Az „ellenzék” tovább bájolog a Fidesszel…- Pedig az önkény újabb és újabb határátlépésekre képes

Annyiszor kellett volna, lehetett volna nem csupán egyszer-egyszer kivonulni a „parlamentből”, hanem hosszabb időre elhagyni – de az „ellenzék” egyetlen alkalmat sem használt ki.

Mintha mi sem történt volna… És tényleg: történt valami..?

Először az első visszamenőleges hatályú „törvény” elfogadásakor; legkésőbb pedig az „alaptörvény” megszavazásakor kellett volna élni a nyomásgyakorlás e radikális eszközével. S azóta hány ilyen szituáció adódott…

Mert erről van szó: a nyomásgyakorlás végső eszközéről Lehet ugyan azt mondani, minek könnyítsék meg a bűnszervezet dolgát – de valóban megkönnyítették volna? Egy ideig nyilván vihogással vette volna tudomásul a banda a helyzetet. De vajon meddig tarthatták volna magukat, ha az „ellenzék” következetesen megtagadja a „parlament” legitimálását..? Talán még a Néppártból is kihajítják a Fideszt…

Lehet azt is mondani, hogy a napirend előttiek és a kérdések miatt érdemes maradni

De mikor kaptak bármire is nagyjából tárgyilagos választ..? A Fidesz nagyon következetesen rúgta és rúgja föl a szabályokat, és gátlástalanságával a maga közönsége előtt rendre megnyeri az összecsapásokat. Híveit nem érdekli, hogyan teszi…

Persze, nem csupán az „ellenzékkel” van baj” – például liberális újságírók, politológusok ülnek be a szennymédiába, gyalázatos műsorokban „vitatkozni”. A „vita” persze kölcsönös ordítozásban merül ki, a legjobb esetben… A „partnerek” érvekre nem kíváncsiak; az a feladatuk, hogy uszítsanak. S erre adnak lehetőséget liberális ellenfeleik.

Gyakran úgy összekoszolják egymást, mint a disznók

Mindenütt ugyanaz a jelenség: az „ellenzék” láthatóan tudomásul vette, hogy a helyzet belátható időn belül nem változtatható meg, lényegében partnernek fogadja el a tökéletesen gátlástalan, folyamatosan hazudozó, gyalázkodó hatalmat és szolgáit. Ugyan „verekednek” velük, de igen gyakran úgy összekoszolják egymást, mint a disznók: nem vagy alig lehet megkülönböztetni őket egymástól… A hatalom legitimálását szolgálja minden, önmagában akár nagyon fontos, ám a helyzethez egyáltalán nem illő „parlamenti” szakpolitikázás is.

Pedig az önkény újabb és újabb határátlépésekre ķépes: a legutóbbit tegnap követte el, Varga Zs. András Kúria-elnökké való kinevezésével.

A „törvényes” jogsértések egymásra épülnek, s alig marad hely, ahol az ellenzék legalább nyalogathatná sebeit…

S közben jelek sokasága mutatja, hogy a magyar társadalom igen jelentős része nem csupán nem fogadja el, hanem kifejezetten undorodik a Fidesz hatalmától; utálja, gyűlöli azt.

Legalább azt megtenné az „ellenzék”, hogy odaáll a SZEF hallgatói és oktatói mellé, és híveit az október 23-ai demonstráción való részvételre kérné, a pártjelképek elhagyásával – ha már (még?) a hallgatók azt szeretnék… De, úgy tűnik, habozik.

Pedig Varga Zs. András kinevezése nagyon nagy pofon volt. Az ellenzéknek döntenie kellene: padlón marad, vagy végre visszavág.

Előzmény

Az Országos Bírói Tanács nem támogatja Varga Zsolt András jelölését a Kúria élére