Azt azért semmilyen politikai logika alapján nem vagyok képes felfogni, miért kell a kormánypártnak szinte minden humánus, szolidáris-szociális, őket egy szóval sem bántó, pénzbe nem kerülő javaslatot leszavazni.
Múlt héten a parlamentben elutasították
azt az indítványt, amely adományokból, adó-1%-okból egy alap létrehozását kezdeményezte itthon nem gyógyítható, ritka, súlyos betegségekben szenvedő gyerekek kezelésére. Hogy ne csak jó szándékú civilek, kétségbeesett szülők próbáljanak gyűjtést szervezni, ne csak nekünk, laikusoknak kelljen eldönteni a sok megrázó családtörténet, szenvedő gyerekarc láttán, melyiket támogassuk erőnk szerint.
A válasz: nem. Miért? Csak.
Talán, majd egyszer, valamikor, kormánypárti javaslatra. A héten az Európai Parlamentben a fideszesek tartózkodtak annak az óriási többséget kapó határozatnak a szavazásánál, amely a veszélyeztetett (fogyatékos, háborús övezetben élő, bebörtönzött szülők miatt magára maradt, menekülés közben elveszett) gyerekek védelmére szólít fel. Mindezt a gyerekjogokról szóló ENSZ-egyezmény 30. évfordulóján.
Könyörgöm, miért?
Mert a veszélyeztetettség eseteinek hosszú felsorolásában szerepelnek a menekült gyerekek is? Attól kevesebben lesznek, ha a Fidesz a tartózkodással is kifejezi utálatukat?
Szerintem kellene vennünk nekik egy idegen szavak szótárát. Nyugi, a „szociális” még nem azt jelenti, hogy „szocialista”, a „humánus” pedig ugyan a „homo” szóból ered, de nem azonos a homoszexuálissal.
A katolikus egyház szerint világos, itthon már nincsenek rászorulók - Vasárnapi gyűjtés a miséken
Pingback: Novák Katalin "merése": ismerem a magyar emberek első száz problémáját - és 101-től lefelé? - Városi Kurír