Aki a múltat nem becsüli, az a jövőt nem érdemli! Mert nem felejthetünk…!

A Városi Kurír is beszámolt arról, hogy a múlt héten csendes főhajtással emlékeztek meg Debrecenben a Horthy vészkorszak városi zsidó áldozatairól.

A rövid megemlékezés után a résztvevők gyertyák gyújtásával,

a városok neveit tartozó kavicsok elhelyezésével tisztelegtek a holokauszt debreceni ártatlan áldozatai emléke előtt. Megható volt, egy idősebb úr, aki tolókocsival közlekedik, a fővárosból érkezett a megemlékezésére, mert családtagjait Debrecenből hurcolták el a magyar csendőrök.

„küldtünk nekik meghívót”

Akkor a kegyetlenül elhurcolt, az életüket vesztő zsidó emberek emléke előtti tiszteletből valamit szándékosan elhallgattam. Úgy éreztem, méltatlan lenne az alkalomhoz, ha a megemlékezés kapcsán szóba hozok egy – szerintem több mint kínos-dolgot.

A szervezőktől megkérdeztem, hogy hol vannak Debrecen város önkormányzatának vezetői. A főrendező azt válaszolta csendesen, „küldtünk nekik meghívót”.

Szétnéztem, gondoltam valahol inkognitóban vannak,

meghúzódtak valahol a Déri Múzeum árnyékában. Körbenéztem, négy civil ruhás rendőrön kívül senkit sem láttam a város vezetői közül. Magam nem kaptam meghívót, olvastam az eseményről, és igaz előtte két órával még a fogamat húzták, de úgy éreztem ott a helyem.

Úgy látszik Debrecen polgármestere

és alpolgármesterei közül senki sem tartotta fontosnak, hogy személyesen tisztelegjen a krematóriumokban elégetett zsidók emléke előtt. Biztos nagyon fontos közfeladatuk akadályozta ebben őket. Azt kétlem, hogy a Városházának nincsenek sajtósai, akik tudtak az eseményről, hiszen –gondolom, én balga-ezért is fizetjük őket az adóforintjainkból. Ha esetleg a meghívó elkallódott valahol, de hát azért vannak ott a polgármester és helyetteseinek a segítői, hogy figyelmeztessék a főnökeiket, ha valami fontos kegyeleti esemény van a városban.