Aranyosi Ormai Norbert ezredes, az első aradi vértanú

1849. augusztus 22-én Aradon akasztották fel a német arisztokrata származású Norbert Auffenberget, így valójában ő volt az első aradi vértanú.

1840. szeptember 10-én galiciai összeesküvésben való részvételéért 16 társával együtt letartóztatták, majd a josefstadti (Josefov, Csehország) erődítmény börtönébe szállították

Hét évi vizsgálati fogság után, felségsértés miatt 14 év vasban letöltendő várfogságra ítélték és Munkács várába zárták. 1848. május 2-án a Batthyány-kormány közkegyelemben részesítette, majd júliusban beállt Mieczysław Woroniecki Pesten szerveződő önkéntes vadászcsapatába, ahol hadnagyi, majd századosi rangban szolgált.

Norbert Auffenberg 1848. június 11-én felajánlotta szolgálatát Mészáros Lázár hadügyminiszternek.

1848. október 16-án őrnaggyá léptették elő, s ezzel együtt az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökének, Kossuth Lajosnak a szárnysegédje lett. 1848. december 15-én nevét Ormaira magyarosította (Auffenberg → hegyi ember → hegy = orom).

1849. március 19-én Rozsváry (Kornhoffer) Lajos számvevő őrnagy meghívta a Ormai Norbert alezredest nagyváradi kávézójába, ahol a tiszt lánya, Vilma (1831-1884) pénztárnok volt, és aki 18 éves korában már túl volt egy sikertelen házasságon. A „szerelem az első látásából” hamarosan házasság lett. A házasítás 1849. május 27-én a kolozsvári Farkas utcai református templomban végeztetett, miután a jegyesek átkeresztelkedtek a református vallásra az előző napon.

1849. április 25-én ezredessé léptették elő és Kossuth kinevezte a vadászezredek főfelügyelőjének. 1849. augusztus 7-én Pankotáról beteget jelentett, majd lemondott a rangjáról és főfelügyelői beosztásáról. Augusztus 12-én a Lucca sorgyalogezred ukrán bakái elfogták és fogolyként Gyulára szállították.

1849. augusztus 21-én engedéllyel Aradra ment, hogy feladja magát. Másnap, 22-én Julius Jacob von Haynau táborszernagy rögtönítélő hadbírósága a magyar forradalomban való részvétele miatt elkövetett felségsértés vádjával kötél általi halára ítélte.

Még aznap felakasztották az Arad melletti Csala erdőben

Haynau erről így írt:

„ tegnapelőtt megkezdődött a dolog, felakasztattam egy Auffenberg nevű egyént, aki valamikor hadnagy volt a Mazzuchelli ezredben, aztán ezredes és Kossuth segédtisztje – Kiss, Leiningen, Poeltenberg, Vécsey stb. is követni fogja, mihelyt megérkezik. Az eljárás a lehető legrövidebb lesz, megállapítjuk az illetőről, hogy tisztként szolgált nálunk, és fegyveres szolgálatot teljesített a lázadó hadseregben. Ekképp az eljárásokat a legrövidebb időn belül befejezzük … Egy évszázadig nem lesz több forradalom Magyarországon, ha kell, a fejemmel szavatolok érte, mert gyökerestől irtom ki a gazt.”

aradi vértanú
Koszorúk a nemzeti gyásznapon, az aradi vértanúk kivégzésének 173. évfordulója alkalmából tartott megemlékezés után Aradon, a vesztőhelyen álló obeliszknél. Fotó: MTI/Rosta Tibor

A Pester Zeitung ekképpen tudósított Ormai kivégzéséről az 1849. szeptember 2-i számában:

