A romák is emberek, ha valaki nem tudná

Akkor is igaz ez, ha egyesek ebben az országban más véleményen vannak, szavaikkal és cselekedeteikkel. Mert állatokként viselkedni is csak emberek tudnak, más élőlényekről ez nem mondható el. Az állat is csak úgy viselkedik, ahogy a teremtő létrehozta. Az ember állattá való aljasulása pedig nem származásfüggő. És miként Camus mondta, az ember az egyetlen teremtmény, aki nem akar az lenni, ami.

Az ember állattá való aljasulása pedig nem származásfüggő.

Ezt, ha máshonnan nem, hát mindenki saját tapasztalatából kell, hogy tudja. Embert ölni, más életét elvenni az egyik legsúlyosabb bűncselekmény. A törvény is így látja. Mégis minősít. A különös kegyetlenséggel, vagy az erős felindulásból, akár a nyereségvágyból, vagy gondatlanságból, és sorolhatnánk tovább, mind olyan körülmények, amelyek alapvetően befolyásolják az ítéletet.

A romák is emberek. Ha sértettek, ha elkövetők. Mindegy. A származásuk közömbös, mint bárki másé, ha tettes, vagy áldozat. Síremlék nem csak annak az áldozatnak jár, akit cigány származású elkövetők megöltek, mert erős felindulásból, gyermek hozzátartozójukat féltve, állatiasodva, emberi mivoltukból kivetkőzve gyilkoltak. Síremlékek azoknak az áldozatoknak is járnak, akiket szándékosan, előre megfontoltan, különös kegyetlenséggel lemészároltak, származásuk miatt levadásztak!.

A magyar társadalom orbáni lelkivilága olyan, hogy nem állít síremléket mindenkinek.

Az orbáni lelkivilág olyan, hogy politikai érdekből nem visz virágot mindegyik helyre, csak oda, ahol hatalmának megtartása miatt azt jónak látja. Az orbáni lelkivilág nem veri félre a harangokat mindkét esetben, csak ott és akkor, ahol és amikor azt saját érdekeinek megfelelően jónak látja.

A nagycsécsi temetőben külhoni adakozásból áll egy síremlék. Nagy Tiborné sírhelye nem lett állami kegyhely, és emléknap sem lett az a nap, amikor kivégezték. Vajon miért e különbség? Miért más az olaszliszkai tanár áldozat megítélése a magyar fejekben, mint akár egy kisfiúé, Robikáé? Csak nem a származásuk miatt? Emberek voltak mindannyian. Akkor mégis miért e különbségtétel?

Sok fürge blogger egymásnak feleselve velem együtt nyomja, csak nyomja a billentyűzetet. Bírja a klaviatúra az okosságokat éppúgy, mint a süketelést.

Aztán hirtelen azon a hétfői hajnalon, ott a létai utcasoron, a szélső ház körül, megszűnt a tücsökciripelés.

Rémséges hajnalba fúltak az álmok s keserves volt az ébredés annak, aki látta mi történt ott, az erőszakkal berúgott ajtó mögött. Két vadászpuska tüzelt, mint hajtott, űzött vadra szokás a biztos kilövés tudatában.
Mi meg csak ülünk itt, nyomjuk feszt a betűket, egymásnak dobva feleselt szavainkat, ott meg leölték a szép dohánytörő asszonyt. Meglőve kamaszlánnyá cseperedő gyerekét is. Micsoda szennyes, vérszomjas népség, csürhe banda tagok. Az elkövetők szemét rohadékok, mit lehet tenni, mit lehet tenni azon kívül, hogy mondjuk a magunkét, szapulva egymást s a drága időt. Kinézve fejeinkből látjuk-e őt, a meggyilkolt szépasszonyt, a dohánytörőt?

Imádkozunk-e érte s mindazokért, akik erőszak áldozataiként fejezték be földi életüket? Imádkozunk-e érte, a létai dohánytörő asszonyért, az özvegyért, kinek tenyeréből kiolvashatta volna sorsát Magyarország? Imádkozunk-e holnap majd Robikáért és a többiekért, félreverve a harangokat?

A romáknak sikerült, az ellenzék elbukik?

A roma polgárjogi mozgalom személyes története – Horváth Aladár könyve