„Anyám kún volt, az apám félig székely” – Kik a „bennszülöttek” Hunniában?

Hazánk „örökös” miniszterelnöke, pénteki rádiószózatában a Kúria Gyöngyöspatával kapcsolatos döntésére utalva, többek között ezt mondta:

”A többség a többség”,

az nem fogadható el, hogy a többségnek idegennek kell éreznie magát a saját hazájában.

„S amíg én leszek a miniszterelnök, nem is lesz ilyen. Mert ez mégiscsak a bennszülöttek, a mi országunk,….”

Hova jutott,

mekkora utat tett meg, a Hősök tere egykor volt,- meglehet igaz sem volt– fiatalembere. Eltűnt az egykori lázadó, a talán sohasem volt demokrata; meggyepesedett, hatalommániás „öregúr” lett belőle, aki valószínűleg már nem is emlékszik a valaha volt hosszú hajú, szakállas önmagára. Ma már olyan, mint egy, a tévedhetetlenség pózában tetszelgő keleti despota, aki talán titkon, az ország „spirituális” vezetőjének a szerepére vágyik. Ehhez szükséges „kellékekről” -közpénzek milliárdjaiból- már gondoskodott. Oda kívánkozott, a királyok egykori lakhelyére, számára -a jogszabályok semmibevételével-kialakított erkélyre, ahonnan -netán a koronával a háta mögött- tekinthet le a földi halandókra, a „zemberekre”, és a keményen dolgozó kisemberekre.

És meglépték, méghozzá visszamenőlegesen! Megjelent a kormányhatározat: a kormány felfüggeszti a börtönkártérítések kifizetését - Vagy mégsem?

Úgy gondolja, mindent megengedhet magának:

szava a törvény, kinyilatkoztat, ellenvéleményt nem ismer, nem is tűr. Még nem maga az állam, de halad afelé, eléggé magabiztosan. A békét, a nyugalmat nem ismeri, harcra, „háborúra” vágyik, ha „ellenség” nincs a láthatáron, gondoskodik róla. Csapatai állandóan harcban állnak. Ki tudja, álmaiban lehet, Napóleonnak képzeli magát.

Az idézett mondatai, sötét időkre emlékeztetnek

Vajon mikor mondott Európában utoljára ilyen gátlástanul nacionalista, kirekesztő mondatot, egy uniós ország első számú vezetője? Ha jók a történelmi ismereteim, akkor a nemzeti szocializmus időszakában, a 40′-es évek első felében lehetett ilyen szöveget hallani. A végeredményt ismerjük. Tessék csak Auschwitzra, Dachaura, vagy Treblinkára gondolni. A vészkorszak túlélői közül még vannak, akik itt élnek közöttünk, ők tudják, hova vezethet ha „ordas eszmék” uralkodnak a józan ész felett. Tudja a kormányfő, hány cigány honfitársunk végezte életét gázkamrában, csak mert barna volt a bőre?

Ez gyorsan ment! Miniszterelnöki megbízottként tarthatjuk el a Gyöngyöspata-botrány "arcát"

József Attilához fordultam segítségért

Persze tudom, a mai hatalom József Attilát valószínűleg nem olvas, az ő olvasmány élményeik, Nyírő Józsefhez, esetleg Tormay Cécile-hez köthetők. A Nemzeti Sportról már nem is beszélve. A költő válasza:

„Anyám kún volt, az apám félig székely,

félig román, vagy tán egészen az.

Anyám szájából édes volt az étel,

apám szájából szép volt az igaz.

Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.

Elszomorodom néha emiatt –

ez az elmulás. Ebből vagyok. „Meglásd,

ha majd nem leszünk!…” – megszólítanak.” /József Attila: A Dunánál/

A vers üzenete világos

Őseink között sokféle náció található, nem vagyunk „tiszta vérű” magyarok, családfánk valószínűleg nem Árpád törzsétől vezethető vissza . Kultúránk is ezerszínű. Ez a sokféleség ott van a testünkben, a lelkünkben, gondolatainkban, a szívünkben. De egyek is vagyunk. Ez a föld az otthonunk, itt születtünk, szeretjük a magyar föld illatát, a mezők virágait, a fákat, a madarakat. Eszmélésünk első pillanataiban itt mondtuk először–magyarul–, hogy anya, apa. Magyarország a közös hazánk. Hazafiak vagyunk, Európában. Büszkék vagyunk magyarságunkra, őseink örökségére, hagyományainkra, de egyben nyitottak, befogadók is vagyunk más népek értékeire, kultúrájára. Mert az életünk csak így lehet teljes. És ezt, nem veheti el tőlünk még egy valamikori Bibó kollégista sem. Mi itt, Európa szívében, így együtt vagyunk bennszülöttek.

Kormányzati őrült beszéd Gyöngyöspata-ügyben, egyre dagad a mocsok