Adok-kapok nyugdíj ügyben – Nyíltszíni levélváltás Fónagy Jánossal

A tegnapi napon olvashattak egy nyílt levelet, amelyet régi ismerőse írt Fónagy János államtitkárnak. A meglehetősen erős hangú levélre ma válasz érkezett. Alább mind a két levelet közöljük.

A levél

János, te, aki államtitkár, miniszterelnöki megbízott, országgyűlési képviselő vagy nyugdíjas létedre, akinek minden más megbízás mellett is folyósítják a járandóságát – megint hallgatsz, a bankszámlával rendelkező nyugdíjasokkal szemben állami szinten elkövetett inzultus kérdésében.

Magam nem tartozom a megalázóan alacsony járadékot (nyugdíjat) kapó öregek közé, de így is forintra kell kiszámolnom, hogy még az utolsó napon is tudjak valamennyi élelmiszert vásárolni. Így történt ez ma is, mivel számoltam a törvényben rögzített állami kötelezettségvállalás teljesülésével. Hab a tortán, hogy a jövő hét elején egy kisebb műtétre kórházba megyek, ahol eleve azt kérték, hogy az operációval nem  összefüggő gyógyszereimet vigyem magammal, ezeket ma tudtam volna kiváltani.

Szigorú előírás ugyanis, hogy kórházi tartózkodás idején semmilyen más eü. szolgáltatást nem lehet igénybe venni (így a gyógyszer-kiváltást sem), tehát egyszerűen nem tudom, mi lesz velem. Más jövedelmem a nyugdíjon kívül nincs, tartalékom se nagyon (sőt, egyáltalán).

Vedd magadnak a bátorságot és nézz befelé: te, aki több forrásból, túlzás nélkül hét számjegyű jövedelmet húzol, anyagi gondjaid nincsenek és amikor épp nem szunyókálsz a miniszteri bársonyszékben (az Országházban) felolvasol egy-egy frázisokkal megtűzdelt, sorosozó, migránsozó, a Nagy Fehér Főnököt dicsőítő, mások által megszerkesztett „választ”, amihez láthatóan semmi napi közöd nincs, nem gondolkodsz-e el magadban: a ti osztályotok megérdemli-e akár a törődést, akár a magas nyugdíjat, a képviselői tiszteletdíjat, stb.

Amúgy meg szégyellheted magad!

FG

A válasz!