Banánköztársaság
Ágoston László: ha Jézusnak Facebookja lenne…
Ágoston László énekművész, a Moltopera vezetője, zenei menedzser, marketing tanácsadó és blogger. A 2017-ben elhunyt T. Ágoston László író fia. A 2018-as országgyűlési választásokat követően hagyta el Magyarországot, jelenleg az Egyesült Királyságban, Bristolban él. Közösségi oldalán írta le véleményét „a magukat kereszténynek vallók képmutató, gyomorforgató álnokságáról.”
„Hú, ha Jézusnak Facebookja lenne…
el sem tudom képzelni, mit kapna a nyakába naponta a keresztényektől. Vagy inkább: „a magukat kereszténynek vallóktól”. Fontos különbség, mert sajnos papban is ritka a hívő, nem hogy gyülekezeti tagban.
Vagy szerinted Magyarország több, mint fele Jézus követője, aki a szelídséget, a visszafogottságot, egymás szeretetét helyezi élete középpontjába?
Marhaság. Pedig a népszámlálás szerint igen. De élő ember ezt nem veszi komolyan. Ezért nyomorodnak bele százezrek a kereszténykedő hülyeségbe (nem, Jézus tanairól beszélek, hanem a magukat kereszténynek vallók tömegeinek képmutató, gyomorforgató álnokságáról), ezért tudják pártok a zászlajukra tűzni: mert üres, hazug, ócska címke a keresztény. Ezt pont azok tudják a legjobban, akiket ezzel a címkével illetnek, pedig Jézust próbálnák követni, és rengetegszer találják magukat szemben „keresztények” tömegeivel.
Maffiózókkal, akik keresztet vetnek a rablás előtt. Papokkal, akik önmagukat gyűlölik, ezért mások ellen uszítanak. Politikusokkal, akik patikamérlegen mérik ki, hol húzzák meg „hitalapon” a mi és az ők különbségét.
Kereszténység… a legtöbb kereszténynek ötlete sincsen, hogy mi az
Jézuska Playstationnel a karácsonyfa alatt. Baromság. Egy egyszerű, faragatlan eszköz mások elítélésére és olyan normák hirdetésére, amiket maguk csendben szegnek meg. És pont ez a legnagyobb átka: báránybőrbe bújt farkasok szentségként állítják be a rothadást, és ha még mernéd kérdőjelezni, egészen az Istenig mutatnak hátra, mondván, nem ők találták ki.
De igen. Jézus a fejét fogja és sír miattatok.
Ez a nagy, tömeges vallásosság leginkább a hagyományőrzésre emlékeztet, amikor időnként hétköznapi emberek úgy tesznek, mintha huszárok, honfoglalók vagy egri vitézek lennének. De valójában mindenki tudja, hogy nem azok: ők Gyula, a gázos, meg Feri a taxis. És ezzel nincsen semmi baj. Ez játék, ez kulturális értékmegőrzés. Élőalakos múzeum.
Csak Jézus nem kiállítási tárgy.
A keresztrefeszítése kisebb bűn volt, mint kisajátítani az örökségét alantas célokra. Ellopni és meggyalázni a megváltást. Szószékről meg a közösségi médiában.
Jézus rengeteget adott a világnak
Az egyházak és a magukat kereszténynek vallók tömegei talán a legtöbb kárt okozták az évezredek alatt. És persze okozzák ma is. Valahol kurvavicces látni a milliókat, akik csak keresztelőkor mennek be egy templomba, az istentisztelet végét olyankor se várják meg, de nagy pofával magyaráznak valami képzelt erkölcsi magaslatról, egy nem létező Istennel a hátuk mögött. Mert bár abban nem lehetek biztos, hogy létezik-e Felsőbb Hatalom, abban biztos vagyok, hogy ez az Isten, a tömegek buta, beszűkült, haragos Istene, nincs, nem létezik, soha nem is volt.
A lelki-szellemi kiskorúak istene
A megnyomorító, gúzsba kötöző isten. Trumpok, fegyvereket megáldó orosz pátriárkák, pedofil papok, és rengeteg – rengeteg kommenthuszár, pletykás szomszéd, ítélkezni sosem rest pártkatona és a kétségbeesetten pásztort kereső nyáj istene.
Ha Jézusnak Facebookja lenne, a népesség fele nem imádattal hallgatná, hanem büdös zsidózná, libsizné, már kitiltották volna ezer templomból.
A keresztények ma is keresztre feszítenék, ma is Barabbást kiáltanának, ma is ugyanúgy üldözik, mint akkor – nem mellesleg pont úgy, ahogyan Ő akkor előre megmondta.
A Jézus-hívők kicsiny csoportja pedig Máriaként sír a kereszt alatt, és csodálja, a Mester szavait: „Bocsásd meg nekik, Atyám, mert nem tudják, mit cselekszenek!”
Szerző