Ormay (Auffenberg) állítólag hidegvérrel ment a halálba. Beszéltek egy szerkesztőről is, aki ugyanakkor szintén ott állt már a vesztőhelyen, de elvezették. Ő nem más lenne, mint Bangya János, aki a Preßburger Zeitung korábbi szerkesztője, majd őrnagy volt a felkelőknél és a Zerffi-féle „Ungar, Allgemeine Zeitung” szerkesztőtársa. Ormay, akit a lengyel összeesküvésben való részvétel miatt húsz év várbörtönre ítéltek, a márciusi amnesztia következtében szabadlábra került, miután nyolc évet és két hónapot ült Munkácson, és az utóbbi időben vadházasságban élt egy nővel, akinek a férje állítólag 2000 konvenciós forint és egy postafogat fejében lelépett a kéjenc javára.”

Rozsváry Vilma férje halálakor már várandós volt

Születendő gyermekét eleve megbélyegezte volna, ha apának a néhai Ormait jelölték volna meg. Leánykori nevén sem keresztelhetett, mert akkor törvénytelen lett volna a gyermek. Ezért az özvegy egy fortélyos tervet eszelt ki: találni valakit, akit Ormainak hívnak és vállalná az apa szerepét.[

Ebben a keresésben az özvegy barátai segédkeztek, akik végül ráleltek egy Ormay József nevezetű magánbirtokosra Aradon. Mikor Rozsváry Vilma felkereste a földesurat és előadta kérését, akkor Ormay magából kikelve kapásból visszautasította azt, mondván, hogy ez büntetendő törvényszegés, szentségtörés, és mint hithű katolikus ő nem akar se börtönbe, sem a pokolra kerülni. De amikor Vilma letett egy nagyköteg pénzt az asztalra, akkor már Ormay megingott, és amikor Vilma még azt is megígérte, hogy soha senkinek nem fogja az igazságot elmondani, valamint a szülés után azonnal elhagyja az országot, akkor Ormay nemcsak az apaságot, hanem még a férj szerepét is bevállalta. Így lett aztán a katolikus egyház szerint törvényesen megkeresztelve Ormay Norbert József, a mártír fia, aki 1850. február 28-án született Pesten.

Rozsváry Vilma betartotta fogadalmát és a gyermek születését követőn a kisdedet bátyjára hagyván Konstantinápolyba ment, ahol megismerkedett Friderico Bier dúsgazdag brazil ültetvényessel, akivel aztán Brazíliában házasságot kötött.

Ormay Norbert 1864-ben találkozott először szülőanyjával Brazíliában, ahonnan 1869-ben tért vissza a „von” nemesi előnevet önkényesen felvéve

Édesanyja halálával (1884) iszonyatos nagy vagyont örökölt, s élte a dzsentrik világát. 1885-ben kivándorolt Amerikába, Media Crossingbe (Texas) szerencsét próbálni, ahol grófnak adta ki magát a „von” előnevet használva és marhakereskedésbe kezdett.

A település postamestere Branson Bywaters (1838-1918) 1886-ban a kis városkát a nagytekintélyű és gazdag grófról nevezte el, amit azóta is Von Ormynak hívnak.

A Texas-láz fertőző marhabetegség következtében vállalkozása csődbe ment, ezért illegális orvosi tevékenységbe kezdett, amiért 1896-ban letartóztatták, de miután lefizette az esküdteket, felmentették. Vagyona fogytán pékmester lett, majd később tovább próbálkozott: Mexikóban haciendákat vásárolt, sörgyári tulajdonjogot szerzett, azután ismét orvosként praktizált Brazíliában, végül Uruguayban.

Élete alkonyán prostituáltak tartották el. Csupán egy üres, arany monogrammal díszített pénztárcát hagyott utódaira. Fiának, Norbert III-nak nyolc gyermeke született Brazíliában, akiknek sarjadékai mind az Ormay családnevet használták a „vont” mellőzve, mivel Brazíliában az újszülöttnek az anya leánykori neve is adható. Rettentő büszkék az európai forradalmár ősükre, a mártírra.

Forrás: Wikipedia