Mióta Orbán Ráhel – és a család – is beszállt a magyar turizmus felvirágoztatásába (is), azóta mást sem hallani, mint önbeteljesítő jóslatot, hogy mekkora nagy ászok vagyunk vendéglátásban, az idegenforgalomban és – ahogy az való – temérdek köz-milliárdunk folyik el rá.
Hősök tere, mint nemzeti zászlóshajó
A közösségi oldalon talált képes beszámoló tanulsága szerint nincs minden rendben az ország spirituális főterén:
„Kedves Emberek, engem tegnap totál hülyének néztek. Vállalom. Van bennem némi hülyeség. ? Történt, hogy a Hősök terén fotóztam. Ez teljesen normális, nem feltűnő jelenség. 100-ból 70-en minimum ezt csinálják ott.
De én nem a szépet örökítgettem miután majdnem felbuktam egy járólapnak nevezett botlólapban nem a tér szélén hanem totál közepén.Teljesen ledermedtem. Néztem az ütött, kopott, törött, mozgó, billegő, koszos burkolatot.
….mit néz ez a hülye a földön, mikor mindenki csak ámul felfelé a köbön….
Ott, ahol ezrével fordulnak meg naponta turisták, ott, ahol nemzeti glóriánk igen magas, közben a talapzat egyenlő a fontosabbnak vélt de totál elhanyagolt beruházások, átépítések, renoválások méltatlan sorsával.
Nem vagyok szakember, le is lehet hurrogni de szerintem egy ekkora teret egy összehangolt, jól megszervezett munkával, megfelelő számú szakemberrel talán egy éjszaka ki lehetne csinosítani új diszburkolattal.
Persze ilyenre nincs pénz. Miért is lenne. Marad a kíváncsi kérdés: mit néz ez a hülye a földön, mikor mindenki csak ámul felfelé a köbön. Hm.”