkül miként is lehetne?!)
Így, nyolcvanhoz közel életem során én már túl sok kormányzati csodatervet láttam nyomtatásban. Egyik szebb volt, mint a másik: KB ülések határozatai; Új egyensúly 2006-2008; Széchenyi terv; Modern városok program; Vidékfejlesztési program – csupa okos, jó tervezet, kár, hogy csak pontokba foglalt ismétlések.
Pont ilyen a mostani 21 is, a magyar Münchausen báró próbálja magát a saját hajánál fogva kihúzni a katyvaszból.
(Sajátos módon csak a kiátkozott Bokros-csomag hozott valódi eredményt.) Egyébiránt nagyon drukkolok, hogy a mostani terv sikerüljön, hátha emelkedik az én nyugdíjam vásárlóereje is.
Kölcsönhatásban
Hanem hát mind e tetszetős terveknek rendszerint alapvető baja, hogy csak ún. kitörési pontokat vesz számításba, de nincs tekintettel arra, hogy az egész társadalom és persze benne a gazdaság komplex rendszer, amelyben a szereplők, erők, érdekek és folyamatok kölcsönhatásban vannak. A növekedés forrásai, vagyis a termelékenység-hatékonyság, beruházások, foglalkoztatás, új termékek, űj tecnológia, tudományos alap- és alkalmazott kutatás – nemzetközi együttműködés – kereskedelem, pénzügyek, szabályok EU-NATO nincsenek tekintettel a kormány gazdaságpolitikai álmodozásaira.
A ráolvasás, (berendelt vállalkozók, bankárok) parancsolgatás, (ársapkák, kínálati kényszerek, különadók) akciótervek kodifikálása még nem gazdaságpolitika, csak vágyak-óhajok rögzítése.
A társadalomban, gazdaságban ún. pillangóhatás érvényesül. Vagyis például ha a kormány az üzemanyag jövedéki adóját megemeli, az előbb utóbb érezhető lesz az egész piacon majd’ minden piacképes termékben és szolgáltatásban, és dőreség, komolytalan dolog arra kérni a kutasokat, hogy ne emeljék a benzin árát, mert az bizony rosszat tesz a gazdaságnak. Úgy tűnik, mostanában már kellene a kormányzáshoz valamely ügyes mesterséges intelligencia, amely képes modellezni a tervezett intézkedések gazdaságon-társadalmon végig futó hatását és visszahatását, hogy a gazdaságpolitikába valamiképpen bekerüljön a józan ész is, mint vezérlő tényező.
A gazdaságpolitika lényege
Ezen lehet elmélkedni, le is lehet írni, de akkor a papír másik feléről (a sajtóból) szembe jön a valóság a következő hír formájában:
„Tizenhárom, akkugyárakhoz köthető infrastrukturális beruházásból tizenkettőt Mészáros Lőrinc cégei kaptak meg.”
(Már elfeledtem a forrást, de mindegy is.) Akcióterv ide, növekedési program oda, családtámogatás, költségvetés vagy árfolyam – tökmindegy!
Ebben a hírben összegződik a magyar kormány gazdaságpolitikájának lényege, a nemzeti jövedelem elosztása és újraelosztása. Ismert a jelszó: Csak a Fidesz! Első helyen Lölő és tsai. A többi csak választási füst. Kamukampány.
Orbán Viktor nagysága
De lássuk be: van, amiben Orbán Viktor és szolgahada egészen lenyűgöző teljesítményt nyújt. Ez pedig a hazudozás. Íme:
Bécsben Stefan Magnet újságíró-főszerkesztő arról kérdezte Orbán Viktort, hogy őt miért „akarják félreállítani a globalisták”. A miniszterelnök válasza -mondhatni- csillámlóan értelmes:
Magyarország szerinte ma egy sziget Európában, „a progresszív-liberális óceánban”, a másság szigete.
Azt nem tudjuk, hogy pontosan milyen. Mondhatjuk, hogy konzervatív, keresztény, nemzeti, nem egyszerű meghatározni, de határozottan nem része a liberális óceánnak.
(Azt tehát nem tudjuk, hogy országunk mi, de azt igen, hogy mi nem. Szerintem – csúcs!)
Van tovább is: Brüsszelben veszélyként tekintenek Magyarországra …mert Magyarország sikeres, mert „nincsenek migránsok” Magyarországon, ezért nincs bűnözés, és nincsenek terrortámadások.
„A migráció magasabb szintű antiszemitizmussal jár együtt, ami nincs Magyarországon. Ezenkívül homofóbiával jár együtt, ami nincs Magyarországon. A migránsok továbbá azt a veszélyt is növelik, hogy a nők nem részesülnek egyenlő bánásmódban, amelyhez Magyarország ragaszkodik”
– sorolta, majd hozzátette:
Magyarország azért sikersztori, mert bizonyos értékeket sokkal jobban védenek Magyarországon, mint a liberális országokban. Másrészt pedig gazdaságilag is sikeresek vagyunk. Vagyis nemcsak egy szimpla alternatívát jelentünk, hanem sikeres alternatívát is, és ez az ő problémájuk.
Röhögnék, ha nem volna olyan sírnivaló! Tegyük e mellé a legfrissebb gazdasági adatokat? Említsük meg a költségvetés állapotát és az államdósságot? Írjunk a katasztrofális népesedési folyamatokról? A szociális háló lyukairól? Az oktatás, az egészségügy, az önkormányzatok helyzetéről? Az elszegényedő és a nyomorgó milliókról? Idézzünk statisztikákat, hogy Orbán kormányzása alatt miként sikerült magunkat leküzdeni csaknem minden mennyiségi-minőségi mutatóban az Unió utolsói közé? Ugyan minek?
Orbán Viktornál a siker mércéje az, hogy ő mit mond. Ha azt mondja, sikeresek vagyunk, akkor sikeresek vagyunk! Brüsszelnek, Berlinnek, magyarnak, tényeknek coki!
Már vannak látók
Mert az alapvető szempont a következő választás megnyerése. A társadalom fele-harmada ilyen közállapotok mellett is kába, olyanok mint a 3 majom: nem látnak, nem hallanak, nem mondanak semmit. Testük-lelkük egyelőre Orbáné. De Parragh László bukása talán figyelmeztető jel. Már vannak, akik látnak, hallanak, szólnak, s kezdenek tömörülni is. És ha majd minden látó összefog egyetlen értelmes cél érdekében, ki tudja, annak lesz-e végre eredménye, hozadéka.
- Hogy ez lehetséges-e, azt csak Orbán tudja, a mindentudó.
- Hogy győzhet-e az új ellenzék, azt még ő sem tudja.
- Hogy a győzelem után mi lesz? Orbán és a Fidesz bukásával még nem jön el a kánaán, sőt, aki megismeri a valós, pontos, hiteles számokat, majd azzal szembesül, hogy a kormányzati felelősséggel együtt irdatlan nagy kupac fekália ömlött a nyakába, aminek eltakarítása gyötrelmesen nehéz lesz.
- Az már csak amolyan ráadás-kérdés: mi lesz, ha ismét a Fidesz nyer? Az eszközei megvannak hozzá, és alkalmazza is azokat, legyenek bár törvényesek vagy jogellenesek vagy egyenesen csalók.
- Na akkor mi lesz?
Óh! Hát szuverének leszünk, migránsmentesek, – az Unión kívül! És növekedés lesz. Akkor is, ha belegebedünk és felkopik az állunk.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
